Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-355

355. országos ülés 1903 di és ellenállást visszacsinálja és soha se valósítsa meg azt a programmot, a melynek érdekében ő kormányt alakított. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Látszólag adni valamit, az idők folyamán azonban mindent visszacsinálni: ez a 400 esztendős rendszer Magyarországon és az, hogy itt a tárgyi igazság és annak személyi képviselője sohasem egyezett meg, mert nemzeti programmot soha sem a nemzeti iránynak képviselője hozott ebbe az országba, és az, a ki itten az osztrák rendszert képviselte, az személyileg mindig a leghizelgőbbnek, a legalkalmasabbnak és legnépszerűbbnek mutatkozott, a mi azt bizonyítja, hogy az emberek is változnak, a politikai jelszavak is változnak, csak a rendszer marad mindig egy és ugyanaz. (Ugy van! Ugy van! hal felöl.) Itt van, t. képviselőház — hogy ezt bebizonyítsam — a felségjog kérdése. Mit ér az nekünk, hogy ha ő Felsége minden garanczia nélkül máról-holnapra egynéhány tantárgyat ezentúl majd magyarul taníttat, ha a magyar nemzet lemond annak a törvénynek értelmezéséről, a melynek alapján minden nemzeti küzdelmet feltámasztani lehet? Ugy fogom fel én annak a szabadéi vüpárti programmnak 8. pontját, mint az ördöggel annak idején kötött szerződést, a mikor vérrel irt szerződéssel az illető eladta örökre üdvösségét csak azért, hogy azzal szemben ideig óráig néhány aranyat kapjon, a mivel éhségét csillapíthassa. Önök is, t. szabadelvű párt, a felségjog magyarázatának kérdésében odaadták ennek a nemzetnek a hadsereghez való reménységét és üdvösségét csak azért, hogy pillanatnyilag a nemzet éhségét kielégíthessék, de nem az éhség kielégítése czéljából, hanem csak azért, hogy a hatalmat továbbra is megtarthassák. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) A 11. §. ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogairól beszél, de a nyelvkérdés minden a világon, csak nem hadügyi kérdés. Legyen az akármi a világon, de az nem katonai kérdés, nem hadügyi kérdés és sohasem is volt az. A szabadelvű párt tudtommal azt soha ki nem mondta, hogy a német nyelv jogos Magyarországon és következik abból a felségjogból, a melyet a magyar nemzet ráruházott ő Felségére. B. Fejérváry ugyanebből a székből sokszor kinyilatkoztatta, hogy ez nem jog, hanem czélszerüségi kérdés. A mikor a szabadelvű párt mégis azt mondja, hogy ez jogkérdés, a múltban is az volt, megtagadja önmagának a múltját ós dezavuálja múltjának még azt a részét is, a melyet eddig még elfogadni lehetséges volt. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én nem akarok ebbe a kérdésbe bővebben belemenni, t. ház; hogyha százszor felségjog volna is a nyelvkérdés, akkor is konstatáljuk és tudjuk mindnyájan, hogy a felségjog a magyar nemzettől származik. Azt, hogy a magyar nemczember 10-én, csütörtökön. 179 zet azon jogát, a melyet a maga törvényhozásában gyakorolt és a melyet ráruházott a magyar hadseregre vonatkozólag a magyar királyra, a mely magyar királynak még az úristentől adott hatalma sincsen arra, hogy a magyar hadsereg nyelvét a magyar hadseregben — a mely jogot a magyar nemzet ruházott rá — németté tegye, azt, t. képviselőház, senki abba a törvénybe, sem az emberi észbe belemagyarázni nem togja. (Igaz! Ugy van! a szdsijbaloläalon.) Azt csak az osztrák császár teszi, a mit tesz és nem a magyar felségjognál fogva, hanem az osztrák császári jognál fogva, a melyet mi Magyarországon mindig ki akartunk küszöbölni és a melyet mi Magyarországon elfogadni nem fogunk soha. (Élénk helyesles a szélsiibaloldalon.) Ezek azok a katonai okok, t. ház, a melyek miatt én ezt a szabadelvű párti programmot és a miniszterelnök urnak programmját sem elégségesnek, sem jónak, sem bizonyosnak el nem fogadhatom. Nem ezért harczoltunk mi, t. ház. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyha e programmha.n a magyar hadsereg ideáljának csak egyetlenegy részecskéje is biztosítva lenne, vagy olyan volna az, hogy ne csinálhatnák vissza, akadna őszinteségben és becsületességben és a maga hitében akárhány olyan ember e párton, a ki ezt egy lépésnek elfogadná. De, engedelmet kérek, nem ez a baj, hanem az a baj, hogy egyetlenegy lépést sem látunk erre. csak szemfényvesztést látunk arra, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloMalon.) hogy ami nemzeti küzdelmünket tönkretegyék, de annak eredményeit ne valósítsák meg soha. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Röviden csak Körber miniszterelnökre hivatkozom, a ki magának követelte, hogy ő legyen a tisztességes interpretál ója az 1867 : XII. törvény czíkknek és nem gróf Tisza István, Ez az önök egyik eredménye. Továbbá kimondotta azt gróf Tisza István, hogy gyakorlati érvénye egy magyar törvénynek addig nincsen, a míg törvényes utón Ausztriában is az erre vonatkozó törvényt meg nem változtatják. A harmadik kijelentés pedig, a mit Körber tett, az, hogy ezen összes katonai engedmények csak üres formalitások, a melyeknek gyakorlati érvényük nincsen és ezeket ő mint os/trák soviniszta soha el nem fogadta volna. Ha ez igaz, pedig igaznak kell elfogadnom, mert mindig bebizonyosodott, hogy Körber ur jobban ismeri az osztrák császári udvar akaratát és intenczióit, és igazabban is tudja azokat kifejezni, ha ez igaz, mondom, akkor bizonyos az is, hogy ez az egész küzdelem mindeddig semmiféle eredményt el nem ért, pedig már 14 hónapja tart. Hol fellobban, hol elalszik, hol lecsendesedik, hol élesebben halad előre, hol velünk vannak a nemzet nagy tömegének széles rétegei, hol elkedvetlenednek és félreállnak, hol felszerelünk, hol leszerelünk. Ez az örökös huzavona elkedvetlenítette önöket és a nem23*