Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

3Í3. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. 289 ő is, a ki pedig keresve-keréste azt a szót, azt a lehetőséget, a melynél fogva a békét megköthesse, ő is kénytelen volt kijelenteni, hogy nincs megelégedve a miniszterelnök urnak programmnyilatkozatával, pedig már előzetes megbeszélések alapján készültek ezen felszólalások. Hanem a miniszterelnök ur — ismerem az ő tulajdonságait — hajlékony, mint a nád. Ha egyszer kéjws erre, képes a másikra is. Ne azt mondja a miniszterelnök ur, a mit ennél a kérdésnél Kossuth Ferencznek mondott, hogy a választási eljárásnál, a választókerületek beosztásánál ós a szavazati jognak kiterjesztésénél mutatkozó »legélesebb ellentéteket fogják elsimítani, hanem mondja meg azt, hogy mindent elkövet, a mi elkövethető ebben a kérdésben. Ne a legélesebb ellentéteket simítsa el, hanem tegyen meg mindent, a mi megtehető, mert ha csak a legélesebb ellentéteket simítja el, félő, hogy a parlamenti és a választási reform behozatalánál az éles ellentéteket az ellenzék leszerelésére irányuló szándékkal fogják elsimítani. Ebből pedig nem kérünk; elég bajunk van a régi állapottal is, még súlyosabb állapot teremtését nem óhajtjuk. A t. miniszterelnök ur szombati beszédében szemére vetette az ellenzéknek azt, hogy saját akaratunkat akarjuk a többség akaratára ráoktrojálni, de nincs igazunk, mert hiszen tiszta választások folytán jött össze ez a parlament, s a Széll által vezetett képviselőválasztások alkalmával a nemzet megkérdeztetvén, az e ház többségének adott igazat. Ha mi kormánjozni akarunk, — igy szólt — akkor nyerjük el a többséget; mindaddig, mig többséget szerezni -nem tudunk, nincs jogunk a mi véleményünket a többségre ráerőszakolni. Hát a t. miniszterelnök urnak azért nincs igaza s azért nem igazságos e kijelentésében, mert erre a kérdésre nézve, különösen pedig a chlopy-i parancsra nézve nem kérdeztetett meg a nemzet. A nemzet nem tudta, hogy ilyen hallatlan politikával fognak a magyar parlamentben eló'állani, de másrészt nem volt igazságos e kijelentés azért sem, mert tudnia kell a miniszterelnök urnak, — mint a hogy tudja is — hogy a mai választási rendszerrel olyan többséget hozhat magának össze annál és bármilyen kérdésnél, a milyen többséget akar. Én többre vállalkozom. Ha tűrnék az experimentácziókat ezen magasztos kérdések, én vállalkoznám arra, — ez a meggyőződésem nekem, a ki pedig hetenkint megfordulok a vidéken és az ország nagyon sok helyén utazom — én vállalkoznám arra, szilárd meggyőződésemmel, hogy ha a megfelelő hatalmi eszközöket, pénzeszközöket, szuronyokat rendelkezésemre bocsátanak, — mint a hogy rendelkezésére állnak a t. miniszterelnök urnak — többséget hozok össze magyar emberekből arra, hogy menjünk be a Reichsrathba, mert ez Magyarországnak egyedüli üdvössége, (Elénk ellenmondások a jobboldalon. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. Felkiáltások: Meg gyanúsítása a nemzetnek!) s olyan szavazógépet kapnék, mint a milyent kapott ez a politikai irányzat. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Sőt motiválni is tudnám ezt, plauzibilissé tudnám tenni, mert azt mondanám : Künn Ausztriában az utolsó falu is vagyonosodik, egy időre menjünk be mi is a Reichsrathba, akkor majd mindazon előnyöket, melyeket ma Ausztria utolsó községének lakosa is élvez, minden magyar ember is élvezni fogja, és majd ha megerősödünk, megint ki fogunk onnan jönni. (Derültség a jobboldalon.) Igenis hoznék én össze többséget, rendíthetetlenebb és elvszilárdabb többséget, mint a milyennel ma szemben állunk. (Mozgás a jobboldalon és felkiáltások : Hogy lehet ilyet mondani ?.') Ez igaz, csak az urak nem merik bevallani. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Holló Lajos: Magyarország a Habsburgok lábainál hever! Pap Zoltán: A miniszterelnök urnak azon említett reformokra vonatkozó nyilatkozataiból én csak a régi rendszer ujjáébredésére, teljes megcsontosodására tudok következtetést vonni. Engem ideális szempontok vezetnek és ezekből folyólag szilárd meggyőződésem, hogy ütött már a 12-dik óra

; a mikor nemcsak a katonai kérdésekben — s itt első sorban a vezérleti és vezényleti nyelv kérdésében, — hanem más téren is segítségére kell sietnünk e nemzetnek, ha további hanyatlását meg akarjuk gátolni. E nemzetet a haladás útjára kell vinni. És hogy e nemzet arra kívánkozik, — legalább a katonai kérdések szempontjából, — azt a jelek kétségtelenül mutatják. T. képviselőház! Nem ismerem tüzetesen a 48-as harczosok előbbeni akczióját; de azóta, mióta magam is tevékeny részese vagyok e párt küzdelmeinek, örömmel tapasztalom, hogy a nemzeti közvéleményt annyira felébreszteni még egyetlen egyszer sem sikerült, mint ma, — pedig ott voltak azelőtt a Janszky-hecczek és ott volt az a nagy véderővita is, a mikor a nemzet ujonczmegajánlási jogát illuzóriussá akarták tenni. A nemzet ujjáábredésének egyik jele az uj pártalakulás is. Mindenkiolvashatja, hogy zászlót bontott báró Bánffy Dezső és pedig egy olyan programm alapján, melynek egyik sarkalatos pontja a magyar vezényleti nyelv. Tudjuk, báró Bánffy Dezső is ült a hatalom polczán. A vele szemben küzdő ellenzék ugyanúgy viselkedett, ugyanazon álláspontot foglalta el, mint ma, azonban akkor is épen olyan süket^ fülekre talált a hatalom kezelőinél, mint ma. És ime a sors szatírája, hogy báró Bánffy Dezsőnek a maga kárán kellett tanulnia és végre is ugyanazon ellenzékhez menni át, a mely őt kibuktatta. A miniszterelnök ur bennünket sok mindennel ijesztget, igy a golyóval és akasztófával is. Már mondtam, hogy mi erre nem adunk semmit. Igaz ugyan, hogy ő ezt igy nyíltan nem37