Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-342

240 342. országos ülés 1903 november 21-én, szombaton. Sajnos, hogy ugyanazzal a többséggel a háta mögött, a mely akkor gróf Apponyi Albertnek olyan lelkesen tapsolt, ma egészen ellenkező állásponton áll a miniszterelnök ur, a ki viszont azt mondja, hogy, de igenis, a felségjogok alapján ez a jog is a királyra lett átruházva. Kontroverz kérdés ez, a melyben minket csak az vigasztalhat, hogy azok, a kik az ellenkező állásponton állanak, véleményüket a szerint változtatják, a mint a túlsó padokról ezt kifejezik, és igy van reményünk a tekintetben, hogyha majd lesz még egy miniszterelnök, a ki ellenkező állásponton áll, akkor ugyanaz a többség ugyanarra az ellenkező álláspontra fog helyezkedni és ismét nem lesz közöttünk semmi eltérés. (Elénk helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Nekik az mindegy! Kecskeméti Ferencz: Szélkakasok! Vertán Endre: Ugy állítom fel tehát a tételt vitatkozásunk alapjául, hogy a felségjogok alapján a királynak nincs joga e kérdésben intézkedni. De, t. ház, hogy ha a királynak nincs erre joga; hogy ha a nemzet magának tartotta fenn a jogot: hogy lehet vita tárgyává tenni azt; hogy lehet még csak beszélni is arról, hogy a nemzet megkérdezése, hogy a nemzet nyíltan kifejezett beleegyezése nélkül történt ezen intézkedés jogos-e, avagy nem ? Hogy lehet arról beszélni, hogy hallgatag mond le a nemzet egy olyan jogról, a melyet kifejezetten magának tartott fenn? Hogy lehet beszélni arról, hogy egy nemzet épen a saját nemzeti létének alapjaiban tegyen olyan konczessziót, a melyet pedig tenni nem akart és hogy lehet a királyi felségjogok gyakorolhatásának alapjául elfogadni azt a tételt, hogy a királynak jnga van minden olyan kérdésben intézkedni, és minden olyan kérdésben jogosan intézkedik is, a melyben vető jogával maga a nemzet képviselete nem élt? Holló Lajos: Szomorú volna, ha ez igaz volna! Vertán Endre: Ha ez a tétel igaz volna, ez arra vezetne, hogy az önkény minden megnyilatkozását jogosnak kellene elfogadnunk. Mert hiszen természetes, hogy ez mind a nemzet megkérdezése nélkül jött létre s természetes, hogy minden olyan esetben, midőn létrejön, gondoskodnak arról, hogy a nemzet törvényhozása, hogy a nemzeti akarat meg ne nyilatkozhassak, ne érvényesülhessen. Mihelyt ez a nemzeti akarat megnyilatkozik, abban a pillanatban nincsen helye a rendeletekkel és pátensekkel való kormányzásnak, mert ennek ellenáll mindjárt magának a törvényhozásnak akarata, A mi történelmünk nagyon sok példát mutat arra, hogy a törvényhozást meg nem kérdezték, hogy a törvényhozásnak nem adtak alkalmat és módot, hogy egyes kérdéseken megnyilatkozhassak, és ezen idő alatt e rendeleteknek és pátenseknek szabad tere nyílt. De én nem hiszem, hogy legyen magyarul gondolkozó politikus, a ki ezen rendelkezéseket csak azért, mert a törvényhozás, a magyar nemzet képviselete vétójogával nem él, törvényeseknek tudná elfogadni. T. ház! A miket most elmondtam, azok talán a jognak a belső tartalmára vonatkoznak. Engedje meg nekem a t. ház, hogy most a külső gyakorlás módjára is rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják az ellenkező vélemény védői, hogy ő Felsége ezen intézkedése a hadügyi kormányzatnak, az összes kormánynak alkotmányos felelősége mellett jött létre. Én ismerem az alkotmányos felelőségnek tanait, azt is tudom, hogy a felségjogok gyakorlatánál ezen felelőség miben nyilvánul: a királyi kéziratoknak ellenjegyzésében; de, engedelmet kérek, hogy egy törvényben tiltott cselekményt az alkotmányos felelőség fedhet, —• még akkor is, ha külsőleg szabályszerűen, a törvénynek megfelelően jön létre — ezt én elhinni nem tudom. Az az alkotmányos felelőség csak addig terjed, illetve az alkotmányos felelőségnek azt kell fednie, a mit alkotmányosan szabad megcselekedni, de nem azt, a mit a törvény kifejezetten tilt, De hát ki vállal felelőséget alkotmányosan ? A hadügyi kormányzat ? Hiszen, bocsánatot kérek, a hadügyi kormányzatnak abba beleszólása nincsen, — a mennyiben a közös hadügyi kormányzatot értik — mert a magyar nemzetnek nyelvéhez való joga semminemű vonatkozásban és igy a hadseregben sem lehet közös és nem is akart ez lenni. Ezért tétetett felségjoggá a hadseregre vonatkozó intézkedés. Eltekintve ezen dologtól is, a közös hadügyi kormányzat ok nélkül vállalt alkotmányos felelőséget, mert ez a közös hadügyi kormányzat a mi részünkre ebben a kérdésben egyszerűen nem létezik, ez egyszerűen nulla. (Helyeslés a szélsöbaloldadon.) A honvédelmi kormányzat nem hiszem, hogy felelőséget vállalt volna. Én legalább ugy hallottam, midőn egy izben Széll Kálmán volt miniszterelnök beszélt erről a felelőségvállalásról, hogy mikor felszólították, hogy mutassa hát meg azt a királyi kéziratot, a melyet a magyar felelős minisztériumnak valamelyik tagja aláirt, azt mondta, hogy ilyen királyi kézirat nem létezik ; ha tehát nem létezik ilyen kézirat, akkor mint nem létezőt a magyar kormánynak és a felelős magyar minisztériumnak egyetlenegy tagja sem irbatta azt alá. Most azt kérdezem én, hogy hol van ez az alkotmányos felelőség, mely azt fedi, és hogyan jöhet létre a magyar minisztérium alkotmányos felelőségével ez a rendelet, a mely ki sem adatott ? Ne vállalkozzunk tehát arra a megoldhatlan feladatra, hogy itt a jóhiszeműséget igazoljuk. Fennállott egy tényleges, törvényellenes, alkotmányellenes állapot. Ez a fennálló állapot fentartatott, hallgatólag a törvények ellenére, de hogy ennek igazolására mi a múltba visszamenve, a kibocsátó, az uralkodó jóhiszeműségét vitassuk, ez meddő vállalkozás és véleményem szerint nem is szerencsés vállalkozás, mert vannak kérdések,