Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

216 356. országos ülés 1903 deczember ll-én, pénteken. Már most, ha az idő előre nem haladt volna, beszélnem kellett volna arról a rendszerváltozásról is, a mely bekövetkezett, (Halljuk! Halljuk!) és a melynek jellemző ismérve, hogy a nemzet olyan fiát, a milyen b. Wesselényi Miklós igen hazafias utóda, egyszerűen kilökik a főispáni székből, és azt mondja a miniszterelnök ur, hogy egy b. Wesselényinek független, önálló, habár 67-es alapon álló politikája nem fog az ő politikájával összeférni. Volt egy alávaló korszak Magyarországon, de azt 1899-ben eltemetni sikerült. Nem tudom, vállalkoznék-e valaki arra, hogy megint viczinálisták és bankdirektorok kerüljenek Magyarországon uralomra ? (Elénk helyeslés balfelol.J Fel fog-e megint újulni ez a gyalázatos rendszer s vájjon nem fog-e az előállani, hogy itt mindenki puritán módon álljon: vagy képviselő legyen, vagy gschefteljen ? Ha képviselő, tartsa meg önzetlenségét és az ország dolgaiba mint érintetlen ember szóljon bele. Nagyon sajnálom, hogy az idő előrehaladt, mert ezzel a kérdéssel kívántam volna foglalkozni ; hanem azért talán majd zárószavaimban ki fogok erre is térni. (Zaj a jobboldalon.) Előttem nem difierál, ha a kormánypárt tagjai közül senkit sem látok itt, képes vagyok én üres padok előtt is beszélni az ország érdekében. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Hellebronth Géza: Ugy sem önöknek beszél! Várady Károly: Mielőtt befejezném beszédemet, csak arra kivánok rátérni, hogy az a mumus, a mivel ijesztgetnek, t. i. a póttartalékosok behívása, nem olyan komoly dolog, mint a hogy azt feltüntetni akarják, mert ha megnézzük a véderőtörvénynek erről intézkedő 18. §-át, megtaláljuk abban, hogy kik a póttartalékosok s látni fogjuk, hogy azok behívásával nem ér el semmit a hadügyi kormány. Az első pont ugyanis azt mondja (olvassa) : »Póttartalékba tartoznak a papnövendékek és papjelöltek.« Idézi aztán a 31. §-t, a hol világosan meg van mondva, hogy a lelkész urak csak lelkészi szolgálatra hívhatók be. Nem tudom, hogy mennyit fognak behívni; rettenetes sok helyőrségi templom nincsen és ha csak minden kaszárnya századszobájában nemfognak akarni istentiszteletet tartani, nem tudom, mit fognak velük csinálni; (Derültség a szélsőbaloldalon.) azok bizonyára — mint a téli estéken szokás — meg fogják tenni azt, hogy kártyázni fognak. Azt mondja azután az emiitett paragrafus, hogy póttartalékosok a tanítók is. A 31. §. pedig világosan kimondja, hogy a tanitó, ha állásban van, állandóan szabadságolandó, sőt ezt a 18. §. második bekezdése is megállapítja, mely szerint, ha a póttartalékosok behívhatok is, a tanítók be nem hívhatók. Ezzel sem fognak tehát sokat nyerni, egypár tanitó pedig, a ki nincs állásban, csak szívesen fogja venni, ha ellátják. Itt vannak azután az öröklött mezőgazdasági birtokok tulajdonosai. Ezek még nem voltak benn; nem tettek még eleget hadkötelezettségüknek, nem szolgáltak; 27 napra bizonyára szívesen be fognak vonulni, ha szükség van rá, vagy ha nem vennék szívesen ezen hazafias kötelességüket, azzal ugyan senki sem törődhetnék, mert hiszen a magyar embertől nagyobb áldozatot is kívántak már; ottan volt a 48-iki szabadságharca, a hol 200.000 ember hagyta a fogát, mint vértanú halt meg; nem szabad tehát, hogy ez a 28 nap kellemetlenül essék. B. Kaas Ivor: Inkább télen, mint nyáron! Várady Károly: Itt van azután az apának egyetlen fia, a családfentartó. Nohát ezeknek a behívása a legnagyobb durvaság és a humanizmus durva megsértése volna. A mi pedig a többit illeti, t. i. a kevésbbé alkalmasokat — a mire tendál is a miniszter ur az ő rendeletében — azokat szívesen engedjük át, azoknak ugy sem veszik hasznát. A fölös számmal besorozottak sem zúgolódhatnak, mert azok semmit sem szolgáltak, tehetnek azok is valamit a hazáért. (Mozgás a jobboldalon.) Mint látjuk, nem olyan mumus a póttartalékosok behívása; azért azzal senkit sem lehet megijeszteni. T, képviselőház ! Miután az idő előrehaladt, befejezem beszédemet a következő határozati javaslat benyújtásával: (olvassa): » Miután az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-a szerint a király által intézendő tárgyak közé sorozott vezérlet, vezénylet és belszervezet kifejezése alatt a magyar nyelv jogának kérdése nem érthető, sőt Szent Istvántól kezdve le a mai napig egyetlenegy törvénynyel, de közjogi szokással sem lehet bebizonyítani, hogy a magyar nemzeti nyelv felségjogot képezett volna, sőt a nyelvkérdés mindig nemzeti jog volt, és ma is az sértetlenül: ennek következtében a német, — tehát külföldi szolgálati nyelvnek és a német, — tehát idegen vezényszavaknak a magyar hadseregben való alkalmazása és fentartása a magyar közjoggal, Magyarország állami önállóságával, a magyar állameszmével, a magyar politikai nemzet egységével, és a magyar királyság fogalmával ellentétben áll. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezekből kifolyólag a ház a szőnyegen forgó javaslat visszautasítása mellett arra utasítja a kormányt, hogy a magyar szolgálati nyelvnek és a magyar vezényszavaknak a. magyar hadseregben való alkalmazásáról késedelem nélkül terjeszszen elő törvényjavaslatot.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egyébként pedig a szőnyegen levő javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T, ház! Tekintettel arra, hogy a napirend tárgyalására szánt idő öt perez hiján letelt, talán belenyugszik a ház abba, hogy a.