Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-353
114 353. országos ülés 1903 deczember 7-én, hétfőn. nyelv jóformán teljesen ismeretlen fogalom — hogy együtt egy parancs alatt működő hadcsapatok egymást meg nem értik, ugy, hogy előfordult hadgyakorlatuk alkalmával, hogy azt a parancsot, a melyet az az üteg- vagy hadosztályezred parancsnoka kapott a honvódparancsnoktól, nagy nehezen tudták valamely altiszt vagy várkanonier által megmagyaráztatni és lefordíttatni. Ez olyan egyszerű és kézen fekvő dolog: azt a hat hadosztály tüzérezredet egyszerűen át kellene helyezni a honvédséghez; ez az országnak úgyszólván költségébe sem kerülne, mert most a hozzájárulást véve, az 56 tüzérezredből Magyarország tart fenn a quóta aránya szerint egyharmad részt, vagyis 19 tüzérezredet. Ha ezt a hat hadosztály-tüzérezredet áthelyezik a honvédséghez és Ausztriában a megfelelő 8 hadosztály-tüzérezredet áthelyezik a Landwehrbez, marad 42 tüzérezred közös költségen, a mikor is 14 tüzérezrednek fentartása esik Magyarország terhére. Ha ehhez a tizennégyhez hozzáteszszük a hatot, Magyarországnak fenn kellene tartania 20 tüzérezredet. így tizenkilenczet, amúgy húszat. En azt hiszem, hogy az, hogy megteremtsük legalább a honvédség tüzérségének alapjait, melyen tovább fejlődhetünk, megérné ezt az áldozatot. Épen az a különös dolog, hogy soha a kormányok és a hadvezetők nem ott keresik fel a nemzet áldozatkészségét, a hol az megtalálható volna, nem ott igyekeznek hatni a nemzetre, a hol szivesen ajánlja fel a maga közreműködését és áldozatkészségét, hanem mindig oly téren forszírozzák azt, a hol a nemzet caak idegenkedéssel fogadhatná. B. Kaas Ivor: Hadiparancscsal! Loväszy Márton: Mi ettől a nevelési programúitól, mely ennyire szegény, melyre az osztrák miniszterelnök kimondotta, hogy biztosra veszi, hogy az oktatási nyelv a hadsereg szolgálati nyelve lesz, ettől a nevelési rendszertől olyan nagy átalakulást, mely csak egy lépéssel is közelebb hozza a nemzetet czéljaihoz, nem várhatunk. De abból a katonai programúiból nem leit volna szabad hiányoznia a nemzet egyéb sérelmei orvoslásának sem. Hiszen a költségek megoszlása tekintetében mekkora sérelmeink vannak! Őszintén megvallom, a ma fennálló quótaviszonyt az országra nézve lealázónak, erkölcsileg és anyagilag károsnak tartom. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalion.) Mert azáltal, hogy Ausztria talán mindössze 7 százalékkal többel járul a közös költségekhez, mint a mennyivel a létszám szerint járulnia kellene, ezáltal azt az erkölcsi fölényt szerzi meg magának, hogy joga van a paritást túllépni, hogy joga van itt oly pretenziőkkal fellépni, a melyek a nemzet önérzetét és szuverenitását sértik. És mikor igy az erkölcsi fölényt megszerzi magának, gondoskodik arról, hogy anyagilag se legyen kára ebből. (IgassJ Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én az ilyen viszonyt perhorreskálom. De ' ha benne vagyunk, akkor igenis követelnünk kell legalább azt, hogy azok a költségek a quóta arányában megtérüljenek az ország gazdasági életének. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen nem kell fejtegetnem itt, mindnyájan tudjuk, hogy a haditengerészet költségeiből mindössze 10 százalék az, a mi megtérül, a hadsereg rendes költségeiből pedig mindössze 30 százalék térül meg az ország közgazdaságának. De hogy állunk az állandó beruházások, az építkezések terén? Hiszen a józan ész azt diktálná, hogy mikor a monarchiának — hogy az önök kedvencz kifejezését használjam — oly ellenségei, melyeknek betörése veszedelmes lehetne, csak északon és nyugaton vannak, akkor azoknak a katonai intézményeknek, azoknak a katonai felszerelési raktáraknak és egyéb intézeteknek, melyekből a pótlások fedezendők lesznek, azon a területen kellene elhelyezve lenniök, a mely az első betörés, az első roham elől biztosítva van, tehát mindannak, a mi rezerváld szolgál, a miből a katonaság a m,iga pótlékát lőszerekben és egyéb felszerelési tárgyakban megszereheti,, elsősorban Magyarországon kellene létezniök. És e helyett azt látjuk, hogy az építkezéseknek, a beruházásoknak túlnyomó része osztrák területen történik. Itt van előttem az utolsó delegácziónak a kimutatása. (Halljuk! Halljuk !) Az, építkezések hét részletben vannak feltüntetve. Én hátulról fogom kezdeni, a hetedik építési részletnél, hogy lássuk, van-e haladás addig, mig az első építkezéshez, a legujabbhoz elérkezünk, hogy mutatkozik-e legalább az a törekvés, hogy Magyarország igényeit e tekintetben jobban akarják kielégíteni ? A hetedik építkezési részlet Möllersdorfban a lőszergyár kiépítésére hét millió koronát kitevő összes szükségletből: 100.000 korona. Ez az egyetlen. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon) Tehát Ausztria területén. Hatodik épitkezési részlet: Traiskirchen. Egy tüzérhadapród - iskolának építésére; a 3,400,000 K-nyi összes szükségletből 1,000,000 K. Több nincs. Tehát az egyik építés Ausztria területén történt. Ötödik építési részletek: 1. tétel. Linz. A helyőrségi kórház építésére; az 1,000.000 K-nyi összes szükségletből 90.000 K. 2. tétel. Póla. Egy katonai élelmezési raktár építésére; a 910.000 K-nyi összes szükségletből 40.000 K. 3. tétel. Prága, Egy katonai élelmezési telep építésére; a 970.000 K-nyi összes szükségletből 40.000 K. Van azután külön czim: Cattaró erődítésére és felszerelésére a közös aktívákból előlegezett 4,000.000 K-nyi kölcsönnek ötödik viszszafizetési részlete 500.000 K. Tehát Ausztria területén. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.)
