Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-359

288 359. országos ülés 1903 deczember 18-án, pénteken. azok igenis állottak népüknek, nemzetüknek befolyása alatt, azoknál volt bizonyos nemzeti faktor, a msly elhatározásukra döntőleg hatott, de a Habsburgoknál a vezető politika mindig magának a császári háznak kezében volt, mindig maga a császár volt az, a ki akaratát belevitte a közállapotokba, bármilyen gyengének látszott is mindig. Azok az eszközök és faktorok voltak gyengék, a melyek a császári ház szolgálatában állottak, nem maga a császári hatalom, a mely mindig dinasztikus politikát és érdekeket szolgált, (ügy van! Uyy van! a baloldalon.) Ennek konstatálása nem illojalitás, nem tiszteletlenség a királynak magas személye iránt, mert a királynak személyét ugy kell tekintenünk és ugy tekintjük is, mint a hindu nőt, a kit még virággal sem szabad megverni. A királynak személyét még a támadás árnyékával, a sérelmeknek legkisebb jelével sem szabad érinteni, de a királynak tényeit, a királynak, az uralkodó családnak politikáját, ennek nemzetünkre való káros jellegét bírálnunk lehet, t, ház. (Helyeslés a baloldalon.) A lojalitás abban áll, hogy mi iparkodunk a császári és a királyi korona jogköre között az egyensúlyt helyreállítani, s a midőn azt látjuk, hogy a császári hatalom elnyomja a magyar királynak hatáskörét, (TJyy van! Uyy van! a baloldalon.) akkor mi álljunk oda királyunk trónja mellé és iparkodjunk királyunk akaratában és érzelmeiben a kellő egyensúlyt helyreállítani. A lojalitás abban áll, hogy mi azokat a veszélyeket, a melyek az uralkodóházra előállhatnak, az ő fejéről elhárítani iparkodjunk. Mert ne higyje azt senki, hogy ezen a világon bűnt és vétket el lehet követni büntetlenül, akár uralkodóházaknak is. (Ugy van! Uyy van! a baloldalon.) Még az uralkodóházak is meg fogják azt látni, hogy a nemzetek életösztöne, a történelem nagy igazságszolgáltatása beraktározza sorban mindazokat a vétkeket, mindazt a visszaélést, a melyeket az uralkodóknak elfogultsága, helytelen Ítélete a nemzetek ellen elkövetett. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Es ha mi lojális fegyverekkel a dinasztiát ezen veszélyektől meg akarjuk óvni, ha őt a hibáknak és vétkeknek elkövetésétől vissza akarjuk tartani, akkor mi a lojalitásban erősebbeknek érezzük magunkat, mint azok, a kik egyszerűen csak eszközül akarják odaadni magukat a dinasztia akaratának végrehajtására. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) A dinasztia és az uralkodó akaratában kell tehát létrehozni változásokat, és nem az osztrák kormányköröknek felfogásában. (Helyeslés balfelöl.) A ki az osztrák kormánykörök felfogására rohan rá, itt nagy ünnepélyes felvonulásokat, nagy szczénákat rendez, az ferde világításba akarja helyezni az egész helyzetet, de el akar bennünket vonni az igazi úttól, a melyen haladnunk kell. (Ugy van! Ugy van a baloldalon.) Mert nekünk az uralkodó akaratában és elhatározásában kell változást előidézni, a mely az uralkodónak akarata eddig hideg és idegen volt a magyar nemzet jogaival szemben,' (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és ha ezen a téren eredményeket nem érünk el, hiába minden nyelveskedés, minden dölyf, minden gőg, minden durvaság, a melyet abból a székből Ausztria felé röpítenek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) S vájjon, t. ház, az uralkodó felfogásában való változásban van-e előhaladás ? És van-e reményünk arra, hogy ebben az irányban a behozott nagy vívmányok és engedmények egy nagy ujitást fognak alkotni, a mely a nemzetnek jogait a jövőben meg fogják védelmezni? Én leszek bátor erre a kérdésre kitérni és hosszasabban, bővebben beigazolni, hogy semmiféle változás ebben az irányban nem tapasztalható. (Uyy van! bal felöl.) De mielőtt erre rátérnék, egy előzetes kérdést vagyok bátor röviden mérlegelni, egy előzetes kérdést, a mely örökké ellenvetésként szolgál a magyar jjolitikával szemben, midőn Ausztria részéről azt hangoztatják, hogy Magyarország az ő nemzeti jogait nem érvényesítheti materiális okokból, mert Ausztria részéről olyan áldozatok hozatnak, a melyek Magyarországot, mint egy kitartott országot, mintegy osztrák pénzből és osztrák anyagi erővel támogatott országot tüntetik fel. Windisehgraetz herczeg is legutóbbi beszédében idevonatkozőlag a következőket mondotta (olvassa): »Ha a kilátásba helyezett reformok végrehajtása alkalmasnak látszanék a közös hadsereg egy részének egyoldalú naczionalizálását előmozdítani, ugy ez az én nézetem szerint alkalmat szolgáltatna az itteni törvényhozásnak, hogy komoly és nyomatékos megfontolás tárgyává tegye a monarchia közös kiadásaihoz való hozzájárulás arányát. Mert különben, t. uraim, végre is annak a veszedelemnek volnánk kitéve, hogy ennek az államterületnek amúgy is igen súlyosan terhelt lakossága ebben az irányban belefáradna a türelmes bárány szerepébe.« íme tehát, t. képviselőház, Ausztria az a türelmes bárány, a melyet Magyarország kapzsisága, anyagi szükkeblüsége kizsákmányol, s azt állítják odaát, hogy mi a közösügyes dolgokban teljesen Ausztriának a jóságát és türelmességét fordítjuk és használjuk Magyarország javára. Néhány számadat — habár e kérdést bizonyára már több képviselőtársam érintette — meg fogja világítani e kérdésnek meteriális részét. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon^) Tudjuk, hogy a közösügyek kiadásai három csoportba vannak felvéve, u. m. a külügyi, a hadügyi és a pénzügyi csoportba. Mind a háromnál leszek bátor a különbségeket felhozni. A folyó 1903. évre megállapított külügyi kiadások — levonva ezen tárczának berételeit — a két állam által fedezendő összegben 10,476.870