Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-335

56 ,335. országos ülés 1903 november 13-án, pénteken. a t. képviselő urak, hogy azok a követelések, a melyek mo3t napirendre kerültek, és a melyekről maga a miniszterelnök ur elismeri, hogy a nemzet széles rétegeit áthatották, ki lesznek irthatok a nemzet szivéből? Azt hiszik, hogy ezeket ismét el lehet altatni? Nem, t. uraim, épen azért nem, mert mi tudjuk azt, hogy ezekben a követelésekben nincsen semmi más, csak annyi, a mennyi e nemzetet a maga törvényeinél, a maga alkotmányánál, a maga önájlóságánál fogva természetszerűleg megilleti. És épen ezért annak a küzdelemnek, a mely ezen követelések, különösen pedig a magyar nyelv életbeléptetéseért folyik, soha nincs és nem is lehet forradalmi jellege, bármilyen végletekig menne is az, mert a forradalmi jelleg csak ott kezdődik, a hol a küzdelem nem létező jogoknak megvalósítására, még nem létező jogintézményeknek kicsikarására irányul. De addig, a mig létező jogoknak csupán életbeléptetése iránt folyik a küzdelem, e küzdelemnek forradalmi jellege nincsen, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hanem igenis, van egy más jellege, van t. i. erősen alkotmányos jellege. Az alkotmányosságnak természetében fekszik, hogy a nemzetnek bizonyos garancziákat ad a hatalommal szemben. Az alkotmányos életben a harmóniát a különböző tényezők között épen az tartja fenn, hogy egymást megértik, egymás jogait respektálják. Ha tehát ez igy van, akkor itt most egymással szemben áll a hatalomnak és a nemzetnek követelése. A hatalom követeli a maga számára a katonát és a pénzt; ennek megadása a nemzet joga. De joga és nem kötelessége, és épen azért, mert joga, azért van annak megadása, megszavazása feltételekhez szabva, és ezeket a feltételeket a nemzet épen ahhoz képest szabhatja meg, hogy ezek az eszközök, a melyeket a nemzet megad a hatalomnak, a nemzet érdekeinek megfelelőleg, a nemzet kielégítésére, a nemzet alkotmányának, a nemzet fejlődésének megfelelően használtassanak fel. Abban áll épen az alkotmány ereje, hogy a nemzet a hatalomtól megtagadhatja az eszközöket; (Ugy van! a szélsöbaloldalon) megtagadhatja a hatalmi eszközöket, a midőn azt látja, hogy a hatalom azokkal az eszközökkel nem ugy él, azokat nem ugy használja fel, a hogy azoknak felhasználását a nemzet érdekei és az alkotmány megkövetelik. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem lehet ezeket a követeléseket, a melyek már egyszer felébredtek és olyan nagy erővel nyilatkoztak a nemzetben, elaltatni, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ha gróf Tisza István miniszterelnök ur múlt éjszakai beszédében azzal fenyegetett minket, hogy a nemzet Ítélőszéke elé fog minket idézni: én egész nyugodt lélekkel, nyugodt öntudattal és a legjobb lelkiismerettel fogok a nemzet Ítélőszéke elé állani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) : Holló Lajos: Ott állunk már egy év óta! Okolicsányi László: A nemzetnek olyan fontos és oly nagyjelentőségű érdekeiről, és a nemzet érzelmi világát is annyira mélyen érintő kérdésekről van itt szó, hogy én ennek a nemzetnek ítéletében egy perczig sem kételkedem. Az az ítélet lesújtó lesz mindazokra, a kik — akár azon az oldalon ülnek, akár ezen az oldalon — (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ezen ügyet épen nem, vagy nem eléggé erélyesen karolták fel, de az az ítélet felmentő és igazoló lesz mindazokra nézve, a kik ezért az ügyért, ezért a kérdésért legjobb tudásukat és legjobb erejüket vitték a harczba. Holló Lajos: Hiszen nagyon kellemes éjjeli üléseket csinálni; azt passzióból teszi az ember! Okolicsányi László: A magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesülése nemcsak valami olyan ideális, valami olyan, talán a nemzeti hiúságot kielégítő kérdés . . . Várady Károly: Cziczoma! Okolicsányi László: . . . mint a milyennek sokan szeretnék feltüntetni, a kik ezzel a kérdéssel szemben felállítják a gazdasági pangást, a közgazdasági helyzet fontosságának a kérdését, és azt mondják, hogy ezek a megélhetési kérdések, a kenyérkérdések mennyivel fontosabbak, s mennyivel elsőbbrendüek. Legyen szabad ezzel a kérdéssel még röviden foglalkoznom. (Halljuk!) Én a magyar nyelvnek és a magyar nemzeti jelvényeknek a hadseregben való érvényesülésétől igenis lényeges praktikus hasznot várok. A magyar állam konszolidácziójának munkáját ez az intézmény fejezi ki, sokkal többet tenne az, ha abban a hadseregben a vezényszó magyar lenne, ha annak a hadseregnek a jelvénye a magyar állam szuverenitását fejezné ki, sokkal többet tenne az a magyar állam konszolidácziójára, a magyar állam megerősítésére, mint akármennyi állami iskola és akármennyi erőszakos magyarosítás. Holló Lajos : Üres kormányprogramra ! Okolicsányi László: Igaz, szégyenteljes állapot, olyan, a melyre nézve semmiféle más idegen nemzettel nem tudjuk magunkat összehasonlítani, és talán épen ezért idegen nemzetek nem is tudják eléggé méltatni ezt a mi küzdelmünket, nem tudják azt eléggé megérteni, mert nincs a világon sehol oly nemzet, a mely abban a szerencsétlen helyzetben volna, hogy akkor, a mikor szépen kifejlett irodalma, gyönyörű zengzetes nyelve, tudománya, kultúrája és nagyszámú mindenféle közművelődési intézménye van, akkor a hadseregében magyar születésű tisztek és magyar születésű katonák egymással szolgálatban németül beszéljenek, Thaly Kálmán: Még szolgálaton kívül is ugy parancsolják! Okolicsányi László: Ha szolgálaton kivül teszik, azt hiszem, az már privát diligencziából történik. Thaly Kálmán: Megbüntetik, ha nyilvános helyiségben teszi, becsukják a tisztet érte!