Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

196 356. országos ülés l'jüu deczcmber U-éit, pénteken. alávaló lenne, hogy ilj nemzeti jog feláldozásába belemenjen, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Madarász József: Elárulja a nemzet nyelvét ? Csávolszky Lajos: Épen ily gúny és játék tárgya e programm 7. pontja is. Ebben benne van, hogy a békelétszám felemelése törvényhozásilag állapittassék meg, benne van, hogy a tartalék kontingentáltassék. E két pontra gr. Apponyi Albert és Széll Kálmán nagy súlyt fektetett. Nagyon ragaszkodtak hozzá és roppant meg voltak lépetve, a mikor gr. Tisza István miniszterelnök ur a szabadelvű klubban kijelentette, hogy erre nézve megvan az álláspontja és azt a kormány is magáévá tette, ós ez az álláspont az, hogy neki nem kell sem a létszám megállapítása, sem a kontingentálás meghatározása. Meg voltak lépetve. Nagy volt a felháborodás, hogy most mi történik. Az ily férfiak, mint a minők a pártban gr. Apponyi Albert és Széll Kálmán voltak, lemondjanak-e meggyőződésükről, hogy megmaradhassanak a pártban, vagy kilépjenek a klubból? Hamar megkötötték a békét, olyan békét, a minőt a mi politikai életünkben itt a parlamentben is szoktak kötni: hogy hadd maradjon az a pont a programúiban, csakhogy ők megmaradhassanak a pártban. A kormány kijelentette ugyan előre, hogy nem fogadja el a jjrograrnm ezen pontját, azt ugy tekinti, mintha nem is léteznék, de hát csak hadd maradjon benne, hogy hivatkozhassanak rá. Hát komoly férfiak komoly politikája ez? Távol vagyok attól, hogy magamat akár Széll Kálmánhoz, akár gróf Apponyi Albert képviselő úrhoz hasonlitsam, de azért férfias önérzetem még sem engedné meg, hogy ilyen játékhoz magamat odaadjam, hogy kijelentsem azt, hogy megelégszem olyan ponttal, a mely benne van a programmban, daczára annak, hogy tudom, és kormány is kijelentette előre, hogy ezt nem tartja meg és semmibe se veszi. Azt mondják, t. ház, hogy ő Felsége nem bírható rá, hogy a magyar nyelv tekintetében a mi követeléseinket teljesítse, tehát ne kívánjunk konfliktust előidézni a nemzet és a király közt, és azt tanácsolják, hagyjunk fel a küzdelemmel. Mindig és mindig ugyanezen gyáva játék és bazudozás, a mely ő Felségével takarózik akkor, a mikor a nemzet jogainak kivívásáról van szó! Azt hiszik, hogy ezzel le lehet szerelni a kishitüeket, a kik mindig csak ürügyet keresnek arra, hogy abbahagyják a harczot, ürügynek pedig nagyon jó az, hogy hisz ugy sincs eredménye, mert ő Felsége nem egyezik bele. Azt hiszik, ezzel meg lehet félemlíteni a hiperlojális embereket, a kik még a nemzeti jogokat is feladják, ha azt hiszik, hogy ez viszályba hozza a nemzetet az uralkodóházzal. De ez nem is igaz. Nem csak én mondom, hanem gr. Apponyi Albert képviselő ur is mondja, hogy nem igaz, a mit az urak mondanak. Julius 22-én tartott beszédében azt mondja, hogy meg van arról győződve, hogy ha egy kialakult nemzeti akarat nyilvánulna ebben az irányban, ő Felsége nem lenne akadály. Igaza van tökéletesen gr, Ápjionyi Albert képviselő urnak. Ha itt egy nemzeti akarat volna, ha itt erős elhatározás volna, akkor egy cseppet sem kellene kételkedni abban, hogy

r ő Felsége meghajolna ez előtt. (Helyeslés bálfelöl.) De akkor, mikor ezen követelés a többség részéről nem támogattatik, midőn a többség megtagadja azokhoz a hozzájárulást, mikor az ellenzék egy nagy része folyton a leszerelésen töri a fejét, a másik része pedig már le is szerelt, mit adjon a király, akkor kinek a kívánságát teljesítse a király ? Az uralkodó és a nemzet közötti konfliktus előidézése önök részéről csupa fecsegés. Tessék bebizonyítani, hogy nem akarja ő Felsége kívánságainkat teljesíteni. Az a chlopy-i hadiparancs, meg az a királyi kézirat nem azt bizonyítják, hogy ő Felsége nem akarja a mi kívánságainkat teljesíteni, hanem bizonyítja azt, hogy ma Magyarországon lehet mindent csinálni, bizonyítja azt, bogy Magyarországon ma az emberek csak kiabálni, paktálni és lármázni tudnak, de nincs meg bennük az ellenállási képesség. Madarász József: Még szeretnek is meghunyászkodni ! Csávolszky Lajos: A király és a nemzet közti harmóniát, összhangot emlegetik önök folyton és folyton. Azt az összhangot király és nemzet között önök rontják le. Ha van a világon valami, a mi ezen harmóniát megbolygatja s u, nemzet és a király közötti szeretetet nem képes megszilárdítani, ugy ez a német vezényszó, a feketesárga zászló és a Grotterhalte. Miért nem távolítják el a jó egyetértés ezen botrányköveit az útból, hogy a nemzet és király között az összhang megszilárdulhasson? De mikor önök mindent elkövetnek arra, bogy a nemzet és a király közti összhangot megakadályozzák, akkor nagyon különös az, hogy épen önö^ beszélnek arról, bogy a nemzet és a király közti összhang meg nem teremhet. Ezt az összhangot mi is kívánjuk, a mi politikánk is az, hogy összhang legyen a nemzet és a király közt, mert a mostani szerencsétlen politikai helyzetben, hol semmi intézményes biztosítékaink nincsenek a nemzet jogaira nézve, csak a király szeretetében nyerhetünk támaszt. De önök az ellenkezőt teszik; ez az áldatlan küzdelem, mely itt folyik egy esztendő óta, annak a buta politikának a következménye, a melyet eddig folytattunk. 0 Felségét kiszolgáltattuk az osztrák czentralisták és szoldateszka befolyásának, és ennek mi vagyunk az okai, mert aa ő Felsége személye körüli minisztériumba, hol Magyarország legerősebb elhatározásu, leghazaüasabb érzelmű embereinek kellene lenniök, hogy tudásukat, befolyásukat felhasználva, ő Felsége rokonszenvét