Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

316 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. De mik azok a tényezők, melyek meggátolják ezen természetes kívánságoknak teljesítését? Nem a mi törvényeink, nem a mi országos intézkedéseink, nem a magyarság jóindulatának hiánya a más nyelvű szegény nép iránt, hanem megmondom röviden ugy, a hogy az a Délvidéken, a kerületemben és bizonyára nemcsak ott, banem másutt is bárhol az országban van. (Halljuk! Halljuk!) Abban rejlenek ezek a gátló tényezők, hogy törvényeinket kíméletlenül és igazságtalanul alkalmazzák, (Igaz! balfelöl.) hogy az üdvösnek ígérkező intézkedéseket helytelenül hajtják végre, és hogy a jóindulatú vezetés helyébe a rossz indulatú félrevezetés került ! (Ugy van f bal felöl.) Okozzák ezt pedig leginkább azok a tisztviselők, a kik közvetlenül érintkeznek a néppel, főleg a közigazgatás emberei, kik a velük tartó és tőlük függő . . . Elnök: Kérem a szónokot, méltóztassék a tárgynál maradui. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és felkiáltások bal felöl: A ti ép anyagi dolgairól beszél!) Ezt mind előadhatja a képviselő ur más alkalommal! Nagyon kérem tehát, méltóztassék a tárgynál maradni! Ugron Gábor: A tárgyhoz szól! A nép anyagi nyomoráról beszél. (Ugy van! balfelöl.) Tessék bevárni, míg a vége következik! Elnök: Én már vagy 20 perez óta a legéberebb figyelemmel kisérem a képviselő ur előadását; de még a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatról nem szólt. Ugron Gábor: Ahhoz szól, hogy a katonai javaslatról a nép miképen gondolkodik! Elnök: Ezt elmondhatja a képviselő ur egy más alkalommal! Ugron Gábor^De ha neki most tetszik! Lendl Adolf: Én 12 hónap óta haílgattam az e tárgy körül forgó vitát; mindig csendesen hallgattam végig a legterjengősebb beszédeket is, és ha most egy év múlva én bátorkodom egy fél órára a t. ház becses figyelmét igény bevenni, kérem, méltóztassanak velem szemben is érvényesíteni ezt a jóindulatot, úgyis csak fél óráig r akarok beszélni. Én különben a tárgyhoz szólok és abból a szempontból fogom megítélni ezt a javaslatot, a melyet helyesnek találok és a melyből még senki sem ítélte meg azt. Én a nép gondolkozása szerint fogom megítélni a tárgyat ós törekvésem az, hogy a nép gondolkozását ismertessem meg. Krístóffy József: Vagy van házszabály, vagy nincsen házszabály! Ugron Gábor: Nem kellett volna ő Felségének megígérni fejünket Szilveszter estére! Most nem volna beszéd! (Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Elnök (esetei,): Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét! Lendl Adolf; Különben ha félbe nem szakítanak, már végére értem volna beszédemnek; méltóztassék megengedni, hogy azt tovább folytathassam. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Okozzák pedig a népnek ezt a gondolkozását leginkább azok a tisztviselők, a kik közvetlenül érintkeznek a néppel, okozzák a közigazgatás emberei, a kik a velük tartó és a tőlük függő más falusi hatalmasságokkal egyesülnek; a kiknek működési talaja az, hogy ebből erőt merítenek, lefelé és felfelé érdemeket kovácsolnak, hogyha ez az elnyomott nép elszegényedik, hogyha itt-ott u. n. nemzetiségi súrlódásokat idézhetnek elő a nép körében. A nép épen ugy óhajtja az enyhülést e tekintetben, mint ahogy szomjúhozza a száraz föld az esőt, azonban kevés kilátása van erre a népnek a legközelebbi jövőben, legkevésbbé pedig akkor, ha be fog következni ós állandósulni fog az az irány, a mely immár régi hamvaiból újból kikél és már előre veti árnyékát a Tisza-regime! (Ugy van! balfelöl.) Nagyon szomorú dolog az, hogy hazánk nagy részében a nép haladásával, anyagi és erkölcsi megerősödésével nem törődnek eléggé, hanem ujabb terheket rónak rája, mielőtt az alapfeladat megoldásával sikeresen megpróbálkoztak volna. Nagyon szomorú jelenség, hogy a népet törvényeink erejével nem teszik szabaddá, hanem lenyűgözve tartják. (Igaz! a baloldalon.) Szomorú, ha hazánk sok vidékén a népnek elégedetlenségre és elkeseredésre adnak okot annyira, hogy kivándorlásra, vagy nemzetiségi mozgolódásra késztetik! Legszomorúbb azonban ha ezt nagyrészben és sokhelyütt épen azok okozzák, a kiknek feladatuk volna az enyhítés, a segités és a jóindulatú vezetés. Tudom, hogy rosszlelkü, helytelen működésű tisztviselő találkozik bárhol, de talán sehol sem annyi és sehol sem oly biztos pozicziókban, mint a nemzetiségek lakta vidékeken, a perifériákon, a hol pedig ellenkezőleg a legkiválóbbaknak kellene nagy többségbenlenniők.(Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az előbbi kormány, azt hiszem, egyik főfeladatául tűzte volt ki azt, hogy ebben a tekintetben országszerte segítsen. »Jog, törvény és igazság« volt a jelszava. De a mostani kormány más jelszavakkal köszöntött be és az erőszak jelében támadt fel előttünk. Az erőszakos kormányzás azonban a mi hazánkban semmi másban nem verhet gyökeret, mint csak az osztrák segités reményében, az általános korrupczióban és a nemzetiségek félrevezetésében! Az erre való hajlandóságát pedig kiolvastam és kiéreztem a miniszterelnök ur programmjából, egyik-másik azóta bekövetkezett ténykedéséből pedig következtetem, Kiéreztem még valamiből: abból, hogy a magyar nép épugy, mint a más nyelvű, az egész országban félve látja felkelni az uj rendszernek uapját és senki sem örül annyira a mostani kormány melengető sugarainak és látszólagos megmaradása-