Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

276 343. országos ülés 1903 november 23-án, hétfőn. féle programmja, melyből nyilvánvaló lett, hogy az urak zsebre akarják vágni azt, hogy a nemzet nyelve felségjog. Ezt akarta-e a törvényhozás 67-ben a 11. §sal? Reánk hárították azt a vádat ennek a vitának folyamán, hogy ez tulajdonképen nóvum, uj dolog, mert hiszen azt a kérdést eddig senki sem piszkálta, hogy a 11. §-ban a nemzetnek ilyen meg ilyen jogai volnának. Vitatták azt is, mint a hogy most is vitatják a kormányprogrammban, hogy ez felségjog. Engedelmet kérek, vita helyett, véleményem hangoztatása nélkül kijelentem,, hogy nem mi kezdtük ezt a vitát és nem mi értelmezzük igy. Gróf A]3pon\i Albert már az 1889-iki véderővitánál azt mondja: »Nem teheti fel senki a 67-iki törvényhozásról azt az őrültséget, hogy midőn egyfelől a magyar államiság biztositékait szervezte, másfelől a közös hadsereg fentartásához törvényhozói akaratával járult, hogy ezzel két egymásnak ellenmondó intézményt akart volna létrehozni.« Ezt az őrültséget csakugyan nem tehetjük fel a 67-iki törvényhozásról. Ismétlem én is a saját szavaimmal per analógiám. Meri lehetetlenség, hogy a mikor a magyar nemzet fejlődését akarták biztosítani, ugyanakkor egy idegen hatalomnak — mert hiszen látjuk itt a mozgató erőket — jogait akarták erősíteni, a melyeknek megszüntetésére a 67-es törvények alkottattak. Nemcsak mi valljuk ezt, hanem, önök is a társaságban, a folyosón, maguk között, csak hangot nem adnak neki; vallják, hogy igenis le nem mondanának — hisz ilyesmiről nem is mondhatnak le — az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének eszméjéről. Csak azt vitatják, hogy a lassú fejlődés biztosítva van a 67-es törvényekkel. Ballagi Géza képviselő urat is pl. megtámadták a saját választói. Tisztázni akarom ezt a kérdést képviselőtársammal szemben és mint ezen ügynek szolgálatában álló politikust nem aposztrofálom, hanem csak kiemelem, hogy bizonyítsak vele, hogy a 67-es törvényt olyannak tekintik az urak, a mely alkalmas arra, hogy az egységes \nemzeti állam kiépíttessék. Sőt ő tovább ment. Épen ezzel akarok most foglalkozni. Azt mondta a képviselő ur, ha meggyőződnék az ellenkezőjéről, akkor nem foglalna ottan helyet. De többet is mondott még a képviselő ur. Mi azt mondjuk a törvény betűjéhez ragaszkodva, hogy követeljük a magyar hadsereg minden attribútumát. Ön pedig tovább megy, s követeli a magyar nemzeti hadsereget. Pedig ez a törvényben nincsen. Ez egy és ugyanaz, csakhogy még jobban fokozza azt, a mi a törvényben van, jobban megvilágítja, hogy nemzeti magyar hadsereg. Ballagi Géza : Nem Önálló hadsereget mondtam. Pap Zoltán: Jól van, mi sem kívánjuk most; az 18é8-as alapon követeljük, ezért küzdeni meg nem szűnünk, és a mig az meg nem valósul, a harcz nem fog szünetelni, de nem akadályozzuk a békés fejlődést azon az alapon, a melyen a t. képviselő ur van, hiszen ezt tettük m ost magunkévá és most a t. képviselő úrhoz fordulok és mondom, hogy be van igazolva, hogy ez nem képezheti alajiját a nemzeti magyar hadsereg kifejlődésének és a magyar állam kiépítésének. Ballagi Géza: Hát a reformok! Pap Zoltán: A képviselő ur nem rendelkezik a nyelv felett és belenyugszik, hogy abba soha beleszólása nem lehet. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ballagi Géza: Nem nyugszom bele. A törvényhozás állapítsa meg. Daróczy Aladár: Ez félremagyarázás! Pap Zoltán: Az én határozati javaslatom épen ezt teszi szóvá, Ballagi Géza: Tessék a nyolczadik pontot elolvasni. Pap Zoltán: Szívesen látom, ha a t. képviselő ur megmagyarázza, mert egész beszédem nem tartalmaz mást, mint a 8. pont magyarázását. Tulajdonképen nem térek ki reá, de minden egyes mondatom annak magyarázata. Annyi bizonyos, hogy ebben a vitában sem a miniszterelnök ur programmjának elhangzása óta onnan egyetlen képviselő ur fel nem szólalt és nem magyarázta meg. hogy tulajdonképen a 9-es bizottságnak a miniszterelnök által, Bécsben Körber által kijavított programmját miért tették magukévá és miért reméli Ballagi is azt, hogy ezen az alapon Magyarország kiépítése elérhető lesz, és a nemzeti magyar hadsereg megvalósítható. Ezt tessék bebizonyítani, hogy a jövőben lehetséges, akkor beszélhetünk talán leszerelésről. Addig, mig ezt az álláspontját a t. kéjjviselő ur meg nem magyarázza, addig kénytelen vagyok azt mondani előttem levő, felderített és felderítendő okokból, hogy a 67-es alap sutba való, nem alkalmas arra, hogy Magyarország államisága kiépíttessék. Nem is a teijes kiépítéséről szolok, de arra sem alkalmas, hogy a nemzeti — nem önálló, csak nemzeti — törvényszerinti magyar hadsereg kifejlesztessék. Tessék az ellenkezőjét bebizonyítani. \ De, t. képviselőház, rátérek arra, hogy e törvény hogy került gondozás alá. Mielőtt azonban rátérnék a történelem előadására, engedjék meg, hogy felolvassam egy vezérczikk bizonyos részeit, a melyek teljesen belevágnak beszédem teljes keretébe és a melynek eszméjét beszédem folyamán még más formában, más színben is lesz szerencsém előadni. Ez által a t. urak megmenekednek bizonyos törvényezikkek idézésétől, még nyernek is vele, ha felolvasom ezt a czikket, a melyet Vészi József irt, a kinek 67-es voltában senki nem kételkedhetik, mert hiszen ő csak Khuen-Héderváry ellen küzdött, a ki nem hozott nemzeti engedményeket. Vészi azt mondja, hogy az obstrukezió tovább folyik, daczára annak, hogy Tisza István nemzeti engedményekkel jött, és minket vádol ugyanebben a vezérczikkben. tehát az önök szócsöve tulajdon-