Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-343

272 3í3. országos ülés Í903 november 23-án, hétfőn. dettem a béke megkötésének szükségét. Most ezt nem teszem. Nem politikai inkonzekvencziából, annak vádját magamról elhárítom, hanem épen azért, mert azt a harczot, a melyet kezdtem, s a melynek megszüntetése iránt a t. többségben nem volt olyan őszinte akarat, mint a milyen akarattal mi a békét megkötni akartuk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem makacsul elleneszegült mindennek, a mi ezen béke megkötésére szolgált volna: mondom, ezt a harczot, ha már annyi kárt okozott az országnak, — a mit én is beismerek — ha kezdtem, én tartozom befejezni, tartozom befejezni vagy győzelemmel, vagy pedig leveretésemmel, de semmi szin alatt ebből a harczból ki nem állhatok. T. képviselőház! Már egy beszédemben hivatkoztam arra, — de az ilyen dolgot soha nem lehet ismételni eléggé — hogy Széchenyi István, a kinek életét méltóztatnak ismerni, a bajok kutforrásául Magyarországon azt jelölte meg, hogy a törvények az osztrák császár javára magyaráztatnak, s ez a magyar előrehaladás egyik akadálya. Hát, t. képviselő urak, most nem azt csináljuk, hogy a törvényeket az osztrák császár javára magyarázzuk, hanem azt akarják csinálni, — de mi nem engedjük — hogy a törvényeket már a császár javára szerkeszszék is, Itt van, t. képviselőház, az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-a, Hogy annak intencziója mi volt, majd leszek szerencsés egy nagyobb tekintélylyel bebizonyítani, mint szerény magam. Minden esetre Deák Ferencz nyilatkozatai elég támpontok arra, hogy nem akart a nemzet 1867-ben a nemzet ellen egy törvényt alkotni, a mely útjába álljon bármiféle-haladásának, hanem igenis Deák Ferencz maga ugy nyilatkozott, hogy a mit ő nem tudott kivinni — s ezt szórói-szóra idézem — a bécsi politika szeszélyessége miatt, azt a jövőre bízza. Ezt a rábízást nem érthette Deák Ferencz akként, hogy önök tágítsák az osztrák hatalom jogait a nemzet rovására. (Igaz! Ugy van!. a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, ha én kapok egy negatív helyzetet, a mely legalább Deák Ferencz hite és meggyőződése és az akkori politikusok felfogása szerint alkalmas arra. hogy a fejlődést a nemzetnek biztosítsa és e helyett egy rosszabb állapotot teremtek, hogy a játszmát ne a magyar nemzet, hanem a bécsi hatalom nyerje meg, és ennek a vitának a megszakításával a jövendőnek adjam át a harczot: ez nemcsak a történelmi igazságnak nem felel meg, hanem, azt hiszem, még az erkölcsökbe is ütköző volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiába mondják önök bármilyen szép szavakkal, hogy az ellenzék ezen eljárásával az országot katasztrófa felé viszi. Inkább vezesse katasztrófa elé, semhogy ilyen állapotot teremtsen a jövendőknek. Nekünk, t. képviselőház, ehhez jogunk sincsen. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Megvallom, t. képviselőház, egész őszintén, hogy bennem egy egészen más vágy él, mintsem hogy folyton azokat az eszméket akarjam biztosítani, a melyek az 1848-iki törvényben vannak lefektetve. Szépek ezek az eszmék, megvalósításukra törekszem és törekszünk, és nem fogunk megállani ezen utón, a mig ezek megvalósulni és teljesedni nem fognak. De azért én magamon azt a vádat száradni, nem engedem, hogy lesiklottam a 48-as alapról egész a 67-es alapig; mert én akármilyen alapon, akármilyen jogczimen, de eredmények után áhítozom, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és akármilyen alapon, akárkinek a révén, de én a nemzet számára eredményeket akarok elérni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt a politikai harakirit, hogy én magam kövessek el öngyilkosságot, a mint Kínában szokás, ezt a dicsőséget tartsa fenn magának a t. többség, mert én vagy el akarok esni a háborúban, vagy a zászlót az önök kezéből ki akarom csavarni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha emlegetik az abszolutizmust, hát nekünk, a kik .nem áhítozunk államférfiúi babérok után, szabad talán ennek is a szemébe nézni. És ha Bzabad a t. miniszterelnök urnak golyót, kötelet és akasztófát emlegetni, s azt a bizonyos altima rácziót, az abszolutizmust, akkor igazat adok egyik t. képviselőtársamnak, a ki azt mondotta, hogy a ki kívánja, az buta, a ki pedig fél tőle, az gyáva. Én megvallom őszintén, t. képviselőház, hogy az abszolutizmustól egyrészt nem tartok, másrészt, ha bekövetkezik, nem félek tőle. Nem tartok tőle pedig azért, mert Ausztria-Magyarország, nevezzük így ezt a nagy egészet, az ő külügyi politikájának vezetőjével egyetemben, értve alatta minden tényezőt, a nagyhatalmi ábrándról, erről a hóbortról, lemondani nem fog. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen a nemzet előrehaladásának egyik gátját épen ez a nagyhatalmi ábránd képezi, de azért arról lemondani soha nem fog. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát kérdem én, t. képviselőház, hogy mi a nagyhatalmi állásnak az alapfeltétele? Alapfeltétele, a miért a hármasszövetség megköttetett, hogy a béke biztosíttassák Európában. A nagyhatalmi állásnak épen a béke az alapfeltótele, abszolutizmussal pedig katonákat fogdosni, küldjék ide bár az összes osztrák drabantokat, sikerülni nem fog. De, t. képviselőház, ha ilyen útra térne át a hatalom, akkor kidobják a hármasszövetségből, mint egy törött edényt. Hanem én ettől azért nem félek, mert az abszolutizmus a nemzetek életében olyan, mint a vihar, a mely után friss növényzet kél. Mi a mi parlamentarizmusunk? Nem abszolutizmus ? Van a képviselőháznak törvénykezdeményezési joga ? Az alkotmánytan azt állítja, hogy a nemzet többsége, — nevezzük igy — a parlament, meghozza a törvényt, a király szentesíti. Mernek a t. képviselő urak olyan törvényt megszavazni, a mely az ország javát van