Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

252 3í2. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. a harczoknak, és állítom, hogy tart azóta, a mióta a Bánffy-kormány az 1896-iki választásokat megcsinálta. (Ugy van! ügy van! a szélsőhaloldalon.) Okai részint elviek, részint pedig a hatalom birtoka körül folytatott harcznak az eredményei. T. képviselőház! A mikor az egyházpolitikai harczok alatt a legkirivóbban azon vette magát észre egy ellenzéki párt, hogy az az elv, a melyet ő zászlajához fűzött, egyik éjszakáról a másik reggelre az ő táborából át lett csenve a másik táborba, a mikor látta, hogy azt, a mi miatt ó' harczol, a mit ó' akart megvalósítani, megvalósították egy másik táborban: akkor elveszett azon morális megnyugvás, a mely kell, hogy minden ellenzéki és minden politikai pártban meg legyen, azt t. i., hogy ő elveivel él és elesik a politikai küzdőtér porondján. Látjuk, hogy egy párt, a midőn ferde helyzetbe jön, a midőn szorongattatik, nem riad attól vissza, hogy, a helyett, hogy az ellenzékre menne át, a helyett hogy megadná magát, a helyett hogy legyőzve érezné magát, oda megy a szomszédhoz és a szomszéd zászlajáról veszi le a babért ós a saját fejére teszi azt, (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Ez volt a kiindulási pontja a mai helyzetnek. Azt látjuk ugyanis, hogy hiába folyik itt a harcz ideálokért és elvek körül, mert hiszen a politikai harczok küzdő porondjának porán keresztül, a másik táborba viszik ezen elveket, ezen ideálokat, ha azokra ott szükség van. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) És ha látjuk azt, hogy ottan minden csak a hatalom szempontjából kezeltetik, ha látjuk, hogy az elveket már kisajátították és a hatalmakat most ők kezelik ugy, a hogy azt ők akarják, akkor ne csodálkozzanak azon, ha felveszi az ellenzék az alkotmány sánczain belül a törvény által vértezve és fegyverezve az alkotmányos harczot azon többséggel szemben, a mely többség előtt nem szentek azok a bástyák, melyekkel alkotmányunk körülövezve van, a mely letöri és szétzúzza e bástyákat, a mely keresztül gázol törvényen, alkotmányon, csak azért, hogy a hatalom birtokában továbbra is megmaradjon, így volt ez a 96-iki választásoknál. (Elénk, helyeslés a néppárton és a haloldalon.) Nos hát, t. képviselőház, ha látja az ellenzék, minden téren — akár elvi téren, akár erőmérkőzésnél — mindig a rövidebbet kell, hogy húzza, mert hiszen a többség a fegyverek megválogatásában nem kíméletes, sőt épen azok, a kik folyton és folyton a parlamentarizmus elveire hivatkoznak, a parlamentáris rendszernek alaptételeit ingatják meg, tagadásba veszik és megsértik: akkor, t. képviselőház, De csodálkozzanak azon, hogy ilyen állapotok vannak itt, nem egy, hanem hét év óta, a mikortól fogva az ellenzék a kétségbeesésbe jutva, nem tehet egyebet, mint hogy a legvégsőig menő ellenállást fejti ki olyan javaslatokkal szemben, melyek a nemzet vitális érdekeit érintik. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Az egyik párt mindig aktiv, mindig hatalmon van, nincs neki semmi, de semmi határa; a hatalom túltengésében szenvedve, elfajul hatalmaskodássá, a mely nem ismer törvényt, nem ismer alkotmányt, nem riad vissza semmitől, mert mindig csak azt tekinti, hogy a hatalomtól el ne üttessék. Ezzel szemben a másik rész mindig távoltartatik a hatalomtól, folyton csak a kritikával élhet, ezt a kritikát azonban nem tudja összemérni a tényleges kormányzattal, melytől folyton távoltartva, a kritika gyakorlásában talán sokszor túlmegy a mértéken, és igy itt az elvek túltengése következik be, bekövetkezik az, hogy ők a politikai harczok fölé emelkedve, a melyekben csak meggyötörtetésekben van részük és a melyekben kétségbeeséseknek s nagy megpróbáltatásoknak vannak kitéve, ideális magasságban akarnak vigaszt nyerni és elveiket megvalósítani az ideálban, de megfeledkeznek arról — bár nem hibásak, mert teljesen jóhiszeműen, nemes indulatokból kifolyólag teszik — hogy az ideál magasan, tiszta légkörben lakozik; az idealizmust a politikai küzdelmek porondján és poros levegőjében a maga egész tisztaságában megvalósítani nem lehet. (Ugy van! a haloldalon.) Ez a nagy ellentét uralkodik kormánypárt és ellenzék között 36 év óta ebben az országban, . . . Ugron Gábor: Űgy van! Rakovszky István: ... és ennek okai; elsőben egy meghamisított parlamentarizmus; egy parlamentarizmus, a mely nem létezik, (Ugy van ! halfelöl.) másrészt pedig egy örökös ellenzék, a mely harczol, küzd, fáradozik és folyton folyvást csalatkozik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Szinte hihetetlen és nem láttam még ahhoz foghatót, hogy egy szabadelvű párt, a mely hivalkodik az ő demokrácziájával, az udvartól kapjon politikai programmot! (Helyeslés és tetszés a hal- és a szélsőbaloldalon.) A helyett, hogy azt mondanák, elkészítvén programmukat: Mi elvhű férfiak vagyunk; meggyőződésünk alapján csináltuk meg e programmot; a mellett megállunk és érte elhullunk, mert ez a mi meggyőződésünk, ez a mi politikai hitvallásunk : e helyett alkudoznak akárcsak egy vásáron: ki ad többet, ki ad kevesebbet; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbal oldalon.) mit mond az udvar a szabadelvű pártnak, a népképviseleten alapuló parlamentben lévő szabadelvű pártnak udvari programmjához ? (Ugy van! halfelöl.) Ha átnézzük valamennyi szabadelvű pártnak, a melyek nem voltak expressis verbis udvari pártok, a programmját, nem hiszem, hogy ilyenhez hasonlóval találkoznánk. Igénytelen nézetem szerint a szabadelvű párttal a helyzetből kibontakozni lehetetlen. Ha sikerül is a miniszterelnök ur erélyének ezt a mi ellenállásunkat megtörni, ez csak máról holnapra való siker lesz, mert az az ellen-