Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-360
312 3b0. országos ülés 1903 deczember l9-én, szombaton. Holló Lajos: T. képviselőház! Szavaim helyreigazítása czeJjából és személyes kérdésben kérem a t. házat, szíveskedjék megengedni, hogy néhány szót válaszoljak. Elsősorban is határozottan tévesnek kell állítanom Kossuth Ferencz t. képviselő urnak azon állítását, hogy én kíméletlenül megtámadtam a pártot. (Zaj balfelöl.) Szatmári Mór: A kinek nem tetszik, hát az csinálja máskép. (Zaj.) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak folyton közbeszólani! Holló Lajos: Egész beszédemben tegnap irántuk, személyük iránt a legnagyobb tisztelettel viseltettem. (Ellenmondások és zaj a jobbés a szélsí baloldalon.) Szatmári Mór: Napról-napra támad bennünket az önök lapj* ! Függetlenségieknek mondják magukat és a függetlenségi politikát árulják el! Holló Lajos: Engem sem meggyőződésemben, sem tettemben az ilyen támadások nem érintenek (Zaj.) Szatmári Mór: Önök beszélnek támadásról! Hideg vérrel gyanúsítják folyton az embereket! (Zaj.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék folytonosan közbeszólani! Holló Lajos: De azt a jogot egy képviselőtől sem lehet elvonni és elvenni, hogy ő politikai tetteket, bármely oldalról merüljenek fel, vita tárgyává, kritika tárgyává ne tehessen. (Helyeslések a szélsöbaloldalon. Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: De mi lesz akkor, ha mi is ezt teszszük, s elmondjuk, hogy Széll Kálmán alatt mit csináltak az urak. A leggyalázatosabb üzelmeket önök követték el! (Folytonos nagy zaj. Szatmári Mór több izben közbeszól.) Ugron Gábor: Nem igaz! Szatmári Mór: Nem igaz? (Bartha Miklósra mutatva): Ön irta! (Zaj.) Ugron Gábor: Meg van veszve ez az ember! {Fo ytonos zaj.) Olay Lajos: Ez disznóság, gyanúsitásokat nem tűrünk. (Folytonos lárma a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elég legyen ebből a disznóságból, nem fogjuk tűrni tovább! (Helyeslés a szélsöbaloldalon és jobbfelöl.) Polónyi Géza: Utóvégre nem ülünk itt mint árulók, testvérek által megvádolva! (Folytonos nagy zaj.) Hát ezeket többé nem fogjuk tűrni! Hogy árulással és vesztegetéssel vádolják meg az egész pártot! Hogy az egész pártot a kormány pénzével megválasztottnak állítsák! És ezt teszik függetlenségi emberek! A nélkül, hogy néven neveznének valakit! Ezt mi többé nem tűrjük! (Folytonos nagy zaj.) Ugron Gábor: Ilyen stílusban nem lehet semmire se menni. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Tessék a szónokot meghallgatni. (Halljuk I Halljuk!) Holló Lajos: Polónyi Géza t. képviselőtársamnak csak egy rövid megjegyzést vagyok bátor tenni, t. i. azt, hogy tegnap épen a szünet alatt az én kritikámra azt mondotta, hogy: . ., (Derültség a jobboldalon.) Buzáth Ferencz: No, mit röhögnek ? (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl. Felkiáltások: Rendre! Rendre! Elnök csenget.) Kubinyi Géza: Ennyi nevelést tanult? (Folytonos nagy zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Korcsmába való magaviselet!) Nem is korcsmába, hanem lebujba való! (Folytonos zaj.) Menjen az iskolába nevelést tanulni! (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk az elnököt!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. (Halljuk! Halljuk.') Én ugy hallottam, hogy Buzáth képviselő ur azt a kifejezést használta (Jobb felé matat.) erre az oldalra, hogy mit röhögnek. A t. képviselő ur ezáltal a csendet is megzavarta, de oly kifejezést is használt, mely ide nem illik, és ezért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Holló Lajos: Ismétlem, Polónyi Géza t, képviselőtársam . , . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház. (Halljuk! 'Halljuk!) Holló Lajos: Ismétlem, t. képviselőház, — a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam most is megerősíteni szives volt, — bogy a tegnapi szünet alatt azt mondta, hogy azon a hangon, a melyet én is használtam., lehet — ezt ő is elismerte — lehet vitatkozni; ezt megérti és ezzel szemben a maga érveit kifejti. Ez volt t. képviselőtársam álláspontja és ennek következtében, ugy gondolom, az érvek terén fel is vettem némely kérdésben a harczot és nem éltem vele szemben olyan fegyverekkel, a melyeket kíméletlenségnek lehetne nevezni. A t. képviselő ur különösen kiemei egyet, a mit sérelmesnek vesz, hogy t. i. én az ellenzéket állítottam volna oda, mint az udvari akarat követőjét. Igaz, bogy én mondottam, hogy az egész túlsó oldal, a szabadelvű párt, az udvari akaratnak kifejezője, visszatükrözője és károsnak tekintettem volna, ha az udvari akarat előtt az ellenzék meghajolna. A t. képviselőtársam nem tett jgy, de az volt az argumentácziója, hogy azért nem lehet most a harczot folytatni — ezt egész jóhiszemüleg mondta — mert ő Felsége azon sajnálatraméltó és, tudom, a t. képviselőtársam által is hazafiúi meggyőződéséből károsnak tartott kijelentést tette, hogy ő a mai állapotban nem fog a hadsereg helyzetén változtatást megengedni. (Zaj.) Azonkívül t. kéjwiselőtársam félt attól az összeütközéstől, a mely ebből keletkezhetett volna, én pedig kifejtettem itten egész parlamentáris formában, hogy ott, a hol alkotmányosság van, az uralkodó akarata és a nemzet, a parlament akarata
