Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-356

194 ,356. országos ülés 1903 deczember 11-én, pénteken. rá,« »még csak terveztetik,* »ha akadályokba nem ütközik,* »esetleg,« ^jelentékeny része.« De, t, ház, a mi nekem jelentéktelen, az másnak esetleg jelentékeny; a mit valaki szükségesnek lát, azt más nem látja szükségesnek. Csupa olyan kifejezés, hogy »terveztetik,« »ha akadályokba nem ütközik,« így nem leket Magyarország számára jogokat megállapítani. (Igaz! Ugy van.

1 a szélsöbaloldalon.) Ennek a 4. pontnak két jelentékenyebb része volt. Az egyik, hogy az újonnan felállítandó intézetek magyar honosok vezetése alá adassanak, a másik pedig, hogy a magyar honosok csak a magyar nyelv tudása mellett vétethetnek fel a hadseregbe és neveztethetnek ki tisztté. És a 4. pontnak ezen két lényeges része a miniszterelnök kérelmére ezen pontból kihagyatott. És miért hagyatott ki ezen két legjelentékenyebb rész a 4. pontból? Azt mondja erre a miniszterelnök ur a szabadelvű párt klubjában (olvassa): »Mert az illetékes faktorok közötti összhangot nem lehetett volna másként megteremteni«, vagyis ő nem lehetett volna másképen miniszterelnök, csak ugy, ha a pontnak ezen két része kihagyatik. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ez az! Igaz!) Tehát Magyarországon nem lehet valaki miniszterelnök másképen, mint csak ugy, ha a nyelvünkre vonatkozó jogosultságunkat megtagadja. A programm 5. pontjában az van mondva, hogy ezután a magyar csapatok hatóságai a magyar hatóságokkal magyarul levelezzenek. Ez eddig is igy volt azzal a különbséggel, hogy az első levelet németül irta meg a katonai hatóság, s ha erre magyar választ kapott, a többi levelezés magyarul folyt. Ezzel az intézkedéssel tehát csak azt érjük el, hogy ezentúl azt az első levelet is magyarul fogja megirni a katonai hatóság. Ez tehát az a nagy vívmány! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A programm 6. pontja Horvát-Szlavonországra vonatkozó intézkedéseket érint, 7. pontja pedig a békelétszám megállapítását és a póttartalék kontingen tálasát tartalmazza. Ezt a hetedik pontot az előbbi kormányok benthagyták a programmban, a miniszterelnök azonban most a szabadelvű pártban előre kijelentette, hogy ő ehhez hozzá nem járul, ezt el nem fogadja és ennek teljesítésébe nem hajlandó belemenni. Tehát ez annyi, mintha ez a pont a programmban sem volna. Ezek azok a vívmányok, a melyeket a miniszterelnök ur hozott. Most legújabban hozzátett még ezen sok üres Ígérethez egy másik üres ígéretet, a választói jog kiterjesztését. Itt sincsen biztosíték arra nézve, hogy ez miként fog történni, és ha lesz is belőle valami, nem sokat ér, ha pedig nem lesz belőle semmi — a mi valószínű — üres ígéret marad. Hol vannak itt azok a nemzeti követelések teljesítve, a melyekért mi 10 hónapon keresztül harezot folytattunk? Hol van itt különösen | a magyar nyelv, a mely zömét, sarkpontját kéI pezte a mi küzdelmeinknek ? Sehol! Ha annyi törvényjavaslat feküdnék itt előttünk, a hány pontja van ennek a programmnak, annyi kész törvényjavaslat, melynek pontozataiból megtudnók mindazt, a mi ezen programmban benne van, hogy mikép kívánják rendezni azon jelvényeket és mik értendők azon jelvények alatt, mennyibon érvényesül a magyarnyelv a katonai büntető eljárásban, hol lesznek azok a katonai tisztképző-íntézetek felálitva, mely tantárgyak adatnak elő magyar nyelven, hol és mennyi lesz az alapítvány, a mely tétetni fog, és milyen lesz a választói jog, milyen feltételekhez lesz az kötve — és ha mindezeket már kész törvényjavaslatok kész §-aiban látnók szemtől-szembe, akkor lehetne mérlegelni, hogy érdemes-e nekünk ezt a hosszú harezot és küzdelmet feladni. De igy puszta ígéretekért, a melyeket már százszor hallottunk és a melyeket sohasem teljesítettek ; puszta ígéretekért, a melyeknek sem belső értékét, sem tartalmát meghatározni nem tudjuk, sem az időt nem tudjuk meghatározni, hogy mikor lépnek életbe, ilyen üres Ígéretekért ha feladnók a küzdelmet, nem csodálkoznám, ha az ország népe minket vagy gonoszoknak tartana, a kik eláruljuk az ő legszentebb ügyét, vagy könnyelmű, mihaszna embereket látna bennünk, a kikre a nemzet érdekét bizni tovább nem érdemes. (Helyeslés balfelöl.) De a dolognak itt nincs vége, t. ház! Azokkal, a miket felhoztam, csak azt bizonyítottam be, hogy a jelenlegi helyzethez képest semmi javulás nincsen, hogy a vívmányok, a melyekről beszélnek, tartalmatlanok. De nem ezen ígéretek ürességében és silányságában van a főbaj, hanem a programm 8. pontjában. Tan t. i. a programúinak még egy nyolezadik pontja is, a melyben Magyarország közjogát Magyarország hátrányára megváltoztatják, és a 67-iki kiegyezést visszafejlesztik. A programm ezen 8. pontja az, a melyre rátérni kívánok. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az 1867 : XII, t.-cz. 11. §-a azt mondja (olvassa): »Mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el,« Van itt egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet, de egységes nyelv ebben a törvényben sehol síncsen. Megtaláljuk itt azt, hogy a hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervezete egységes kell, hogy legyen, de azt, hogy a »nyelv« egységes legyen, ebből a törvényjavaslatból ki nem olvashatjuk sehol sem. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Már most ezekkel szemben mit csinál a kormánypárt és a kormány? A kormánypárt programmjának 8. pontjában megállapítja azt, hogy a királynak jogában áll a magyar hadsereg vezérleti és szolgálati nyelvét meghatározni. Itt rejlik a veszedelem. Erre kérem fel az ország figyelmét. Míg a törvényben