Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

458 Sí8. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. irtam és fentartom álláspontomat, hogy nagyon meg kellett volna nekünk gondolnunk, mikor Magyarországon a régi megyei autonómiai rend­szert, a mely védbástyája volt a magyar sza­badságoknak és a nemzeti alkotmányos küzdel­meknek, feláldoztuk a parlamentarizmusért, váj­jon helyesen cselekedtünk-e ?« Ez a parlamenta­rizmus — a mint most látom — könnyen megrontható és rosszul kezelhető eszköz és hogyha ez a nemzet életében megromlik, akkor nincs hova vonulnia a veszélyeztetett szabadság­nak. A mikor ugyanis a megyék védbástyái közé vonulhatott a jogos nemzeti küzdelem, vol­tak ugyan egyes megyék, a melyek feladták a nemzeti álláspontot és alkudoztak, de mindig volt egy-két illetőleg egynéhány vármegye, a mely képviselte úgyszólván a történelmi jogok folyto­nosságát, a nemzeti jogos.küzdelmek kontinuitását. Azonban ha most elbukik a parlamentariz­mus, vele bukik a nemzeti egység törvényénél fogva a nemzetnek minden törvényes ellenállási joga is. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt a tör­vényes ellenállást akarják most kiirtani és ki­csavarni a mi kezünkből az utolsó fegyvert. Kiáll arról jót, hogy a házszabályoknak az az erőszakos magyarázása, a melyet megkezdték, megáll annál a határnál, a melyet eddig az elnök megállapított. Hiszen nem egyes kázsza­bály-interpretáczióról folyik a vitánk, hanem arról a gondolatról, törekvésről, arról a czélról, a melyet bele vittek oda az elnöki székbe, a melynek egyedüli íntencziója, hogy a házszabály olyképen módosittassék, hogy a mi törvényes ellenállá­sunkat letörhessék, a karhatalmi szempontoknak érvényt szerezhessenek. Ez az oka, t. elnök ur, hogy ott az elnöki székben rövid idő alatt ellen­tétes nyilatkozatokat hallottunk és szembe állítva Apponyi magyarázatát az önökével, látjuk a jóakaratú magyarázatot és látjuk azzal szem­ben az ellenséges, az ellenállás letörésére irá­nyuló másik szempontot. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig az az elnöki szék ott egy elvi álláspontot képvisel, annak következetesnek kell lenni, legalább is egy ülésszak folyamán — konzekvensnek — de mikor olyan, mint a szatír, hogy egyik szájából hideget, a másikból meleget fuj, akkor ne cso­dálkozzanak, ha a képviselőház elveszti bizalmát az elnöki szék iránt és azt az elnököt itt olyan szavakkal aposztrofálja, a melyek bizony a ma­gyar parlamentarizmusnak is kárára válnak. Azért szólaltam fel, és azért terjeszkedtem ki beszédemben a házszabályok keretén kívül a mostani helyzet megbeszélésére is, mivel elég­tételt akartam nyújtani Apponyi Albertnek. Annak az Apponyinak, a kit pár héttel ezelőtt mintaképnek állítottak oda, megtapsoltak és most automatának jelentenek ki. Ez a sebével visszavonult oroszlán pedig ki van téve az ezópusi mese következményeinek; az rug rajta, a ki ezzel szolgálatot akar tenni az urának. (Taps és éljenzés balfelöl.) Megokolom azonban, hogy miért szólaltam fel és miért vettem én a ház türelmét ilyen hosszú időre igénybe. A 215. szakasza a ház­szabályoknak nyíltan kimondja a c) pontban, ha jól emlékszem, hogy a házszabályok helyes alkalmazása érdekében, a kik erre r hivatkozni akarnak, bármikor szót kérhetnek. Én azt hi­szem, hogy Polónyi Gréza t. képviselőtársamnak benyújtott javaslata a legmélyebb összefüggés­ben, szervi összefüggésben áll ezzel a c) pont­tal, mert ő épen arra hivatkozik, hogy az el­nökség a házszabályok kezelését rosszul végzi; a házszabályok alkalmazásával visszaél és ennek érdekében egy nyilatkozatot olvastak fel itt a t. házban, a melyre azt mondja Perczel Dezső t. képviselőtársam és házelnök ur, hogy nagyon kevesen irták csak alá, 78-an. Hát kérem, em­lékezetébe hozom a t. háznak, a mit előbb már Polónyi Géza t. képviselőtársam mondott, hogy az elnöki tiszt felfogásában sokkal érzékenyeb­ben járt el Apponyi Albert t. képviselő ur, a ki kijelentette, hogy ő magát a pártok felett lévő egyénnek tekinti, és abban a magas állásá­ban, a mely minden párt felett áll, a mint észreveszi, hogy itt a képviselőháznak csak egyet­len egy pártjában is bizalmatlansággal találko­zik, csak egyetlen egy képviselő is az ő jó­hiszeműségét kétségbe vonja, ő a bizalmat szé­pen a háznak rendelkezésére bocsátja. Ugy látszik, ízlés tekintetében is vannak bizonyos mértékek. (Ugy van! a bal-_ és a szélsöbaloldalon.) De hogy azután azt az egyént, a ki az Ízlésnek delikát mértékét alkalmazza és a ki e tekintetben mintakép, ítéljük el azok rovására, a kik ezt az ízlést erősebb adagokban kezelik, azt hiszem, ez már még sem helyes álláspont. És abban sincs igaza a t. házelnök urnak, hogy kevesen irták alá a bizalmatlansági nyi­latkozatot. Mert ugy tudom, hogy az ellenzék csak a maga körében gyűjtött aláírásokat és azok, a kik kiléptek a kormánypártból, épen az elnök ellen megokolt bizalmatlanság folytán, csak azért nem irták alá, mert nekik ilyen dol­got nem is kínáltak. Tehát okmányszerüleg kell kiállítani azt, hogy valaki bizalmatlan, mikor egy egész párt otthagyja a mostani kormány­pártot? Hát mikor Apponyi felszólal, nyilatko­zik, hogy a házszabályok helytelen értelmezésé­nél fogva kénytelen levonni a konzekvencziát, mivel máskép értelmezi azokat, hát ebben a fel­szólalásban nem a leghatározottabb elitélése nyilatkozik meg a házszabályok mai kezelésé­nek? (Ugy van! Ugy van! bal felől.) T. ház! Én azért kértem szót, mert azt a bizalmatlansági nyilatkozatot nem irtam alá. Azért nem írtam pedig alá, mert azt hittem, nyilvános szavazás lesz e felett a házban ós azt, hogy alá nem irtam, meg akartam korri­gálni a szavazás alkalmával, mikor bizalmat­lansági szavazatomat leadhatom. De miután most hallottam Polónyi Gréza t. képviselőtár-

Next

/
Thumbnails
Contents