Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

86 352. országos ülés 1903 < pedig az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat arra kérem, hogy ez a g'/egény Molnár Mihály, a ki a magyar államvasutaknál váltóőr, ne hántassák, ne illettessék semmiféle bántalommal, hogy ennyire merészkedett, hogy jogos felháborodásában ezt nekem megírta Tudom, hogy tőle nem lesz baja, de odalent ugy szokás, hogy keresnek okot arra, hogy az a szegény ember elvegye a jutalmát azért, mert ide merészelt fordulni. Különben én figyelemmel kisérem az ügyet, az embernek irok is, és ha bántódása lesz, akkor a t. miniszter urnak át fogom az esetet adni. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül még egy kérdést engedjen meg nekem a t. ház. (Halljuk ! Halljuk!) A mennyiben netalán a rendes és normális idők bekövetkeznek és meg fog indulni az állami adó behajtása — azt hiszem, hogy nemcsak a magam, hanem a párt nevében is előterjeszthetem azon tiszteletteljes kérést, — hogy különösen a szegény adózókkal, azokkal, a kiknek kevés az adójuk, a behajtás alkalmával a lehető leghumánusabb an és ugy tessék elbánni, hogy az adófizetés, különösen az elmaradt hátralékok behajtása nekik megkönnyítve legyen. Azt hiszem, t. ház, nem éltem vissza a ház türelmével, ez olyan kérdés, a melyet köteles voltam előhozni és nagyon kérem, méltóztassék azt megszívlelni. Átadom a levelet. (Helyeslés.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! A mi a felhozott konkrét esetet illeti, ott természetesen más feladatunk nem lehet, mint a tényállást teljesen konstatálni és annak alapján azután teljes pártatlansággal és ha kell, teljes szigorral is eljárni. 'Helyeslés.) A t. képviselőtársam által felhozott másik kérdésre nézve pedig ismételhetem azt, a mit ebben a tekintetben a kormány nevében már szerencsém volt kijelenteni, hogy t. i. a most felszajjorodott adótartozások behajtásánál a kormány a legmesszebbmenő méltányosságot és előzékenységet fogja tanúsítani. (Élénk helyeslés.) Ezek után rnég csak egypár szó elmondására kérek engedélyt, miután nem válaszoltam azonnal b. Kaas Ivor t. képviselőtársam beszédére abban a hiszemben, hogy talán a további felszólalások is ugyanazon eszmekörben fognak mozogni. Én most minden polémiától tartózkodni kívánok, de azt hiszem, hogy ugy a szabadelvű párt, mint az igen t. függetlenségi párt érdekében a való tényállást egy irányban minden félreértés elől biztonságba keü helyezni, (Halljuk! Halljak!) Ez pedig az, hogy köztünk sem a házon kivül, sem a házban paktum, pártközi megállapodás létre nem jött. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Igenis, miután a függetlenségi pártnak egyes kiváló tagjai velem érintkeztek a privát eszmecsere terén először, azután a háznak nyilt ülésén történt felszólalásainkban, igenis eszme csere folyt közöttünk azzal a ezélzattal, hogy érleljük meg a kérdéseket egy kielégítő meg•czember 5-én, szombaton. oldás felé, hogy hozhassuk létre azt a helyzetet, hogy a függetlenségi párt saját spontán elhatározásából, mint párthatározatot, de a mely csak saját magával szemben kötelező, foglaljon el egy oly állást ebben a kérdésben, a mely az ország közügyeinek sikeres intézését lehetővé teszi. Nem először jelentem én ezt ki. Bármely párt részéről fordulnának hozzám hasonló czélból, akár privát eszmecsere alakjában, akár provokálnának a házban nyilatkozatokat tőlem, a dolog természeténél fogva egyenlő előzékenységgel találkoznék minde.n pártnak a fellépése ebben a tekintetben. Én nem tehetek róla, ha csakis az igen t. függetlenségi pártnak vezető férfiai voltak azok, a kik ezt az eszmecserét velem keresték. (Felkiáltások a néppárton: Ez a jellemző !j Ha bármely párt ezen eszmecserét velem kereste volna ós erre hajlandóságot mutatott volna, én a legszívesebben rendelkezésére is állottam volna, ismétlem, nem azért, hogy pártközi megállapodást vagy paktumot hozzunk létre, hanem azért, hogy talán a vélemények tisztázása alapján egy kielégitő szituácziót tudjunk a parlamentben létrehozni. (Élénk helyeslés a Jobboldalon.) És engedjék meg nekem, t. képviselőtársam hiába állítja, hogy a t. képviselő urak a harezot a végletekig fogják folytatni, engedjék meg, hogy én ebben kételkedjem, mert sokkal jobb véleménynyel vagyok a képviselő urak hazafiúi belátásáról, (Helyeslés a jobboldalon.) semhogy ezt elhinném. Mert engem éltet az a remény, hogy ha talán még ebben a pillanatban erőt is vesz a szenvedély a hazafiúi belátáson, de felül fog ez az utóbbi a képviselő urakban kerekedni, mert lehetetlen, hogy be ne lássák, hogy a nemzet érdeke azt kívánja és a nemzet arra vágyik és azt óhajtja, hogy most már szüntessük be a küzdelmet és a mi fontos reformok különösen a katonai nevelésügy terén a küzdelem eredményeként jelentkeznek, azokat egyesült erővel hajtsuk végre és biztosítsuk, azután pedig egyesült erővel gyógyítsuk azon sebeket, a melyeket ez a küzdelem okozott és gondozzuk a nemzet érdekeit, a melyek a dolog természeténél fogva most hosszú időn keresztül háttérbe szorultak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem: a képviselő urak hazafiúi belátásába vetett hit késztet arra a reményre, hogy ez a küzdelem, melyről ma még nem mondanak le, nem fog oly arányokat ölteni, hogy megakaszszák az ország közügyeinek szekerét ós hogy lehetetlenné tegyék az ország égető szükségleteinek kielégítését. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat illeti a szó! Kubik Béla: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A múlt hó 23-ánvolt szerencsém már egy súlyos alkotmányjogi törvényszegést itt a házban szellőztetni, hogy törvényes megszavazás nélkül soro-