Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-349

549. országos ülés 1903 november 30-án, hétfőn. 15 ket vall, hanem csodálkozom a hátam mögött ülő t. képviselőtársaimon, a kik előtt akkor, midőn olyan miniszterelnök ül ott, a ki azt mondja: én pedig el nem térek a törvényes úttól, bármennyi ideig tartson is az obstrukczió, én a passzív rezisztencziát tartom helyesnek és ezt követem, ez a támogatandó és helyes álláspont, ez a tapsokkal megjutalmazott álláspont, és midőn egy napon fordul a koczka Bécsben és egy más miniszterelnököt küldenek ide, ismét az ellenkező felfogásnak és álláspontnak is méltóztatnak tapsolni. Ez, t. képviselőtársaim, nem indokolt abban az esetben, a midőn a többség nem változik. A miniszterelnöki székből még érthető ez, mert a miniszterek változnak, de a hátuk mögött ülő többség nem változott. Azért tehát, hogy ennek érzelmei ilyen átalakuláson menjenek keresztül, az valósággal teljes mértékben csodálatraméltó. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egyet legyen szabad még megjegyeznem ezzel kapcsolatosan, hogy a t. miniszterelnök ur mennyire személyes felfogása szerint apprecziálja ezeket a dolgokat és hogy mennyire apprecziálja ezt a küzdelmet, ez legjobban kitűnik azon hírből, a melyet a lapokban olvasunk, hogy t. i. ő azt az ajánlatot tette, hogy kész a személyét feláldozni, mivel személyes küzdelem folyik ő ellene, kész azt az áldozatot meghozni és inkább lemond a miniszterelnöki székről, csak engedjük át ezeket vagy azokat a javaslatokat. Hát lehetetlenség ilyent feltételezni, hogy mi az ő személyét támadjuk, vagy másnak a személyét, hogy ez lenne az ütköző pont. Hogy nem igy áll a dolog, ezt legjobban az igazolja, hogy e harczban voltak olyan elődei, a kiknek személje rokonszenves volt talán itt vagy amott az ellenzéknél és mégsem birtak rá bennünket arra, hogy az ő rokonszenvüknek ezt a küzdelmet feláldozzuk. Hogyan gondolja tehát a t. miniszterelnök ur, hogy ezt a küzdelmet a személyes térre kell átterelni, és hogy az ő személyének feláldozásával fogja az ellenzék ezt a küzdelmet feladni ? Nem. t. képviselőház. Legyen erős meggyőződése mindnyájunknak, akármilyen részén ülünk e háznak, bár megengedem, hogy kellemetlen lehet a minisztereknek vagy a kormányoknak, hogy az obstrukczió foly ik, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ebben a harczban személyes momentumok nem nyomulnak előtérbe. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És azért a házszabályoknak személyszerinti magyarázatát el nem fogadhatjuk; nem'fogadhatjuk el azért, hogy egyik vagy másik miniszter igy vagy amúgy magyarázhassa. Ennek a harcznak minden lehetőségét és méltóságát az kölcsönzi, hogy nemes ideálizmusból folyik, és ha vannak olyan eszközök, a melyeket nekünk is fel kell használni azokkal szemben, a kik e harcz letörését czélozzák a permanens, vagy parallel ülések által, legyenek meggyőződve, hogy csakis ez kényszerit bennünket ezen eszközöknek a használatára, és nem egedhetjük meg, hogy a miniszterelnök ur a saját tetszése és felfogása szerint magyarázza a házszabályokat, hanem a házszabályokban lefektetett minden eszközt fel fogunk használni, hogy ezen küzdelmünket az ügyhöz méltóan tovább folytathassuk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Elnök: Mi czimen kivan szólni a képviselő ur? Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót és ezzel kapcsolatosan kérem a házat, méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnök ur szavaira bővebben kiterjeszkedhessen!. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Elnök: A házszabályok szerint a tárgytól való eltérésre csak a ház adhatja meg a jogot. Kérem tehát a t. házat . . . Kubik Béla: Névszerinti szavazást kérek! Elnök: . . . megadja-e az engedélyt Lengyel Zoltán képviselő urnak, hogy a házszabályok czinién felszólalva, a miniszterelnök ur beszédére is kiterjeszkedhessek ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Névszerinti szavazást kérünk! Felkiáltások jobbfelöl: Nem lehet! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van az megmondva ?) T. kéjiviselőház! Több mint húsz jelenlévő képviselő névszerinti szavazást kért . . . Rigó Ferencz: Kérem konstatálni, hogy jelen van-e a húsz képviselő ? Elnök : Engedelmet kérek, ha az elnöki székből konstatáltatik, hogy a húsz képviselő jelen van, akkor a nevek felsorolására szükség nincsen. (Helyeslés.) Húsz képviselő tehát névszerinti szavazást kérvén, azt ezennel elrendelem. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Az ülést ismét megnyitom. Kijelentem a t. háznak, hogy az elnök a névszez'inti szavazás kérését tartalmazó iv átvétele után annak elfogadásával azért függesztette fel az ülést öt perezre, mert a betűk nem voltak kéznél, tehát a házszabályok szerint a betűk kihúzása nem eszközöltethetett. Most felteszem szavazásra a kérdést és megteszem a házszabályok szerint a névszerinti szavazást megelőző intézkedéseket, A kérdés az: Megengedi-e a t. ház, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur a házszabályok cziinén szólva, a házszabályok által az ezen czimen való szólásnál megengedett kereten túl terjeszkedjék, igen, vagy nem? A kik megadják az engedélyt, azok igennel, a kik nem adják meg, azok nemmel fognak szavazni. Az igennel szavazókat Trubinyi János jegyző ur, a nemmel szavazókat Nyegre László jegyző ur fogja jegyezni. A névsort Dedovics György jegyző ur fogja olvasni, a távollevőket pedig Szőts Pál jegyző ur fogja jegyezni.