Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-336
336. országos ütés 1903 november Ik-éu, szombaton. 87 azok után az adatok után, a miket a t. háznak előterjesztetttem, nincs ember, a ki képes volna megnyugtatni Béla Tarosát. Saját közegeiben nem bizik, a megyei közegekben ebben az ügyben szintén nem bizbatik, mert azok forszírozzák az eladást. Ily körülmények közt nem marad egyéb hátra, mint hogy a minisztérium jön segítségére a városnak és saját közegeivel megvizsgáltatja ennek a városnak vagyoni állapotát és pénzkezelését. Ez az egyik. A másik ügy, t. képviselőház, a melylyel a földmivelésügyi miniszter úrhoz intézett kérelmemet indokolom, az, hogy a vár-osnak adósságai vannak. Nem is oly borzasztóan sok; vagyonához képest nagyon kevés. Már most miután forszírozzák folytonosan ezt a birtokeladást, azt hiszem, sokkal szebb, czélszerübb dolog, ha a városnak megengedtetnék, hogy erdejének egy részét adja el inkább, semhogy az egész erdőt és területet adja el. Azt hiszem, ez volna a helyes kivezető út ebből a dologból, ós akkor az egész kormánypaktum is elveszti értékét, és az egész ügy kényes oldala megszűnik. Ezzel indokolom e két kérdésemet. (Helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) Münnich Aurél: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót és nagyon kérem a t. ház bocsánatát, hogy ily előrehaladt időben teszem e kérést, de lehetetlen, hogy csak 24 óra is elmúljék a nélkül, hogy az engem személyemben ért felszólalásra nézve néhány tényt ne konstatáljak a ház színe előtt. (Halljuk ! Halljuk.') Kijelentem természetesen, hogy a mi a Hohenlohe-féle birtokvásárlás tárgyában beadott interpellácziót illeti, ahhoz semmi közöm nem lehet, ott az én nevem nem is lett felemlítve, bár nagyon érdeklődöm iránta, mert a magyarországi KárpátEgyesület, a melynek elnöke vagyok, nagyon nagy hasznot húzna belőle, ha ez a vétel, a mely a községnek feltétlenül nagy érdeke ós nagy előnyére szolgál, létrejön. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások: Ezt rájuk kell bizni!) De erről beszélhetünk máskor, ha ez az ügy napirenden lesz és jogom lesz hozzá szólni. A továbbiak iránt van szerencsém a következő ténybeli megjegyzéseket tenni, tartózkodva mindenféle kritikától, s anélkül, hogy bármikép is belemélyednék a dolog érdemébe. Kosz Gyula képviselő ur jónak látta reám hivatkozni, hogy én adtam neki először a tanácsot, hogy memorandumát a miniszterelnöknek adja át. Nosz Gyula: Nem mondtam! Münnich Aurél: Azt mondta, úgy emlékszik, hogy én adtam a tanácsot. Hivatkozom a gyorsírói feljegyzésekre: ezt mondta! Én kijelentem, t. képviselőház, hogy abban az időben, mikor dr. Kosz Gyula jónak látta még velem bizalmasan beszélni, vagy hozzám bármily kérdéseket intézni, én mindenkor teljesen jóhiszemüleg ésőszintén elmondtam neki véleményemet, de óvakodtam mindig tanácsokat osztogatni Kosz urnak, mert én nagyon jól ismertem az ő gondolkozásmódját és cselekvéseinek elhatározását. Másik ténybeli rektifikáczióm a következő. Nosz Gyula képviselő ur a memorandumot beadta Széll miniszterelnök urnak. Széll miniszterelnök ur átadta ezt a memorandumot főispánunknak, gróf Csákynak véleményezés végett. Gróf Csáky meg volt sértve önérzetében, és épen ugy a megyei tisztviselői kar is a memorandumban felhozott vádak által, minek folytán ugy a főispán, mint az egész tisztviselői kar kijelentette, hogy semmi takarni valójuk nincsen, ők nyilt sisakkal a nyilvánosság elé lépnek azonnal és kérik, hogy a megyei közgyűlés tárgyalja a memorandumot és az abban foglalt vádakat. Harmadik tényem az, hogy a megyei közgyűlés ezen memorandum felülvizsgálására kiküldött egy 12 tagú bizottságot, a mely szerénységemet választotta meg elnökének, és mondhatom a t. háznak, hogy az a bizottság a legalaposabban, a leglelkiismeretesebben és a legtárgyilagosabban vizsgálta meg a memorandumban előadott minden pontot, felkérte Kosz képviselő urat nem egyszer, de kétszer, jelenjék meg szine előtt, adja elő az ő nézetét . . . Nosz Gyula: Csakhogy ahhoz nem volt joguk, mert én itt a házban interpelláltam. Münnich Aurél: Mi csak tisztelettel felkértük Kosz képviselő urat, legyen szíves és jelenjen meg. Hogy Kosz Gyula ur nem jelent meg, ez az ő dolga, s hogy miért nem, azt ő tudja. Az a bizottság azután letárgyalta ezt a memorandumot per longum et latum, ismétlem, a legtárgyilagosabban és a legalaposabban, sőt egy ízben elnapolta a tárgyalását csak azért, mert Kosz Gyula képviselő ur nem jelenhetett meg, bár Kosz képviselő ur tagadta, hogy ő halasztást kért volna. Az én indítványomra határozta el a bizottság, hogy teljes méltánylással Kosz ur személyére, ne tárgyaljunk a nélkül, hogy ő megjelenjen. A memorandumot megszerkesztettük egyhangúlag, ezt benyújtottuk a közgyűlésnek, a közgyűlés minden tagja — méltóztassanak kérem jól figyelni, — ezt a memorandumot nyomtatásban megkapta épen ugy, mint annak idején Kosz Gyula képviselő urnak memorandumát. Eljött a megyei közgyűlés, magam sajnos akadályozva voltam, nem voltam ott, de Kosz képviselő ur, a ki bizottsági tag, jónak látta el nem menni. Az a memorandum ott tárgyalva lett, miután előzetesen minden bizottsági tagnak, ellenzékinek, kormánypártinak, pártonkivülinek módjában volt azt tanulmányozni. És mi történt? Egyhangúlag, nagy lelkesedéssel fogadta el a közgyűlés a bizottság elaborátumát és hozzátette még azt, hogy mély sajnálatát fejezi ki, hogy épen Szepes megye egy fia volt az, ki jónak látta Szepes megyét, mely sohasem volt itt a képviselőház előtt megtámadva, interpelláczió^ alakjában itt megvádolni. (Felkiáltások balfelöl'
