Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-345

J4Ő. országos ülés 1903 lasztás kimenetelére, mint különösen arra, hogy ezen legelső alkalommal, midőn összeütközésbe kerül a t. kormány egyik tagja az ellenzékkel, minő magatartást fognak tanúsítani a kormány alkalmazottai és bizalmasai, vájjon a mostani kormány oly magatartást fog-e tanúsítani, a milyent egy magát szabadelvűnek nevező, a milyent egy, a jog, törvény és igazság jelszavát hangoztató kormányzat örökébe lépett kormánytól a képviselőválasztás alkalmával méltán elvártunk? Hiszen a képviselőválasztást a nemzet akarata megnyilatkozásául óhajtják feltüntetni és azt halljuk, hogy egyik czélja az igen t. kormányelnök urnak épen az, hogy a jelenlegi áldatlan viszonyokból is akkép akarja kivezetni a parlamentet, hogy az ország közvéleményének, a nemzetnek megnyilatkozását kívánja provokálni a képviselőválasztások elrendelése által, tehát mindnyájunkra lényeges körülmény volt és közelebbi érdeklődés tárgyát képezte, hogy a nemzeti akarat megnyilatkozása alkalmával a kormányzat minő magatartást tanusit? Száraz tények előadására fogok csak szorítkozni. YasárnaTj érkeztünk Lovászy Márton képviselőtársammal és barátommal Szatmárra, hogy ott az ellenzék jelöltjét támogassuk, hogy programmbeszédét meghallgassuk és a magunk részéről megtegyük azt a szokásos kötelességet, melyet ily alkalmakkor a pártfelektől méltán elvárhatni. Már akkor értesültünk arról, hogy a képviselőválasztást megelőzőleg Szatmáron a régi reczipe szerint folynak a választási erőszakoskodások, illetéktelen befolyásolások, sőt megvesztegetési kísérletek is, hogy a tisztviselőknek nemcsak ígéreteket tesznek, hanem egyszersmind fenyegetik őket, hogy az a tisztviselő, a ki nem a kormány jelöltjére fog szavazni, keservesen fogja megadni ennek az árát. Erre az impulzust maga a kormánypárti képviselőjelölt ur adta meg, a ki, mikor mint képviselőjelölt jelent meg Szatmáron, egyszersmind ugyanez alkalommal mint kereskedelemügyi miniszter fogadta a nála jelentkező hivatalos küldöttségek tisztelgését és ezen alkalommal a kereskedelemügyi miniszter ur azt mondotta a törvényszék elnökének feddőleg, hogy a törvényszék és a törvényszéki tisztviselők magatartásával nincsen megelégedve, a törvényszék nincs eléggé rendben tartva. (Zaj és derültség a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Kereskedelemügyi miniszter? Benedek János: Ha ezt a nyilatkozatot az igazságügyminiszter ur tette volna, még pedig resszortjába tartozó kötelességéből kifolyólag, akkor ez ellen nem lehetne semmi kifogásunk, mert hiszen a törvényszékekre felügyelni, a törvényszékek munkásságát ellenőrizni, ez kétségtelenül az igazságügyi tár ez a resszortjába tartozik. Azonban a kereskedelemügyi miniszter ur resszortjába a törvényszék munkálkodásának az igazságügy terén kifejtett tevékenységének ellenőrzése, felülbírálása egyáltalában nem tartozik. KÉrvH. NAPLÓ. 1901 — 1906. ÍÍX. KÖTET. november 25-én, szerdán. 329 Ezt tehát a kereskedelemügyi miniszter ur nem is ugy tette, mint miniszter, hanem ugy tette, mint képviselőjelölt, ugy tette, mint Szatmár városának volt képviselője, a kinek a múltban alkalma volt tapasztalatokat szerezni az iránt, hogy az igazságügyi tisztviselőket Szatmáron a maguk lelkiismereti meggyőződésének szabad nyilvánításától eltántorítani nem lehet. Épen erre czélzott a kereskedelemügyi miniszter urnak, illetőleg a képviselőjelölt urnak az a megjegyzése, hogy a törvényszék nincs eléggé rendben tartva. Ez a kijelentése teljesen illetéktelen volt. Illetékes lett volna az esetben, ha esetleg a vasúti tisztviselők ellen lett volna panasz, azok ellen azonban — tudomására hozom az igen t. kereskedelmi miniszter urnak — panasza egyáltalában nem lehet, mert azok nemcsak a resszortjukba tartozó kötelességüket teljesitik, hanem a debreczeni üzletvezetőségtől kivezényelt főtisztviselők nyomása következtében valamenynyien az igen t. kereskedelmi miniszter úrra szavaztak, ellentétben múltkori magatartásukkal. Tudomásunk volt továbbá már előzetesen, a választás napját megelőzőleg arról, hogy a törvényszéknél akadt olyan főtisztviselő, olyan biró, még pedig igen tekintélyes állást elfoglaló biró, a ki nem volt egy véleményen a törvényszéknek korábbi magatartásával. Mert már most előzetesen ki kell jelentenem azt, hogy az ottani királyi törvényszék elnöke, Róth Ferencz, a lehető legkorrektebbül viselte magát, a legtapintatosabb magatartást tanúsította, ,a mit csak egy hivatalfőnöktől elvárhatunk, 0 ugyanis kijelentette, hogy képviselőválasztás lévén, ő a törvényszéki és járásbirósági bírákat és tisztviselőket semmi tekintetben befolyásolni nem kívánja, felhívja őket, hogy a maguk polgári jogait legszentebb meggyőződésük szerint gyakorolják, azonban a korteskedéstől tartózkodjanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ez olyan helyes magatartás volt, a melyet mindannyian csak elismeréssel honorálhatunk. Azonban nem ilyen magatartást tanúsított a törvényszék egyik bírói tagja, Papolczy Gyula, királyi táblai birói czimmel és jelleggel felruházott törvényszéki biró ur, a ki főnökének ezt a figyelmeztetését egyáltalában nem fogadta meg, hanem azon véleményben volt, hogy akkor teszi magát kedvessé, akkor fog érdemeket szerezni a kormány előtt és eddigi haladásának további útját akképen fogja egyengetni, ha, letérve erről a biróhoz egyedül illő és korrekt útról, felcsap kormánypárti kortesnek. Papolczy kir. táblai biró végigjárta tehát az összes törvényszéki és járásbirósági tisztviselőket és ott valamennyit először kapaczitálni igyekezett ; különösen figyelmeztette őket arra, hogy mi lesz a tisztviselők fizetésrendezésével akkor, ha maguk a tisztviselők a kormány ellen fognak szavazni. S a midőn ez nem használt, akkor azt a kijelentést tette a kisebb tisztviselők előtt, 42