Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-334
334. országos ülés 1903 november 12-én, csütörtökön. '!.:• törvényt a pártoknak kell megcsinálni. Küldjön tehát ki a ház a választási törvény revíziójára egy bizottságot az összes pártokból és ott, a kormány részvételével, döntsék el, hogy micsoda alapon készüljön az el, dolgozzák ki e törvényt a legrövidebb idő alatt és ekkor a legnagyobb visszaéléseket sikerülni is fog megszüntetni. (Helyeslés a "baloldalon.) De a hatalmi politikával, az erőszak j>olitíkájával ezt nem fogjuk elérni soha, mert a mikor a kormány mindig csak azt nézi, hogy miképen biztosithat magának vagy a jövendő kormánynak — bár mindegyik magára gondol, mert azt hiszi, hogy kormányzata örökéletű — feltétlenül szolgálatra kész többséget, (Ugy van! a baloldalon.) nem készülhet olyan törvényjavaslat, a melyhez az ellenzék is hozzájárulhat. Ha pedig mégis jönnek ilyen törvénynyel, azt az ellenzék kénytelen lesz megobstruálni, mert ebben nem fogja látni sem a maga, sem az ország, sem a nép érdekeinek megvalósítását, mert az mindig csak a hatalmi erőpolitika eszköze lesz a miniszterek kezében. Már pedig az minden alkotmányossággal és parlamentarizmussal ellenkezik, hogy ne alulról fejlődjék ki a törvényhozás és a törvényhozásból a parlamentáris kormány, hanem a parlamentáris kormányt a király nevezze ki, az is idegen befolyásnak engedve, azután az a kormány nevezze ki a parlamentet a főispánok közreműködésével és ez a parlament sohase csináljon egyebet, mint azt, a mit a minisztérium neki előirt. Ez az alkotmányosságnak teljes kiforgatása, ez nem alkotmányosság, nálunk ezen alkotmányosság elvesztette hitelét, mert nincsen benne igazság, hanem van abban ennek ellenkezője, a hamisság. (Ugy van ! a baloldalon.) A határidőre nézve sem nyilatkozott a miniszterelnök ur, bár az mondatott erről a részről, hogy megadják az indemnitást azért, hogy oszlassa fel a házat törvényesen és a választásokat így eszközölje. Ennek azonban természetes előfeltétele volna az, hogy tessék hamarosan megcsinálni az uj választási törvényt, akkor azután lehetne a választásokat határidőn belül, de nem rögtön, keresztülvinni; de ha nincs határidő a választási reformra, hanem a kormány magának, illetőleg a királynak követeli a feloszlatás abszolút jogát, hogy még ex-lexben is feloszlathassa a házat, akkor hiány r zik az a pont, a hol a két ellenkező akarat, t. i. a függetlenségi pártnak és a kormánypártnak akarata találkozhassak. A mi az ex-lexben való feloszlatást illeti, higyje el a t, miniszterelnök ur, hogy nekünk, a kik e házban nem vadászunk mandátumokra, a kik magunkat polgároknak érezzük, a kik kötelességet teljesítünk és semmi irányban nem stréberkedünk, közömbös az, hogy a miniszterelnök ur mikor oszlatja fel a házat, mikor nem, sőt ha ex-lexben, vagyis most oszlatja fel, ez, ha önérdek beszélne belőlem és ha a pártérdeket tartanám szem előtt, az ellenzékre nézve csak előnyös volna. De azért mégis megemlíthetem a t. miniszterelnök urnak, hogy 1898 deczember 8-án történt, hogy az ex-lex-állapot tárgyában a Tiszalex tárgyalása alkalmával a szabadelvű körben felszólalt Hegedüs Sándor képviselő ur és előadta, bogy az ex-lexben való feloszlatás törvénytelen és alkotmányellenes. Ezt a felfogást akkor Széll Kálmán határozati javaslatában fogalmazta meg. Ehhez a határozati javaslathoz hozzájárult báró Bánffy Dezső miniszterelnök és az ö kormánya, melynek tagjai közül a t. pénzügyminiszter urat ma is itt tisztelhetjük, s hozzájárult — tudtommal legalább nem volt ellenvetése, és ezt a »qui tacet, consentire videtur« elve alapján következtethetem — gróf Tisza István képviselő urnak sem. Ha tehát akkor az egész szabadelvű pártnak osztatlan közvéleménye az volt, hogy ex-lexben a házat feloszlatni alkotmányjogilag nem lehet, nem szabad, nem illik és erre nézve a szabadelvű párt egyhangú határozatot hozott, a mely ellen senkinek sem volt ellenvetése, mi változott tehát? A miniszterelnök ur? "Vagy a szabadelvű párt ? Vagy talán ma a határozat nem az, a mi volt akkor? Avagy tán az elvek változtak? No, ez már nagyon is szabadelvű változás volna. (Derültség a baloldalon.) Ha a miniszterelnök ur a pénzügyi bizottságban tegnap tett kijelentéséhez képest az exlexben való választásokba is belemegy azért, hogy katonát és pénzt szolgáltasson, illetőleg azért, hogy a külfölddel szerződéseket saját felelőségére köthessen: ez az ex-lex-választás, és azon rendeletek, a melyeket ezen czélzatának kivitelére kiadni fog, valamint az azokkal kapcsolatos intézkedések, egyáltalában egész eljárása és politikája ebben az esetben nem egyéb, mint a leplezetlen abszolutizmus, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) nem egyéb, mint az az ultima ratio, a melyet Beőthy Ákos t. barátom hónapok előtt itten kifejtett. (Ugy van! a baloldalon.) Igen t. képviselőtársam, Beőthy Ákos ugyanis már hónapokkal előbb hangoztatta itt, hogy ennek a nemzeti eszmékért és nemzeti czélokért folytatott küzdelemnek a vele teljesen ellentétes bécsi osztrák áramlatokkal szemben, ha mérséklő, higgadt kiegyenlítés nem történik, minthogy forradalomba senki sem akar menni, okvetlenül abszolutizmushoz kell vezetni. Ha a t. miniszterelnök ur alkotmányos államban, alkotmányos nemzetben, alkotmányos pártkörben szereplő államférfiú, akkor hazafíságáról és belátásáról felteszem azt, hogy az abszolutizmustól tartózkodik, mert bármilyen erős legyen is a miniszterelnök ur keze, az mégsem olyan erős, hogy Magyarország alkotmányos életének ezeréves fáját ledönthesse. (Ugy van! a balés a szélsobaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Nem is akarja!) Meg vagyok arról győződve, hogy ezt megdönteni nem is akarja, mert hiszen ezzel nemzetének gyilkosai közé szegőd-
