Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

360. országos ülés 1903 deczember W-én, szombaton. 321 cselekedni és másként, mint a hogy cselekedtünk, cselekednünk nem is letetett, (Ugy van! Ugy van! a szélsobálólddlon.) Egy pár történelmi reminiszczencziát mondok el a kérdésről, a melyek a kérdést meg fogják világosítani, egy kissé közelebbről ezt az egész helyzetet is és talán a nemzet szóles rétegeiben, ott, a hol meglehet, ma már félrevezetett hazafiság működik, talán megnyugvást fognak kelteni. Az obstrukczió tekintetében általános politikai elv, hogy az obstrukczió sohasem czél, csak mindig eszköz politikai czéloknak szolgálatában .. . Ugron Gábor: Szakértői vélemény, (Derültség balfelöl.) Polónyi Géza: A törvénye pedig áll abból, hogy vis sine mente, mole ruit sua, — az erő, a mely értelem nélkül cselekszik, saját súlya alatt roskad össze. Harmadszor obstrukczídt csinálni, vagy azt folytatni akkor, a mikor annak maga elé tűzött politikai sikere bármely okból, de különösen parlamentáris okból lehetetlenné vált . . . Szederkényi Nándor: Ez vélemény dolga! Polónyi Géza: Igen, itt van közöttünk a véleményeltérés, majd meg fogjuk vitatni . . . az, t. képviselőház, nem hazafias, nem helyes dolog és mindenesetre nem olyan dolog, a melyet az ország érdekével lehetne vagy szabad volna menteni. Ezen vezérprinczipiumokra való tekintettel el kell mondanom, hogy a függetlenségi és 48-as párt hosszú múltja alatt annak számottevő tiszteletreméltó vezérei közül tudtommal egy sem volt, a ki a saját személyére nézve az obstrukcziónak, mint fegyvernek még rendkívüli körülmények között való alkalmazását is helyesnek tartotta volna. Ezt azért említem fel itt, mert az a tény, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársunknak ós vezérünknek temperamentuma sem az, a mely az obstrukcziós időknek szolgál, a mi azért őt nem izolálja: a függetlenségi párt történetében, mert ott volt Irányi Dániel is, a mi elnökünk, ki ne emlékeznék rá, hogy közöttünk mindig elitélte az obstrukcziót. . . Szederkényi Nándor: Ellenkezőleg, proklamálta ő maga is 1890-ben. (Zaj bal felől. Hallj uh! Ralijuk!) Polónyi Géza: Ott volt Justh Gyula elnök, ott van Kossuth Ferencz. (Zaj balfelöl.) Kérem, ő is proklamálta, mert a párt határozata előtt mindegyik meghajolt. Arról beszélek, hogy egyénileg inclividualiíer egyikük sem osztotta. De, t. ház, közelebbi, élő auktoritásokra is fogok hivatkozni. Gondolom, február havában, vagy márczius elején — én akkor még nem tartoztam a t. ház tagjai közé — szóba került az obstrukczió kérdése az indemnitással, a költségvetéssel és a költségvetési törvénynyel szemben. Négyen beszélgettünk erről a kérdésről: Rakovszky István, Ugron Gábor, s Justh Gyula képviselő urak és én, a ki nem voltam a képviselőház tagja, és, t, ház, én a szabadKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. elvű párt részéről sohasem voltam olyan ostromnak kitéve (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) azon meggyőződésemért és nézetemórt, hogy az indemnitást magát is meg kell obstruálni, mint a t. három képviselő ur részéről. Egyhangú volt a három férfiúnak az a véleménye. — nem akarok most másokat is említeni — hogy az indemnitással szemben az obstruálás feltétlenül elitólendő. Bartha Miklós: Az én véleményem is az volt! (Mozgás és zaj.) Ugron Gábor: Mindnyájunké az volt! (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Polónyi Géza: Ezt csak annak igazolására említem fel, hogy magának az indenmitás megobstruálásáuak kérdésében annak ab ovo elvi és határozott ellenségei és ellenuézetüek voltak közöttünk. Talán nem jogosulatlan tehát, t. ház, ha ezek az aggodalmak másoknál is felvetődnek akkor, a midőn egy esztendői obstrukczió után... (Mozgás és zaj bal felöl.) Zboray Miklós: Miért később? Polónyi Géza: Majd rátérek erre is; épen azért, mert később történik! Zboray Miklós: Akkor meg kellett volna előzni! Szederkényi Nándor: Ha egyszer belemegyünk, benne is maradunk. (Zaj.) Polónyi Géza: Majd megmondom én, milyen történelmi esemény előzte ezt meg, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) akkor, t. ház, a midőn az indemnityvel előidézhető bajok kérdésével kapcsoltatik össze más gazdasági és egyéb szocziális nagy területen a nemzetet érinthető és érhető veszély és baj kérdése. T. ház, e pillanatban én ugy érzem, hogy nekem szinte kötelességem — talán ilyen témáról az életben többé nem nyilatkozhatom — egy dolgot a t. ház előtt leleplezni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ne méltóztassék itt valami politikai leleplezési dolgot gyanítani. (Derültség,) Mi az oka annak hogy Magyarországon a költségvetési törvény hiánya valami nagyobb emócziót a társadalomban és az államban nem okoz ? Attól eltekintek, hogy a nemzetnek legszélesebb rétegei •— nem is szólok a szabadelvű párti többségről — legalizálják azt a tényt, hogy a kormány a salus reipubiicae elve alapján tényleg nem tartja magára nézve az ex-lex állapotot kötelezőnek, és teljesít minden kötelezettséget, mintha semmi sem történt volna. Ha a nemzetnek nagy rétegeit veszem szemügyre, komolyan aggódnom kell a felett, hogy az u. n. ex-lexet, a melynek természetszerűleg folyománya volna, hogy aznap, a midőn a költségvetési felhatalmazás lejár, sem a tisztviselőknek fizetését, sem a munkásoknak munkabérét, sem a közlekedési vállalatoknak költségeit nem volna szabad fedezni és fizetni: hogy mondom, ezt nálunk a nemzet hallgatagon és mintegy jóváhagyólag egyszerűen azzal szentesíti, hogy alig van az intelligencziá41