Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-349
8 349. országos ülés 1903 november 30-án, hétfőn. körülményt nem látok a jegyzőkönyvben megrögzítve, melyeket szükségesnek tartok ott megrögzíteni azért, hogy ez a jegyzőkönyv mintegy fontos okmánya a jelen kornak, a jövő idők okulására megőriztetve, hű képét adja annak a lelkiállapotnak, mely a múlt ülés alkalmával is a képviselőházban uralkodó volt. Nincsen 23 indítványom, mint igen t. képviselőtársamnak, de néhány igen fontos van. Ilyen indítványom az, vétessék he a jegyzőkönyv végére, hogy a miniszterelnök többször a ház autonóm jogkörébe tartozó házszabályokhoz szólott, daczára annak, hogy mandátuma a házhoz benyújtva még nincs, és képviselő nem lévén, azokhoz szólani neki nem illett. Ezt azért tartom szükségesnek, mert a házszabályok szerint a kormány minden tagjának bármely kérdéshez joga van bármikor hozzászólani. Ez azonban csak a kormányzati dolgokra vonatkozik; a ház autonóm jogkörébe tartozó dolgokhoz csak akkor van joga szólani, ha a kormánynak az a tagja egyúttal képviselő, mert csak képviselői minőségében szólhat ezen dolgokhoz. Második indítványom azt czélozza, hogy az a sókratesi bölcsesség, a mely az elnöki széken uralkodik, a maga Thukydidest megcsúfoló tömörségével szintén megörökíttessék a jegyzőkönyvben. T. i. a t. elnöklő alelnök ur a múlt ülés alkalmával szórói-szóra ezeket mondotta: »Az elnökség házszabálysértést nem követett «!.« Ez agy olyan nagy mondás, olyan rendkívül fontos kijelentés, hogy ezt a jegyzőkönyvben okvetlenül meg kell rögzíteni, hogy az utókor mindenkor lássa, hogy az 1903. esztendő november havának 28-án olyan véghetetlen bölesességü elnökségünk volt, a mely nem volt képes a házszabályok sértésére. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: A ki ma is a tegnapi ülésről beszélt! Nessi Pál: A harmadik indítványom az volna, hogy mikor az elnök ur nagyon idegesen és felingerülve, a mi pedig a ház elnöki székébe nem illik, Lukáts Gyula képviselőtársamat rendreutasította, olyan hangot használt, mely nemcsak ahhoz a székhez, de még ehhez a székhez (szónok helyére mutat) sem illik. Én akkor felkiáltottam, hogy »tisztességes r hangon beszéljen, ilyen hangot nem 'tűrünk !•« Én azért tartom szükségesnek a jegyzőkönyvben megörökiteni, hogy az utókor előtt konstatálva legyen, miféle hangot használtak itt 1903. november 28-án, (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy szüksége merült fel annak, hogy egy képviselő az elnökséget ilyen módon aposztrofálja, Negyedik indítványom egy igen érdekes ténykörülmény felvilágosítását és annak a jegyzőkönyvben való megörökítését czélozza. A tényállás t. i. ez: Bakonyi Samu igen t. képviselőtársam beszédem közben azt mondotta, hogy az elnökség súlyos házszabálysértést követett .el. A miniszterelnök ur ebben a perczben beérkezvén, egy iratcsomót kezében tartván, megsuhogtatta azt a levegőben és intett az elnök felé, azt mondta: Rendre! Az elnök ur a miniszterelnök ur ezen parancsát kötelességének tartotta azonnal teljesíteni, s bár azt sem tudta, hogy miről van szó, Bakonyi Samu t. képviselőtársamat rendreutasította. Később azonban kiderülvén, hogy a rendreutasitásra ok nem volt és hogy a miniszterelnök az elnök urat tévedésbe ejtette, a rendreutasitásba mindegy beugratta, (Igaz! Ugy van! a a ssélsöbaloldalon.) ennélfogva a ház elnöke ezt a rendreutasitást kénytelen volt visszavonni. Az állapotokat és a viszonyokat jobban jellemezni nem lehet, mint azzal, ha ez hűen belekerül a jegyzőkönyvbe. Én tehát azt kérem, hogy ez a tény leírassák szórói-szóra és beiktattassék a jegyzőkönyvbe, hogy így egyszer és mindenkorra a múltkori ülésnek hű képét nyerhessük. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tisztelettel van szerencsém ezen indítványaimat a házszabályok értelmében Írásban beterjeszteni és kérem, hogy azok felett a ház határozatát provokálni méltóztassék. Egyúttal kérem a t. házat, hogy indítványaimat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nyegre László jegyző: Nagy Mihály! Nagy Mihály: T- képviselőház! Én azt a kérelmemet terjesztem elő, hogy méltóztassék a jegyzőkönyvet, ugy a mint van, elfogadni ós ugy Lengyel Zoltán, mint Nessi Pál képviselő urak 30 pontban összeirt mókáit egyszerűen félretenni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hendre! Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Nagy Mihály: Engedelmet kérek, senki sem vádolhat azzal, hogy akár feltűnési, akár beszélési viszketegből kértem szót, mert sokáig hallgattam, de a mikor a magyar alkotmányos élet menetét és a parlamenti tárgyalásokat így lábbal tapossák Önök, (Edénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a szélsőbaloldalon.) a mikor a magyar képviselőház tekintélyét és egyúttal a magyar kéjsviselők tekintélyét is annyira nevetségessé teszik az ország előtt, akkor lelkiismeretem hangosan tiltakozik az ilyen merénylet ellen. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Hadd tudja meg az ország, hogy 25.000 forintjába kerül naponkint az uraknak ez a mókája és a házszabályokkal való ez a visszaélése. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondásolc a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Nagy Mihály: Ha önök konfiskálják a hazafiságot a maguk részére és folytonosan azt hangoztatják, hogy csak önök védik a hazát és a magyar jnyelvet, akkor tiltakoznunk kell a
