Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-349

28 34-9. országos ülés 1903 november 30-án, hétfőn. előtte szólott t. képviselő urak, hogy eltérhessen a házszabályok czimén való felszólalásnak kere­tét:'!. Kérdem a t. házat, megadja-e az enge­délyt? (Felkiáltások: Megadjuk!) A ház tehát az eltérésre az engedélyt megadja. (Helyeslés.) Krasznay Ferencz: T. képviselőház! (Hall­juk ! Halljuk!) Egyedül és kizárólag ahhoz az indítványhoz, ahhoz az eszméhez óhajtok szólni, a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtár­sunk felvetett. Nem szólok a dolog érdeméhez és nem követem Ugron Gábor igen t. képviselő­társamat azon a téren, (Zaj a hal- és a szélső­baloldalon.) hogy a magam vagy mások meggyő­ződését attól a — megengedem — nagyon tiszta, nagyon magasztos meggyőződéstől, a mely az övét jellemzi, megkülönböztessem. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, nem volna helyes, ha mi most itt az úgynevezett békekötés feltételeiről beszélnénk. Ma, ebben a pillanatban egyébről nem lehet szó, mint arról, hogy eltávolítsuk azokat a természetes fizikai akadályokat, a melyek előttünk felmerültek és a melyek lehe­tetlenné tennék még csak a közeledést is. (Vay van! jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy habár nincs jogom beszélni annak a pártnak a nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, de ismerem pártom lelkületét, és tudom, hogy habár előzőleg, egyes taktikai kérdésben eltérő nézetek is voltak a pártban, egyben megegyeztünk, t. képviselőház és ez az volt, hogy attól a pillanattól fogva, a mint a magyar alkotmány egyik garancziáját támadták meg, akkor, a mikor a többség a házszabályokon túltette magát, mondom, attól a pillanattól fogva a függetlenségi és 48-as párt egységesnek vallotta magát. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, í. képviselőház, hogy abban a pillanatban, a mikor a kormány részéről a ki­bontakozás ajánltatik fel, akkor mindenekelőtt eliminálnunk kell azt, a mi a közeledést köz­tünk lehetetlenné tenné. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Nem ajánlta/c!) Bocsánatot kérek, igenis ajánltak, de azért nem akarom még csak első lépésnek sem . . . (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Einök (csenget/: Csendet kérek ! Krasznay Ferencz: . . . nevezni ezt a fel­szólalást. A mint emiitettem, szorosan ahhoz kellene a magam részéről ragaszkodnom, hogy elimináltassék az, a miben mindnyájan alkot­mánysértést látunk, elimináltassék a házszabá­lyoknak az a megsértése, a mely bekövetkezett az által, hogy az egész ellenzék egyhangú jogi meggyőződése ellenére parallel üléseket határo­zott el a ház, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha mi azzal a felelőséggel akarjuk felada­tainkat teljesiteni, a melylyel egy ellenzék is tartozik önmagának és tartozik az országnak, akkor nekünk nem szabad prejudicziumokat hátrahagynunk a hátunk mögött, bármily előnyös lenne is egy esetleges megegyezés. És hogy ez a prejudiczium be ne következhes­sek, a függetlenségi párt tartozik magának azzal, hogy mindenekelőtt kérje és kikösse, hogy a parlamenti ülések. . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot közbe­szólásaikkal zavarni! Krasznay Ferencz: Hiszen lehet, hogy nem mindenkinek a terminológiáját találom el, de azt hiszem, hogy a gondolat, a melyet kifejezni akarok, világos és tiszta, és abban áll, hogy méltóztassék módot nyújtani arra, hogy igenis olyan módon tárgyaljuk a felvetett kérdéseket, a mint az komoly férfiakhoz és a pártok felelő­ségéhez szükséges. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Lehetetlennek tartom, hogy itt nyilt ülésen tár­gyaljuk mi ezen kérdéseket. Utalok arra, hogy a pártok egyenesen azért szervezkedtek, hogy öntudatos, szisztematikus munkát végezzenek. Méltóztassék tehát időt adni a pártoknak arra, hogy ott a pártkörökben, tehát azon fórumok előtt, a hol ilyen kérdéseket elintézni szoktak, e kérdésekkel foglalkozhassanak. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Nem fogom magamat odavezettetni, hogy érdemleges vitába bocsátkozzam, még kevésbbé, hogy a katonai kérdést, yagy a választói kérdést csak meg is említsem. Én azt hiszem, hogy a ki sze­ret szabatosan ós bizonyos szisztémával eljárni, be fogja látni, hogy más eljárást követnünk nem lehet, mint azt, hogy időt adunk az egyeseknek és az egyes pártoknak arra, hogy a maguk meg­győződését kiformálják és a maguk meggyőződé­sével készen jöjjenek ide. (Zaj a baloldalon. He­lyeslés a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Az én tiszteletteljes indítványom . . . (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Einök : Csendet kérek a ház minden oldalán! Krasznay Ferencz: Azt hittem, hogy abban az egy kérdésben már csak megegyezünk, hogy gondolkozzunk, mielőtt cselekszünk. Az én indítványom röviden oda terjed, — és kérem a t. kormány képviselőjét, hogy ezen indítványomat elfogadni méltóztassék, — hogy a ház szerda reggelig üléseket ne tartson. (He­lyeslés a szélsöbaloldalon és a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képvi­selőház ! A mai ülés folyamán Kossuth Ferencz t.' képviselőtársunk kapcsolatba hozta a mai kiélesedett politikai helyzetet olyan kérdések­ben elfoglalt álláspontokkal, a melyekből én azt az impressziót merítettem, hogy ha itt netalán bizonyos félreértések eloszlattatnak, vagy hogyha a kormánynak álláspontja bizonyos kérdésre nézve jobban, határozottabban, preezízebben, mint eddig történt, körvonalaztatik, ez talán megteremtheti azt a hangulatot, a mely a par­lamenti küzdelmet ismét normális mederbe te­reli. Ez indított engem arra, hogy a felvetett kérdésre nézve a kormány nevében nyilatkoz­zam. (Helyeslés a jobboldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents