Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-353

116 353. országos ülés 1903 deczember 7-én, hétfőn. 8 héten keresztül, mig az ujonczkontingensnek első kiképzése tart, az az ujonczkontingens nem fordittatik a helyőrségi szolgálatra, hanem azt a másik két évfolyam végzi el 8 héten keresztül. Hát hogyha két hónapon át elvégezheti az a két évfolyam a helyőrségi szolgálatot, épen azzal az erővel két esztendőn át nem végezheti? Nem az a czélja ennek, hanem az, hogy nyugtalanságot és szenvedélyt okozván a nemzetben és annak családjaiban, pressziót gyakoroljanak, hogy minket a mi elhatározásainkban megingassanak. (TJgy van! Ugy van bal felöl.) Utal arra a t. honvédelmi miniszter ur, hogy a mi eljárásunk rombolást okozott. Hát ha a mi eljárásunk a nemzet gazdasági életében okozott volna rombolást, akkor azóta a nemzet jajszava felhangzott volna. De nem okoztunk mi abban rombolást, másban okoztunk mi rombolást. Okoztunk rombolást abban a megkövesültnek látszó felfogásban, a mely azt tartotta, hogy a nemzet csak szavazzon ujonczot, adjon rá pénzt, de jogait ne követelje, abban a felfogásban, a mely a hadügyet noli me tangere-nek tartotta, okoztunk mi mélyreható rombolásokat a közvéleményben és mindenütt, és ezt a rombolást be is fejeztük volna, hiszem, ha be nem következik az az esemény, hogy itt megegyezés jött létre a kormány és az ellenzéknek egy tekintélyes része között. TJgy van! balfelöl.) Azt mondja a miniszter ur, hogy nem álmodozó idealistákra van itten szükség, hanem komoly, reális munkásokra. Hiszen, ha mi olyasmit követelnénk, a mi messze századok ködében gomolyog még egész határozatlanul, a mi nincs . még az egész világon! De a mikor mi azt kívánjuk, a mi természetes állapot és a minek ellenkezőjét csak erőszakkal, csak a nemzetnek korrumpálásával és egyéb eszközökkel lehet fentartani, akkor nem mi vagyunk az ábrándozó idealisták, hanem mi vagyunk azok, a kik a nemzet komoly szükségleteit felismertük és meg akarjuk valósítani. (TJgy van! TJgy van ! balfelöl.) Azután azt mondja a t. honvédelmi miniszter ur, hogy hiszen reformokat hoznak, a melyek folytán lehetségessé lesz, hogy a magyar elem nagyobb arányokban foglaljon helyet a hadseregben. Hát a t. honvédelmi miniszter ur teljesen félreismeri a mi küzdelmünket. Nem arányokért küzdünk mi, nem azért, hogy 20—25 vagy nem tudom én hány százalék legyen a magyar a hadseregben, hanem a mi jelszavunk éB a mi követelésünk az, hogy ki az osztrákkal Magyarországból! (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Nem a gyűlölködés mondatja ezt velem, hanem az, hogy nincs nemzet a világon, a mely az ő államának biztonságát, gyermekeinek, fiainak vérét idegen tisztekre, idegen emberekre biznä. (TJgy van! balfelöl.) Ezért követeljük mi azt, hogy ebből az országból az idegen tiszti elem kiküszöböltessék, hogy végre-valahára szűnjék meg az a lealázó állapot, hogy ez az ország egy megszállott tartományhoz hasonló legyen. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) B. Kaas Ivor: Bosznia vagy India! Lovászy Márton: Végül érzelmi momentumokat is megpendít a t. honvédelmi miniszter ur, mikor azt mondja, hogy hiszen az a hadsereg a mi tűzhelyeinket is meg fogja védeni. A történelem nem igazolja a t. honvédelmi miniszter urat. (TJgy van! Ugy van! balfelöl.Felkiáltások : Szeged !) Keresve kell keresni a történelemben azokat a példákat, a mikor ez a hadsereg és annak elődje, a mely elődjével ez a hadsereg folytonos történelmi tradiczionális összeköttetésben áll ma is, a mi tűzhelyeinket megoltalmazta volna. De arra, t. képviselőház, hogy ez a hadsereg ennek az országnak a tűzhelyeit feldúlta, arra igenis találunk példát. (Igaz! TJqy van! a szélsőbalul dalon. Folytonos zaj és közbeszólások ugyanott.) T. képviselőház! A tegnapelőtt bekövetkezett politikai fordulat nem győzött meg minket arról, hogy az helyes, (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) és nem tántorított el attól, hogy ezt a harczot a végső lehelíetünkig tovább folytassuk. Meglehet, hogy nem érünk czélt. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Dehogy nem!) Mert a mi erőnk véges, a mi erőnk gyenge. De, t. képviselőház, hangoztatnom kell álláspontunk igazolására, hogy a mikor a t. miniszterelnök ur ismételten arra hivatkozott, hogy itt személyi politika követtetik, akkor világosan körvonaloznunk kell a mi álláspontunkat, (Halljuk ! Halljuk!) mert én, t. képviselőház, nem vallom azt a politikai elvet, hogy személyek ellen nem szabad harczolni. Igenis, helytelen a személyes politika akkor, hogyha, teszem fel, valakinek társadalmi állása, vallása, vagy aféle politikai felfogására nézve közönbös körülmények miatt folytattatik a harcz. De egy politikai személyiséget miből lehet megkonstruálni ? Meg lehet konstruálni múltjából, nyilatkozataiból, nézetéből és programmjából, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és mi a t. miniszterelnök urat mindig ott láttuk azoknak a táborában, a kik a mi általunk követett czélokat a leghevesebben ellenezték. Épen azért én ezt a törvényjavaslatot meg nem szavazom, hanem a következő indítványt terjesztem be. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »A képviselőház kijelenti, hogy ujonczjutalékot csak abban az esetben hajlandó megállapítani, ha az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a magyar állam nyelvének és jelvényeinek teljes érvényesülése iránt biztosítékot nyer.« Ajánlom ezen indítványomnak az elfogadását. (Élénk helyélés a szélsőbaloldalon és a baloldalon. A szánokot többen üdvözlik.) Rakovszky István: Személyes kérdésben kérek szót, t. képviselőház!