Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

352. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton 97 Ausztriába, hadseregfelszerelési költségek alakjában; holott pl. itt nekünk a honvédség számára módunkban lenne, hogy a felszerelést magyar produktumokból állítsuk ki. Egy levél jutott a kezembe, a melyből meggyőződtem, hogy a magyar honvédelmi minisztérium elismerő okirattal tüntette ki egy magyar gyárosnak a produktumát, (Mozgás a 'baloldalon. Halljuk! Halljuk!) oly produktumot, a mely a magyar honvédség lovasságánál végtelen nagykonzumálást involvál. És mi történt? Daczára annak, hogy a honvédelmi minisztérium 98.540/19. számú elismerő okiratával tüntette ki ezt a kizárólag magyar terméket, a mely Londonban, Parisban, Berlinben, Rómában és Prágában sok dijat nyert, t. i. lóápolásra vonatkozó valami termék, mégsem használja a honvédelmi minisztérium sem a rendes lovasezredekben, sem a méntelepeken, hanem egyszerűen külföldit használ. Ha gazdasági szempontból bíráljuk ezt az egy momentumot, pedig sok ilyen van, láthatjuk, hogy a magyar katonai kormányzat és egyáltalában a közösügyi kormányzat nem helyez elég súlyt erre a gazdasági szempontra, Hogy visszatérjek arra, hogy a hadsereg csakis akkor és oly irányban lehet kedveltje a nemzetnek is, a mikor ez a hadsereg az állam javára ténykedik és tényleg expanzív módon fejleszti gazdasági viszonyait, rá kell térnem arra is, hogy minden ily közös dolgainkban, nemcsak a hadseregben, nem érvényesülünk kellőképen. Nem is akarok visszatérni a boszniai dolgokra. Akkoriban ugyanis azt mondták, hogy Boszniának okkupácziója azért történik, hogy a magyar gazdasági termékeknek kivitelt szerezzünk, de nem azt eredményezték, hanem Bécs támogatását. De igenis, utalok a takarékossági szempontra egy más ügyben, a mint már voltam bátor kiemelni, hogy rövid kis lisztával szolgálok. (Halljuk! a baloldalon.) A konzulátusok eddig ugy voltak berendezve, hogy a kereskedelmi kérdések megoldására vonatkozólag nagykereskedőket bíztak meg fizetés nélkül azzal, hogy képviseljék az osztrákmagyar monarchiát és e nagykereskedők mellé voltak osztva alantas tisztviselők bizonyos kisebb fizetéssel. Most már röviden jelezhetem azt, hogy pl. Kalkuttában, Bombayban, Madraszban, Kolombóban, Singapooréban, Bangkokban, Adenban, a hol azelőtt ingyen képviselet volt, most már egy-egy helyen potom 21.000 frt évi kiadással jár ez a képviselet. És nem a paritás elve szerint képviselnek minket, sőt az illetők még azt sem mondják, hogy az osztrák-magyar monarchiát képviselik, hanem egyszerűen Ausztriát képviselik. Ilyen takarékossági módszer igen sok helyen nyilvánul. T. képviselőház! Minthogy látom, hogy a tulaj donképeni megokolását annak, hogy mi az én álláspontom, ezzel eléggé megtettem volna, és KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XX. KÖTET. minthogy tényleg oly nagy anyagot voltam bátor idehozni, a melynek teljes indokolására az idő rövidségénél fogva képes már nem vagyok, bár a katonai szempontokat még jobban tudnám megvilágítani, de ismétlem, minthogy az elmondottakkal eléggé indokoltam álláspontomat, most még csak rövidesen kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Tóth János képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. (Halljak! Halljuk!) Tóth János: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy pár perezre személyes kérdésben kérjek szót. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István t. k épviselőtársam az iménti felszólalásában volt kegyes 1903. január 26-iki beszédemből egy passzust felolvasni és ezen passzus alapján hozzám egy kérdést intézni. Én ezen passzust fel fogom olvasni, a kérdésre válaszomat megadom és a válasz megadása után hozzá szintén egy kérdést intézek. Azt mondja Rakovszky képviselő ur, (Halljuk! Halljuk!) hogy január 26-án én a következőket mondtam: »A jelenlegi kormány, — vagyis az akkori Széli-kormány — mikor kormányra lépett, kötelezettséget vállalt a nemzettel szemben, hogy a közéletet szanálja. Miképen fog ez megvalósulni, ha a nemzet különböző rétegei künn és benn azt látják, hogy a legmagasabb fórumon, itt, a pártérdekeknek alá van rendelve az adott szó. a politikai erkölcs ?« Ehhez a passzusomhoz azután azt fűzi hozzá Rakovszky képviselő ur, hogy nem tudja, vájjon állom-e ezt, a mit itt mondtam, és jobban biztosítva látom-e a politikai erkölcsöket, jobban biztosítva látom-e az adott szónak az erejét ma? T. ház! Én január 26-ikán ezen kijelentéseimet, a miket a t. képviselő ur czitált, fűztem azon meggyőződésemnek a kifejtéséhez, a mely szerint én akkor, tárgyalás alatt lévén a katonai ujonezjutalók mennyiségének felemeléséről szóló törvényjavaslat, ezt támadtam pártom nevében és kifejtettem azon meggyőződésemet, hogy a jelenlegi országgyűlést én nem tartom erkölcsileg kompetensnek arra, hogy az ujonczjutalék létszámának felemeléséről szóló törvényjavaslatot megszavazza, nem tartom pedig azért, mert ezen létszámfelemelési javaslatokkal szemben a nemzetnek az akarata, erkölcsi lelkiismerete több izben megnyilatkozott és a kormánypárt kebelében is jelentékeny számban ülnek olyan képviselők, — szőszerint megmondtam — a kik éveken és évtizedeken keresztül hirdették a nemzetnek, hogy nem áll érdekében a katonai terheknek a felemelése, bátran merem tehát állítani, hogy a mai képviselőház többsége azon az alapon nyert mandátumot a nemzettől, hogy a katonai terheket emelni nem fogja. Ehhez a megjegyzésemhez fűztem aztán azt, hogy ha a kormány a közéletet szanálni akarja, ha a politikai erkölcsöknek megfelelőleg 13