Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-348

458 Sí8. országos ülés 1903 november 28-án, szombaton. irtam és fentartom álláspontomat, hogy nagyon meg kellett volna nekünk gondolnunk, mikor Magyarországon a régi megyei autonómiai rendszert, a mely védbástyája volt a magyar szabadságoknak és a nemzeti alkotmányos küzdelmeknek, feláldoztuk a parlamentarizmusért, vájjon helyesen cselekedtünk-e ?« Ez a parlamentarizmus — a mint most látom — könnyen megrontható és rosszul kezelhető eszköz és hogyha ez a nemzet életében megromlik, akkor nincs hova vonulnia a veszélyeztetett szabadságnak. A mikor ugyanis a megyék védbástyái közé vonulhatott a jogos nemzeti küzdelem, voltak ugyan egyes megyék, a melyek feladták a nemzeti álláspontot és alkudoztak, de mindig volt egy-két illetőleg egynéhány vármegye, a mely képviselte úgyszólván a történelmi jogok folytonosságát, a nemzeti jogos.küzdelmek kontinuitását. Azonban ha most elbukik a parlamentarizmus, vele bukik a nemzeti egység törvényénél fogva a nemzetnek minden törvényes ellenállási joga is. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt a törvényes ellenállást akarják most kiirtani és kicsavarni a mi kezünkből az utolsó fegyvert. Kiáll arról jót, hogy a házszabályoknak az az erőszakos magyarázása, a melyet megkezdték, megáll annál a határnál, a melyet eddig az elnök megállapított. Hiszen nem egyes kázszabály-interpretáczióról folyik a vitánk, hanem arról a gondolatról, törekvésről, arról a czélról, a melyet bele vittek oda az elnöki székbe, a melynek egyedüli íntencziója, hogy a házszabály olyképen módosittassék, hogy a mi törvényes ellenállásunkat letörhessék, a karhatalmi szempontoknak érvényt szerezhessenek. Ez az oka, t. elnök ur, hogy ott az elnöki székben rövid idő alatt ellentétes nyilatkozatokat hallottunk és szembe állítva Apponyi magyarázatát az önökével, látjuk a jóakaratú magyarázatot és látjuk azzal szemben az ellenséges, az ellenállás letörésére irányuló másik szempontot. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig az az elnöki szék ott egy elvi álláspontot képvisel, annak következetesnek kell lenni, legalább is egy ülésszak folyamán — konzekvensnek — de mikor olyan, mint a szatír, hogy egyik szájából hideget, a másikból meleget fuj, akkor ne csodálkozzanak, ha a képviselőház elveszti bizalmát az elnöki szék iránt és azt az elnököt itt olyan szavakkal aposztrofálja, a melyek bizony a magyar parlamentarizmusnak is kárára válnak. Azért szólaltam fel, és azért terjeszkedtem ki beszédemben a házszabályok keretén kívül a mostani helyzet megbeszélésére is, mivel elégtételt akartam nyújtani Apponyi Albertnek. Annak az Apponyinak, a kit pár héttel ezelőtt mintaképnek állítottak oda, megtapsoltak és most automatának jelentenek ki. Ez a sebével visszavonult oroszlán pedig ki van téve az ezópusi mese következményeinek; az rug rajta, a ki ezzel szolgálatot akar tenni az urának. (Taps és éljenzés balfelöl.) Megokolom azonban, hogy miért szólaltam fel és miért vettem én a ház türelmét ilyen hosszú időre igénybe. A 215. szakasza a házszabályoknak nyíltan kimondja a c) pontban, ha jól emlékszem, hogy a házszabályok helyes alkalmazása érdekében, a kik erre r hivatkozni akarnak, bármikor szót kérhetnek. Én azt hiszem, hogy Polónyi Gréza t. képviselőtársamnak benyújtott javaslata a legmélyebb összefüggésben, szervi összefüggésben áll ezzel a c) ponttal, mert ő épen arra hivatkozik, hogy az elnökség a házszabályok kezelését rosszul végzi; a házszabályok alkalmazásával visszaél és ennek érdekében egy nyilatkozatot olvastak fel itt a t. házban, a melyre azt mondja Perczel Dezső t. képviselőtársam és házelnök ur, hogy nagyon kevesen irták csak alá, 78-an. Hát kérem, emlékezetébe hozom a t. háznak, a mit előbb már Polónyi Géza t. képviselőtársam mondott, hogy az elnöki tiszt felfogásában sokkal érzékenyebben járt el Apponyi Albert t. képviselő ur, a ki kijelentette, hogy ő magát a pártok felett lévő egyénnek tekinti, és abban a magas állásában, a mely minden párt felett áll, a mint észreveszi, hogy itt a képviselőháznak csak egyetlen egy pártjában is bizalmatlansággal találkozik, csak egyetlen egy képviselő is az ő jóhiszeműségét kétségbe vonja, ő a bizalmat szépen a háznak rendelkezésére bocsátja. Ugy látszik, ízlés tekintetében is vannak bizonyos mértékek. (Ugy van! a bal-_ és a szélsöbaloldalon.) De hogy azután azt az egyént, a ki az Ízlésnek delikát mértékét alkalmazza és a ki e tekintetben mintakép, ítéljük el azok rovására, a kik ezt az ízlést erősebb adagokban kezelik, azt hiszem, ez már még sem helyes álláspont. És abban sincs igaza a t. házelnök urnak, hogy kevesen irták alá a bizalmatlansági nyilatkozatot. Mert ugy tudom, hogy az ellenzék csak a maga körében gyűjtött aláírásokat és azok, a kik kiléptek a kormánypártból, épen az elnök ellen megokolt bizalmatlanság folytán, csak azért nem irták alá, mert nekik ilyen dolgot nem is kínáltak. Tehát okmányszerüleg kell kiállítani azt, hogy valaki bizalmatlan, mikor egy egész párt otthagyja a mostani kormánypártot? Hát mikor Apponyi felszólal, nyilatkozik, hogy a házszabályok helytelen értelmezésénél fogva kénytelen levonni a konzekvencziát, mivel máskép értelmezi azokat, hát ebben a felszólalásban nem a leghatározottabb elitélése nyilatkozik meg a házszabályok mai kezelésének? (Ugy van! Ugy van! bal felől.) T. ház! Én azért kértem szót, mert azt a bizalmatlansági nyilatkozatot nem irtam alá. Azért nem írtam pedig alá, mert azt hittem, nyilvános szavazás lesz e felett a házban ós azt, hogy alá nem irtam, meg akartam korrigálni a szavazás alkalmával, mikor bizalmatlansági szavazatomat leadhatom. De miután most hallottam Polónyi Gréza t. képviselőtár-