Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-357

357. országos ülés 1903 deczember 12-én, szombaton. 241 katonát sem adunk meg. (Helyeslés a baloldalon.) Megcsináltuk, megalkottuk 1866-ban nagy garral a honvédséget, hogy az lesz önálló hadseregünk alapja, de a t. valóságos belső titkos tanácsosoknak, a t. császári és királyi táborszernagyoknak, a kik ott ülnek a miniszteri székben mint honvédelmi miniszterek, nincs egyéb gondjuk, mint az, hogy iníkép kellene honvédségünket beolvasztani az osztrák hadseregbe. Mikor megalkottuk ezt a honvédséget, akkor azt mondottuk, hogy zászlóaljakban kell megalkotni, mert a zászlóaljak kisebb taktikai egységet képezvén, azok jobban megfelelnek a mi viszonyainknak; de akkor azt mondták, hogy át kell azt alakítani a hadsereg mintájára, ne oszszuk azt be zászlóaljakba, hanem csináljunk ezredeket. Az ezredeket tényleg megcsináltuk. És miért csináltuk meg az ezredeket? Azért csináltuk meg, hogy kimondhassák azt, hogy tekintettel arra. hogy a honvédség ezredekbe van beosztva és két vagy három ezred képez egy brigádot, hogy annak a brigádnak nem lehet magyar generálisa, hanem osztrák generálisa. így alakítottuk át szép lassan a honvédséget az osztrák hadsereg kiegészítő részévé. Azután jött a vezérkar. A mint megalkottuk a vezérkart, azt is beolvasztották teljesen az osztrák vezérkarba. A vezérkari tisztek mind a legbüszkébben beszélnek németül, hogy őket osztrák vezérkari tiszteknek lássa a közönség. Én nem tudom mi szégyen volna abban, hogy magyar vezérkari tiszteknek láttassanak. Még az uniformisukon is nagy nehezen lehetett a passe paile-t megtartani, hogy meg lehessen különböztetni őket a közös vezérkari tisztektől. Mi még a honvédséget sem tartjuk olyannak, a mely állami önállóságunkat tökéletesen kifejezné, hogy tartanok tehát olyannak a közös hadsereget, a melynek kebelében a mi önálló magyar honvédségünket is feláldozzák! (Helyeslés a baloldalon.) Igen sok megjegyezni valóm volna még . . . (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Majd a zárszónál! Molnár Jenő: . . . de hagyom más időre, mikor az urak határozatképes számban fognak majd megjelenni, hogy majd határozati javaslatomra is szavazhassanak. (Derültség.) Most csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy azt a programmot, a melyet gróf Tisza István adott, egész egyszerűen le kellett volna fejezni és le kellett volna a lábát vágni. (Derültség.) Nevezetesen a feje az volt, mondja ki a nemzet, hogy a felségjogok a nemzettől erednek, de a királynak tartattak fenn; a vége pedig az volt, hogy a magyar nyelvet nem kívánja érvényesíteni a magyar hadseregben. A többire nem vagyok kíváncsi, t. ház, azok csak olyan ígéretek, a melyek feltételekhez vannak kötve, de azok a feltételek nincsenek bizonyos időre megállapítva, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX, KÖTET, nincs meghatározva, hogy mikor következnek be, és épen azért azok komolyan szót sem érdemelnek. A mi pedig komolyan meg van mondva benne, az árt Magyarország közjogának és Magyarország államiságának, nevezetesen a felségjogokra vonatkozó tan és a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesítésére vonatkozó kijelentés. Ez a kettő pedig árt. T. képviselőház! Én bezárom beszédemet azzal, (Halljuk! Halljuk!) hogy Tisza István miniszterelnök láthatja már most is, hogy a mint csak megsejtik a bécsi körök, hogy a magyar nemzet érdekében valami olyan nyilatkozatot tesz. a mely megerősíti a magyar alkotmányt és a magyar nyelvre vonatkozó jogunkat, hogyan áskálódnak ellene! Azért a magyar kormányelnöknek, bárki ül is a kormányelnöki székben, nemcsak arra kell támaszkodnia, hogy Bécsben erősen álljon ; nemcsak Bécsből kell erőt merítenie, mert akkor alul támaszték nélkül marad, támaszkodjék a miniszterelnök ur magára az országra, az ország közhangulatára és az ország lakosságának nézetére; adjon olyan programmot, — a katonai programmon kivül, belügyi kérdésekben — a mi megfelel az ország közgazdasági és kulturális viszonyainak, akkor legalább lefelé is megerősíti a maga helyzetét a t. miniszterelnök ur, mig igy egészen kiszolgáltatja magát a bécsi kéznek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és majd meglátja a t. miniszterelnök ur is, hogy ugy fog járni, mint elődei: a mig hasznot hajt nekik, a mig szolgálatot tehet nekik, ki fogják használni és el fogják halmozni rendjelekkel, dicsőséggel és mindennel, de ha csak egy pillanatra is nem fog megfelelni az ő érdekeiknek, el fogják dobni önt is, t. miniszterelnök ur, mint egy kifacsart czitromot. Ezt voltam bátor megjegyezni, és most beterjesztem következő határozati javaslatomat, illetve elleninditványomat (olvassa): »TJtasitja a ház a. hadügyi kormányt, hogy a Fiúméban állomásozó 79. gyalogezred helyett egy tisztán magyarajku ezredet vezényeljen Fiúméba helyőrségképen. (Helyeslés a szélsiibaloldalon.) Lengyel Zoltán: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót! (Halljuk! a széls'óbaloldalon.) Tegnapelőtti beszédemre Lindner Gusztáv képviselő ur távollétemben válaszolt, s ezen beszédében a szászokra vonatkozó kijelentésemet többszörösen félreértette, beszédének más részében pedig engem és pártomat is megtámadott. Szerettem volna ezekre már a mai ülés folyamán egészen kimerítően válaszolni, mivel azonban nem akarok pusztán szóvitához folyamodni, hanem válaszomat pozitív adatokkal és bizonyítékokkal is akarom támogatni, azért kérem a t. házat, engedje meg nekem, hogy majd később válaszolhassak a képviselő ur beszédére. Most tisztán csak jelezni kívánom azt, hogy engem ezen beszéd érintetlenül nem hagyott és hogy arra annak idején megfelelően fogok válaszolni. 31