Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-360
314 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. mindenkinek például szolgálhat. (Éljenzés a jobb- és a szélsobaloldalon.) De minden jó férfiúnak fájdalmára, sőt megütközésére kell látnunk, t. ház, azt, hogy az utolsó napokban a politikai harczok közízlése oda depraválódott, (TJgy van! a szélsobaloldalon és jobbfelöl.) hogy nem vagyunk biztonságban az iránt, a mi legbecsesebb mindnyájunknak: politikai becsületünk tekintetében. (TJgy van! a jobb- és a szélsobaloldalon.) Én nem akarnám elrontani a t. képviselőház mai ülésének naplóját azokkal a czitátumokkal, a melyeket idéznem kellene azért, hogy tisztán lássunk. (Felkiáltások jobb felől: Pedig jő lenne!) Hiszen olvasunk mindnyájan és elcsodálkozunk a felett, hogy a magyar sajtóban akad egy orgánum, (ügy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Négy krajczárért!) a melynek lapjairól az utóbbi időben száműzve látjuk azokat a fegyvereket, a melyek az igazságokat szokták diadalra juttatni; (Igaz! TJgy van! Zaj balfelöl. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Magyar Szó!) ellenben megjelenni látjuk azt a fegyvert, a mely az országok életében mindig mély erkölcsi süyedést jelent, látjuk azt a fegyvert, a mely az egyént akarja tönkretenni, (Ügy van! a jobb- és a szélsobaloldalon.) a helyett, hogy az elveit támadná. (TJgy van! a jobb- és a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: Látjuk a »Magyar Szó«-ban! Baliagi Géza: Nem a »Magyar Szó«-ról van most szó! (Nagy zaj. Félkiáltások jobbfelöl: A ^Magyarországa kapja a leczkét! A »Magyarország«-ról beszélj Krasznay.) Rrasznay Ferencz: Én azt hiszem, hogy aposztrofálásom jogosult, mikor azt találom egy lapban megírva, hogy a függetlenségi képviselők — jó magam is, a kinek még múltja sem lehet — kormánypárti pénzen választattak meg (Nagy mozgás a jobb- és a szélsobaloldalon.) és közlik ezt egy névtelen levél alapján, még azt a fáradságot sem véve maguknak, hogy kritika tárgyává tegyék azt a piszkos forrást, a melyből merítenek. (TJgy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, hogy a magyar közéletnek ezzel a beteg tünetével szemben minden jóravaló, minden önzetlen, minden becsületes férfiúnak össze kell fognia, (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsobaloldalon.) mert a mai állapotok szomorúan emlékeztetnek engem a klasszikus históriának egy momentumára. (Zaj a baloldalon.) Sallustius jut ugyanis eszembe, az a Sallustius, a ki megírta, hogy Catilina az eladósodott embereket maga köré gyűjtötte, hogy konzullá választassa magát, eltöröltesse a hitelezést, uralomra emelje züllött barátait. (TJgy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Kubinyi Géza: Ez talál! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Én nem szeretném Magyarországot, a melynek most annyi, de annyi a tennivalója, a mit csak becsületes munkával és vállvetett törekvésekkel lehet megoldani, (TJgy van ! a jobb- és a szélsobaloldalon.) csak egy pillanatig is ebben a fertőben látni továbbra is. (Helyeslés a jobb- és a szélsobaloldalon.) Épen azért rövid felszólalásomnak az a czélja, hogy felszólítsak mindenkit, a ki jóizléssel és nemes politikai fegyverekkel küzd: tartson össze-és találjon módot és eszközt arra, hogy ennek az áldatlan állapotnak vége vettessék. (Éljenzés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! Napirend szerint következik az 1889 : VI. törvényczikk 14, valamint az 1890: V. törvényczikk 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fentartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 404, 410) általános tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Lendl Adolf! Lendl Adolf: T. képviselőház! Eredetileg nem akartam e vita folyamán felszólalni, mert abban a véleményben voltam, hogy a vita tárgyát már különben is kimerítették az eddig felszólalt kiváló szónokok és politikusok. És hogy most mégis felszólalok, ezt nem azért teszem, mintha az obsrukcziót gyenge hangommal segíthetném, avagy azt minden áron segíteni akarnám, — hiszen igy is a legvégsőnek maradtam — hanem csupán azért szólalok fel, mert látom, hogy van még egy nézőpont, a melyből — azt hiszem — nem eléggé világították meg azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadható-e, avagy az visszautasitandó-e ? (Ralijuk! Halljuk! a baloldalon.) Bár száz szónok is foglalkozott az idevágó fejtegetéseknek részben nagyon is terjedelmes előadásával és bár e szónokok nagyon tüzetes tárgyalások révén belebocsátkoztak e tárgy ismertetésébe, mégis maradt egy hézag és mivel én azt látom, hogy ez a hosszú vita az egyik ellenzéki pártnak, mondjuk, elcsendesedése vagy visszavonulása következtében lassankint máris a végéhez közeledik, minthogy a szónokok számra nézve megfogyva bár, de törve nem, már sokáig nem bírhatják az ellenállást: ezért én ebből a nézőpontból kívánok foglalkozni az előttünk fekvő törvényjavaslattal. Ezért bátorkodom felszólalni én is, a nélkül azonban, hogy terjengős módon hosszabb időre szándékoznám igénybevenni a t. ház szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Egy olyan kerületet képviselek, a mely hazánk déli perifériáján fekszik és a melyet különböző nemzetiségek laknak. Magyar nép ott kevés van, a mi van, az is el van szórva más nyelvű és más nemzetiségek lakta falvakban. Nagyobb számmal van ottan a sváb nép, a mely mindig nagyon önállóan gondolkozik és nem szívesen vezetteti magát hivatalos gondolkozók által. Huszonnégy község román ajkú; ez a nép ott nagyon csendes, jóindulatú és a véréből való vezetők irányítása mellett hazafiasán gondolkozó.
