Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-352
84 352. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton. Sándor képviselő ur nyilatkoztak volt az ex-lexben való feloszlatásnak törvényes lehetetlenségéről. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Én? Soha! B. Kaas Ivor: Mikor kilépett a disszidensekkel a szabadelvű pártból! Molnár Jenő: Elfelejtette már! Az más ex-lex volt! B. Kaas Ivor: Mikor kilépett a szabadelvű pártkörből! Rakovszky István: Igen, kilépett! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Az megint más! B. Kaas Ivor: Megengedem, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnak mindenféle r feloszlatás törvényes, hogyha az neki kedves. Én azonban, . . . Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Tiltakozom az ilyen inszinuáczió ellen! Semmi joga rá! Egy szó sem igaz! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) B. Kaas Ivor: ... minthogy az alkotmány szigorúan beszél, annak garaneziáit szószerint és nem tágitó értelemben kívánom alkalmazva látni s ezért én semmiféle ex-lexben való feloszlatáshoz hozzá nem járulhatok, mert abban oly preczedenst és olyan veszélyes dolgot látok, a melyet bármely kormány, a mely az alkotmánynyal könnyedén bánik, alkalmazna, hogy Magyarországnak jogait ilyen módon kiforgathassa és elkobozhassa. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ilyen tanoknak hirdetése után hogy viseltetnénk mi bizalommal gr. Tisza István és kormánya iránt ? (TJgy van! TJgy van ! a baloldalon.) Továbbá a miniszterelnök ur beszédében foglalt az a határozat, a melyről itt az előttem szólott Szederkényi Nándor képviselő ur nyilatkozott, az is teljes félreértése a magyar alkotmányos gyakorlatnak. Werbőczy óta senki által kétségbe nem vont joga a nemzetnek, minden közjogi tankönyvben mint egyszerű alapigazság, elemi igazság taníttatik a magyar ifjaknak, hogy minden jog a nemzetből ered Pusztaszer óta mind e mai napig. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ezt a jogot, a melyről nemcsak az idézett törvények, nemcsak Werbőczy, hanem törvényeinknek egész tömege tanúskodik, pártvezéri vagy miniszterelnöki nyilatkozatok nem gyengíthetik, (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) nem is erősíthetik; ez áll, ezt paktum tárgyává tenni — szerintem, — képtelenség. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nincs paktum! B. Kaas Ivor: A kibontakozást ebből a helyzetből Id ne óhajtaná? Régebben, még a miniszterelnök ur elődje alatt történt, a mikor én erről a helyről indítványoztam, hogy a kibontakozást keressük nyiltan, őszintén, pártközi megállapodással, a parlament által kiküldendő békéltető bizottság utján. Természetesen az ellenzéknek felajánlott jobb kezét nem fogadták el, nem is akarták elfogadni sohasem azok, a kik mindig a többség abszolút jogát hirdették és hirdetik. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ma némileg változott a helyzet, mert hiszen a a miniszterelnök ur a legnagyobb ellenzéknek — de csak egy pártnak — vele való megegyezését — nem is a parlamentben keresve, hanem a parlamenten kivül megkötve — itt ma ratifikálta, mint békekötést lefegyverzés után. Bartha Ferencz: Hát a november 29-iki beszéd, az semmi? B. Kaas Ivor: Hogy a miszterelnök ur ezt szívesen vette, azt értem; hogy pedig az ellenzéki párt ezt nem szívesen tette meg, azt hiszem. A mi pedig minket illet, mi fogunk küzdeni tovább azon elvek mellett, a melyek a néppárt prograinmját képezik, nem törvénytelen eszközökkel, hanem teljes erővel, itt benn és a házon kívül is, ezen és a többi törvényjavaslatokkal szemben, a melyeket még látni fogunk, objektív bírálattal, de erős meggyőződéssel, elhatározással és ellenőrzéssel. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor nagyon kellemes lesz! B. Kaas Ivor: A kik pedig gyenge erővel, lelkűknek reménytelenségével ezt a küzdelmet nem folytatják, azoknak egy levelet idézek emlékükbe, azt a levelet t. i., a melyet 1849. szeptember 3-án Konstantinápolyból küldött gr. Andrássy Gyula, a ki akkor a magyar kormány érdekeit a portánál képviselte, Kossuth Lajosnak. E levélből irtam ki e szavakat. Akkor irta ezt 6, a mikor még a világosi fegyverletételről tudomása nem volt, de tudta azt, hogy a csata sorában a nemzet gyengül, tudta azt, hogy az orosz hatalom beavatkozott és hogy Magyarország ellen milyen nagy erőt mozgósítottak. Ilyen tanácsot adott akkor Andrássy Gyula Kossuth Lajosnak (olvassa): » Részemről azt óhajtanám, hogy a magyar hon adja meg magát, ha kénytelen, az erőnek, de feltételeket el ne fogadjon.« (Elénk helyeslés és éljenzés a néppárton.) Rakovszky István: ügy van ! Erőnek megadni, de feltételeket el nem fogadni! Elnök : Csendet kérek ! Szólásra következik Barabás Béla képviselő ur. Barabás Béla: T. képviselőház! A kik netalán azt hinnék, hogy én a szőnyegen lévő kérdéshez óhajtanék hozzászólani, azok alaposan csalódnak. Én, ellenkezőleg, a ház szives bocsánatát kell, hogy kérjem arra, hogy az elhangzott nagyszabású és nagyfontosságú politikai nyilatkozatok után egy önmagában csekélynek látszó,