Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

343. országos ülés 1903 akkor jónak látott megtenni, ma pedig ezt a rendeletet megváltoztatja, p. o. abban az esetben, ha a magyar nemzet azt óhajtaná, hogy minden magyar tisztet helyezzenek külföldre. (Derültség a szélsobaloläálon.) Nem látom át, hogy ez által a király valami nagy sérelmet követne el a korona fényével szemben, de igenis óriási csorbát szenvedne a korona, ha a magyar király, látván a nemzet óhajtását, mégis az ellen cselekednék. Akkor önmaga ellen cselekednék s azon tanácsosok, a kik ezt meg nem akadályozzák, nemcsak a nemzet, hanem a királyi korona fénye ellen is vétenek. (TJgy van! a szélsobaloläálon.) De, t. ház, én azért beszélek igy, mert lojálisnak érzem magamat és mert hiszek a királyi esküben. (Helyeslés a szélsobaloläálon.) A midőn önökre nézek ott a túloldalon, vigasztalan helyzetet látok, de a midőn felnézek a trónra kezemben a királyi esküvel, akkor igenis vigasztalónak látom a helyzetet. A királyi eskü, t. képviselőtársaim — hiszen ismerik, de emlékezetükbe akarom idézni — azt mondja (Halljuk! Olvassa): »Mi első Ferencz József, mint Isten kegyelméből Magyarország és társországainak örökös és apostoli királya esküszünk az élő Istenre, boldogságos szűz Máriára és az Istennek minden szentjeire, hogy az Isten egyházait, Magyarország és társországainak törvényhatóságait s egyházi és világi minden rendű lakosait jogaikban, kiváltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartandjuk«, — Hát ez szól a kötélről, vagy a golyóról ? Erre esküdött a király, és nem arra, és akkor jön egy magyar miniszterelnök s a király nevében golyót emleget és egyéb ultima rácziót. Igazán nevetni való. — (Olvassa) : »Mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Magyarország és társországai jogát, alkotmányát, törvényes függetlenségét« — Körber hogy mer beszélni ma — »és területi épségét sértetlenül fentartandjuk, dicsőült II. András király törvényeit megtartandjuk; Magyarország és társországai határait és a mi ezen országokhoz bármi jog és czimen tartozik, el nem idegenitjük, se meg nem csonkítjuk, sőt a mennyire lehet, gyarapitjuk és kiterjesztjük, és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan megtehetünk. Isten Minket ugy segéljen, s annak minden szentéi.« T. képviselőház! Szerintem ebben a királyi esküben van a kibontakozás nyitja és lehetősége, mert meg kell tenni a királynak azt, a mire megesküdött, a mi a nemzet javára, üdvösségére és dicsőségére szolgál. Hát hogyne áhítoznék a magyar nemzet a magyar hadseregben a magyar vezényleti és szolgálati nyelv alkalmazásáért? Hát vájjon gyalázatára és nem dicsőségére, vájjon hátrányára és nem közjavára szolgálna-e, ha a magyar vezényszó a magyar hadseregben alkalmazást nyerne? Hiszen ez diKÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. X]X, KÖTET. november 23-án, hétfőn. 281 csősége volna a magyar hadseregnek, dicsősége volna az országnak. Megszűnnék a magyar hadseregnek zsoldos jellege. Mert ez még mindig a régi zsoldos sereg. Egyrészről a király megesküszik arra, hogy az ország törvényes függetlenségét tiszteletben tartja, és másrészről a miniszterelnök ur szerint — útjában áll azoknak az attribútumoknak, a melyek ezen törvényes függetlenség külső képét mutatják, vagyis egyrészről az állam, saját törvényei szerint független, másrészről meg nincsen az egész világon ily állapot, mert néphadsereggel és az általános védkötelezettségre alapított hadsereggel rendelkeznek az államok és csupán Magyarországon van még mindig zsoldos hadsereg. De továbbá ezen óhaj megvalósulása esetében — a mit az urak ép oly jól tudnak, mint én — összeforrna a nemzet a hadsereggel. Hiszen Francziaországban, a mely köztársaság, nem szükséges, hogy a hadsereg személyesitője maga a király legyen, hiszen az elnököt sokszor meg sem látják, mikor a franczia hadsereget éltetik, pedig ott van az elnök is; tehát nem az adja meg a hadseregnek a tekintélyét, hogy van egy király, a ki annak legfőbb ura, hogy azon a jogon tiszteld a hadsereget, mert a király szent és sérthetetlen, hanem az, hogy a nemzettel össze van forrva az a hadsereg. Kivált a magyar tradicziók ezt egyenesen megkövetelik. Hiszen már szent István is keresztény alapra fektette hadserege szervezetét és abban minden társadalmi osztálynak helyet kellett foglalnia azért, hogy ne legyen a társadalomnak egy tagozata mely összefűzve ne volna az ő hadseregével. Csupán minket, a magyar nemzetet távolítanak el mind jobban és jobban a hadseregtől. Ezekről a kérdésekről majd beszédem második részében részletesebben fogok nyilatkozni, (Halljuk! Halljuk!) Most csak felsorolom azokat a momentumokat, a melyek arra indítanak, — mert elhatározásomat indokolnom kell, — s a melyek meggyőznek engem arról, hogy ebben a kérdésben az ellenzéknek van igaza. A nemzetiségi kérdés megoldását is siettetné a törvényben már elismert magyar hadsereg. De szocziális szempontból is igen üdvös hatással volna a nemzetre, a mennyiben látjuk, hogy nálunk a proletariátus terjed, minden ember hivatalnok akar lenni. Kinek van most kedve katonának lenni? Talán magam is katona lettem volna, ha lett volna nemzeti hadseregünk. Hiszen tulajdonképen ezen pálya felel meg leginkább a magyar vérmérsékletnek, mert hisz a magyar a világ első katonája volt és a külföldön imádkoztak, mikor a magyarokkal kellett harczolni, hogy: »De sagittis Hungarorum libera nos Domine!« Féltek a magyarok nyilaitól és imádkoztak, hogy mentse meg az Isten őket attól. Egész Európa tanult a magyaroktól a harczászatban. Ott vannak huszáraink! A huszárok mindenütt a magyar nemzet uniforj misát viselik. Hiszen tudományos alapon is 36