Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

.360. országos ülés 1903 deczember 19-éAi, szombaton. 329 Az egyik rész mentegetőzésből áll. Erre azért nem felelet, mert beszédem folyamán személyekre és pártokra való tekintet nélkül erre vonatkozólag meg fogja találni képviselőtársam válaszomat. A másik rész politikai arguinentácziókat tartalmazott arra az alapra nézve, hogy vájjon zárt ajtók, a kulisszák mögött magánbeszélgetések alakjában mik történtek ? Mivel én soha életemben zárt ajtók mögött politikát nem folytattam, hanem azt mindig a nagy nyilvánosság előtt folytattam: ennélfogva én őt erre a térre követni nem tudom, mert én jelen nem voltam és nem tudom, hogy mi történt a kulisszák mögött ? Polónyi Géza: Nem a kulisszák mögött! A házelnöki szobában, az elnökkel való hivatalos beszélgetés közben! Bartha Miklós: Polónyi Géza képviselő ur beszédének harmadik része a »Magyarország« czimii hírlap magatartására vonatkozott, a mit föl sem említenék, ha ő jónak nem látta volna, jobb tudomása ellenére, az én nevemet, mint főmunkatársnak a nevét, belekeverni. Jobb tudomása ellenére — mondom — mert igen jól tudja, hogy a mióta Kossuth Ferencz pártja, — nem is tudom, hogy minek nevezzem, mert nem szeretnék gyanúsítani, de paktumnak nem nevezhetem, pihenésnek nevezte, gondolom, Lendl Adolf t. barátom, — tehát a mióta Kossuth Eerencznek a jaártja pihenőre tért, azóta én nem voltam az ország területén és csak tegnapelőtt érkeztem vissza. Nekem tehát abban, hogy a »Magyarország« bizonyos pártokkal és személyekkel szemben minő magatartást tanúsított, abban nekem semminemű részem nincs. Bartha Ferencz: Hát az abbáziai levelek ? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bartha Miklós: Nem azért mondom ezt, t. ház, mintha azt hinném, hogy a »Magyarország« eljárása mentegetőzésre szorul, mert hiszen, ha arról van szó, hogy a t. urak politikai eljárását szükséges-e, helyes-e kritika tárgyává tenni, hát én azt mondom, hogy szükséges is, helyes is, tettem is, fogom is tűnni. De hiszen nem az abbáziai levélről beszélt Polónyi Géza képviselőtársam, hanem olyan vádakról, a melyeket ő hitvány rágalmaknak czimzett, mint hogyha ez a párt meg volna vesztegetve, mint hogyha ez a párt árulást követett volna el; hát erre vonatkozólag mondom, hogy nekem abban semmi részem nincs, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tudomásul veszszülc ÍJ s ennél fogva vegye ezt Polónyi Géza képviselőtársam tudomásul . , . Polónyi Géza: Helyes, tudomásul veszem! Bartha Miklős: . . . a mint hogy tudta már megelőzőleg. Polónyi Géza: Csak okot akartam szolgáltatni arra, hogy erről itt nyilatkozzék! Bartha Miklós: T. képviselőház! Szokásba jött a túloldal részéről azt a küzdelmet, a küzdelemnek azt a nemét és módját, a melyet ez a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. kis csapat, a melyhez én is tartozom, folytat, a parlamenti életrendszer betegségének, sőt elfajulásának minősíteni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ez a vád rendkívül súlyos, mert hiszen Magyarország a maga újjászületését a parlamenti rendszer keretében kereste és találta meg. Ha tehát mi csakugyan ezen rendszer elfajulását okoznók, akkor olyan súlyos felelőség terhelne minket, a melyet sem párt, sem egyes megbírni nem képes. Én azonban ezt a vádat alaptalannak tartom, és ennélfogva kérem a t. ház engedelmét arra, hogy mielőtt a szőnyegen fekvő tárgyra tüzetesebben áttérnék, kegyeskednék nekem megengedni, hogy épen a parlamenti életrendszer nyilvánulásainak törvényeiből megmagyarázzam elvi felfogásomat az iránt, hogy mi jelenlegi küzdelmünknek módja és neme, hogy nem ez okozta a parlamenti élet elfajulását. A parlamentáris rendszernek, hogy ugy mondjam, filozófiája elsősorban azt követeli, hogy a képviselőház a nemzet közhangulatának bű tükre legyen. Miként az a pohár viz, a melyet a tengerből merítünk, tartalmazza aránylagosan a tenger vizének sóját, könenyét, élenyét, szerves és szervetlen alkatrészeit: akként a képviselőháznak is tartalmaznia kell a nemzet összes rétegeinek vágyát, törekvését, érzületét és érdekeit. (Ugy van- Ugy van! a baloldalon.) így van-e ez nálunk? Hogy igy legyen, arra nézve az első szükség az, hogy a polgárság érzülete a választások alkalmával egész zavartalanul és egész tisztaságában nyilvánulhasson. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Már pedig ez a megnyilvánulás nincs biztosítva sem a választási törvény által, sem a választási eljárás által. A törvény által nincs biztosítva, mert a czenzus igen magas, mert nincsenek községenként a választások, mert a választókerületek helytelenül vannak beosztva, és mert a törvény megenged úgynevezett alkotmányos költségeket is, pl. a fuvarozásnál, az élelmezésnél, a zászlóknál és a jelvényeknél. De maga az eljárás sem biztosítja a közhangulat igaz képviseletét, mert a választás először is hivatalosan vezettetik, mert a főispánok ugy tekintetnek a közfelfogás szerint, hogy azok első sorban arra valók, hogy kormánypárti képviselőket líferáljanak és mert a választások alkalmával a községi, a vármegyei és a j)énzügyi tisztviselők kötelessógszerüleg szokták mozgósítani a népet a kormánypárti jelöltek számára. Ilyformán, t. ház, nem közhangulatot képvisel a képviselőház, hanem annak jelentékeny része a kormány intenczióit képviseli. Méltóztassék megfontolni, hogy Magyarországon mintegy száz kerület van olyan, a hol az ellenzék soha jelöltet sem állithatott, a hol tehát a kormány jelöltjeit személyválogatás nélkül egyhangúlag választják meg, ha annak a jelöltnek 42