Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-344
3H.'~ országos ülés 1903 november 24-én, kedden. 315 Mz szíves fürelmét ismét igénybe vészein rövid időre, ; de méltóztassék, megengedni, hogy nagyon röviden a törvény szavaival bizonyítsak, azzal t. 1, a mit az előadó ur nem látott jónak felolvasni •'. az 1889. évi VI. törvényczikkből, -mert annak nemcsak egy szakasza van, hanem több szakasza is. A 14. §-nak, t. előadó ur igen jól tudja, — az emlékezetébe lehet vésve, mert nagyon sokszor tárgyalt ennek alapján, — egészen világos a rendelkezése. Azt mondja: . . . Polónyi Géza: Az 1889. évi vita is e körül folyt. Barta Ödön: Hiszen a mostani vita is e körül folyt, megkezdődött a pénzügyi bizottságban, és e körül folyt a házban a Fejérváryféle javaslat felett is. Az idézett törvényczikk azt mondja (olvassa): »A közös hadsereg és a haditengerészet fentartására szükséges évi ujonczjutalék az 1867-ik évi XII. t.-cz. 11., 12., 13. és 14. §§-aiban foglalt alkotmányos jogok alapján és azok fentartása mellett 103.100 fűben állapittatik meg és ezen jutalék a magyar korona országai között eg) felől a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között, másfelől a népesség számaránya szerint és pedig mindenkor a legutóbbi népszámlálás eredménye alapján osztandó fel.« Münnich Aurél előadó: Most is azt mondom. Barta Ödön : Várjunk csak egy kicsit! (Olvassa:)_»Az előbbi pontban megállapított ujonczlétszám tíz évre érvényes.« . T. előadó ur, ez egy szakaszban van monda, ez teljesen összefüggő rendelkezés, a melyből az előadó urnak a. neki tetsző részt kiszakítani, a nem tetsző részt kihagyni nem szabad, mert az nem lojális vitatkozás. Ez meg volt állapítva és meg van állapítva az 1889. évi VI. íörvényczikkben, melynek hatálya lejárt, és a mely csak annyiban és addig van hatályban, a mennyiben és a mennyi időre egy provizórikus törvény alapján meghosszabbítást nyer. Meghosszabbítást nyert 1902-ig. 1903-ra meghosszabbítva nincsen. Lejárt minden rendelkezésével együtt és mi követéltük, hogy mielőtt bármily katonai szolgálmányt követelnének ettől az országtól, állapítsák -meg ujabban azt a kulcsot, a melyet az 1889. évi VI. törvényczikk a népszámlálás nyers eredménye alapján elfogadhatónak talált, a melynek tanúságai azonban az utolsó 13 —14 év alatt azt igazolják, hogy Magyarország ezen rá nézve kedvezőtlen kulcs alkalmazása mellett évenként mintegy 5 — 6 ezer emberrel károsodik. T.~ előadó ur! Ennek a törvénynek az utolsó népszámlálás adatain kell alapulnia. A legutolsó népszámlálás adatait még nem dolgoztuk fel törvényhozásilag abból a szempontból, hogy ezen adatok alapján mennyi katonát adjunk. Az 1901-ik évi népszámlálásnak sok rubrikája van, nemcsak a nyers anyag van összeadva fejenkint, hanem a munkaképesek, a hadkötelesek száma is fel Tan tüntetve. Nem lehet megfosztani minket attól, hogy mi érvényesítsük azon- követelésünket, hogy ezen a kulcson változtatva, egy uj kulcs alapján, egy uj törvény alapján állapítsuk meg, hogy mennyit kell Ausztriával közösen kiszolgáltatnunk. Azt hiszem, hogy a t. előadó urnak nem sikerült, de nem is engedjük ezt a jogunkat elvitatni. (Uyy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólani Gr. Tisza István miniszterelnök : Azt hiszem, t. képviselőház, hogy jó lesz ezt az inczidentaliter felmerült kérdést teljesen tisztába hozni. A véderőtörvény 14. szakaszának most felolvasott része két diszpozicziót tartalmaz: először megállapítja az ujonczjutalékot az egész közös hadseregre nézve és azután megállapítja azon elvet, a mely szerint a közös hadsereg ujonczjutaléka Magyarország és Ausztria között felosztandó, és végül kijelenti, hogy a megállapított ujonczjutalék tiz évre érvényes. Nézetem szerint itt két egész külön diszpoziczió van és az egyikre nézve mondatik ki, hogy tiz évre érvényes. Kétségtelen tehát, hogy a másik diszpoziczió nincs időhöz kötve és fennáll mindaddig, mig ujabb törvény által meg nem változtatik. (Helyeslés jobbfelöl.) Én felhozhatom mindazon törvények szövegét ennek megerősítésére, a mely törvények az ujonczjutalékot évről-évre meghosszabbították. Sehol sem az mondatik, hogy a 14. §. érvénye hosszabbittatik meg, hanem az, hogy az ott megállapított ujonczjutalék érvénye hosszabbittatik meg, a szakasznak egyéb diszpozicziói pedig érvényben hagyatnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a kifejezés is evidenter mutatja ezt. Polónyi Géza: Lejártak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha lejártak volna, akkor az érvényük meghosszabbíttatnék. De itt disztingváljunk az ujonczjutalék között, a mely meghosszabbíttatott és a szakasz egyéb diszpozicziói között, a melyek érvényben hagyattak. (Zaj a szélsőbalóldalon.) Barta Ödön: Az 1867 : XII. törvényczikket még egyszer sem tartottuk hatályában és mégis hatályában van. Gr. Tisza István miniszterelnök: En azt gondolom, nagyon gyakori eset, hogy midőn egy törvénynek bizonyos intézkedése módosittatik, ugyanakkor kijelentetik, hogy egyéb diszpozicziói pedig érvényben hagyatnak és ez történik olyan kérdésekben, a hol szó sincs róla, hogy azok időhöz kötöttek volnának. (Helyeslés a jobboldalon.) Ehhez még azt kívánom hozzáfűzni, hogy ebből természetesen senki azt a következtetést le nem vonhatja, mintha a törvényhozásnak fenn nem állana azon joga, hogy ezen diszpozicziót megváltoztathassa. Természetes, de lege ferenda beszélhetnénk arról, hogy az ujonczjutalék másképen osztassák meg a két állam között és másképen számíttassák ki; az azonban kétségtelen, hogy mindaddig, mig ebben a törvényho40*
