Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

342. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. 223 van, hát akkor ne szalaszszuk el erre az alkalmat. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És mi történt azután, t. képviselőház, a mikor obstruáltuk már legelőször a katonai létszám felemeléséről szóló javaslatot? Április havában, a mikor a függetlenségi és 48-as párt megbízásából Kossuth Ferencz, pártunknak t. elnöke azt a propozicziót tette itt a párt határozatából Széll Kálmán miniszterelnök urnak, hogy vegyék le a napirendről a katonai létszám emeléséről szóló törvényjavaslatot, és tárgyaljuk le a már készen levő fontos ügyeket, szavazzuk meg a költségvetést, a beruházásról szóló javaslatot, az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló javaslatokat, a mi 24—48 óra alatt megtörténhetett volna, mert ezek már mind kész ügyek voltak és a bizottságon is keresztül mentek, akkor Széll Kálmán miniszterelnök ur ebbe bele nem ment, mert persze, az volt a legnagyobb baj, hogy ugyanazok ugratták legjobban, a kik most Tisza Istvánt ugratták, a Gézák, valamint az Istenben boldogult habarék-párt és kaszinó-párt, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azt mondván neki,hogy: ne, ne, megnyerjük a csatát biztosan, mert az ellenzék az obstrukcziót nem lesz képes az egész nyáron kihúzni. Már most, mi történik, t. képviselőház, azokkal a szerencsétlen állami tisztselőkkel, a kiknek megígérték már két esztendeje, hogy a fizetésüket rendezik és felemelik? Ezek már kontóztak arra, adósságot csináltak rá, egyik-másik a fürdőbe ment egészségét helyreállítani, vagy ruhát vett a gyermekeinek, mert hiszen biztatták őket már két éven keresztül és ők viszont felbiztatták hitelezőiket két éven át, hogy fizetésük rendezve lesz, több fizetést kapnak és megjavítják dotácziójukat. És ime, most ez elmaradt, ós e mellett elmaradt az is, a mit én a Lengyel Zoltán t. képviselőtársam által ma említett interpellácziómban felhoztam, hogy t. i. minden évben a szorgalmasak jutalmat kaptak, a szegények és nagy családuak pedig segélyt. A szolgálati időért is kaptak különösebb kedvezményeket, és két esztendő óta most ez mind abbanmaradt, pedig most már nem 400.000, hanem 800.000 koronáról van sző, £j melytől elütötték azokat a szegény embereket, pedig azzal utasították el előbb emiitett kéréseikkel, hogy most már ugy is rendezve lett a fizetéstek, tehát hallgassatok. A szegények pedig nyugodtan hallgattak is, és most jön Tisza István miniszterelnök ur, és leveszi ezt a javaslatot a napirendről. Én azt hiszem, t. ház, bogy ez kortesfogás, és semmi egyéb, mint sakkban tartása az állami tisztviselők, hogy majd a legközelebbi választásnál felhasználja őket. Ugyanezt akarja a t. miniszterelnök ur a közigazgatási tisztviselőkkel is, a kiknek a száján most mézes madzagot huz körösztül. Dehogy akarja az ő fizetésüket is emelni, a mikor szerinte a katonai terhek bizonyosan szaporodni fognak. Hiszen azért nem akarja, hogy az állami tisztviselők fizetése olyan legyen, hogy függetlenek legyenek és tisztességesen meg tudjanak élni — akkor pedig nem történnének ezek a vesztegetések és sikkasztások ... (Elnök csenget.) Arra jövök rá, hogy a katonai kiadásokra akarja a pénzt felhasználni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Teljesen igaza van!) Az ilyen kormányok aztán könnyedén Ausztria kezére akarják Magyarországot juttatni. Néptörzszsé akarják tenni Magyarországot! Széll Kálmán megbukott és a király a nélkül, hogy megkérdezte volna belső titkos tanácsosait, inkább arra hallgatott, hogy mit mond neki Körber meg Veszterstein vagy Veszterheim! (Altalános élénk derültség. Felkiáltások : Welsersheimb!) Hát nem tudom hogy hívják! Kinevezte miniszterelnökké Khuen horvát bánt, a ki a mit egy nap mondott, másnap már megczáfolta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Aztán ide jött a t. miniszterelnök ur, a ki azt mondja, hogy muszáj megszavazni az ujonczlétszámot, az índemnitást és mindent. A vezérleti nyelvet felségjoggá teszik, mert ő Felsége azt követeli. Széll Kálmán is azért bukott meg, mert a korona nem enged. Pedig Széll Kálmán kedves miniszterelnökük volt önöknek, de nekünk is. Khuen-Hédervárynak pedig már nem volt lehetetlenség a katonai létszámról szóló törvényjavaslatot levenni a napirendről. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja él) Levette ugyan a napirendről a létszám felemelését tárgyazó javaslatot, de mivel egyéb szavát nem tartotta meg, . . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy vette le !) hát most is napirenden van, csakhogy nem tárgyaltuk; akkor aztán megbuktattuk őt is. Aztán mi történik háromnégy napi futkosás után ? Ekkor már a saját embereit kérdezte meg ő Felsége és megint ránk küldték gróf Khuen-Héderváryt. Mégis nagy szegénységi bizonyítvány Magyarországtól, hogy itt van mennyi grófunk és bárónk és valamennyi ott van a szabott elvüek között, aztán ide kellett hozni a horvát bánt, a ki 20 esztendeig zsarnokoskodott Horvátországban,... B. Feilitzsch Arthur: Ott szenvedett mártiromságot a magyarságért! Igen ! Gabányi Miklós: ... és mikor leráztuk, megint csak azt küldték vissza. Akkor történt az a szörnyű eset, a kaszinópárt szörnyű dicsőségére, hogy a szegény ellenzéket meg akarták vásárolni. Ilyent még egész Európában sem hallottak. Megpróbálták, és ezt is csak a katonai javaslatok érdekében. Mert az állami tisztviselők fizetését maga Széll Kálmán sem akarta rendezni, csak fogás volt az egész. Minden a katonai javaslatok miatt történt. Az a vizsgálat is folyt, — azért mondom, hogy lássák, hogy folytonosan ilyen állapotban vagyunk — Dienes Marczitkiszöktették Ameri-