Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

218 Mi. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. ordonánczot, a ki azonban nem teljesít ordonáncz-szolgálatot, hanem kutyát füröszt. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezeket be kell rukkoltatni szolgálattételre, a tiszt pedig a 8 forinton tartson magának privát szolgát, akkor lesz elég katona a szolgálattételre, ha rögtön haza is eresztik a kiszolgáltakat. Roppant nagy, a mint már emiitettem, a helyőrségi szolgálat is. A transzportház őrségére Bécsben 63 ember megy, pedig elég volna egy őrmester, egy freiter és 9 ember. Az Augartenőrségre megy 40 ember, pedig oda is elég volna kevesebb, egy őrmester, egy freiter és 9 ember itt is megtenné a szolgálatot. Ott van a Hof burg őrizetére a Hofburgwache, az Arciergárda, a testőrség meg a Burgzsandárok. A Burgwachera 63 ember küldetik s van közte egy kapitány, egy szubaltern tiszt, egy tiszthelyettes, egy őrmester, 4 zugszführer, egy freiter, egy flügelhornista, meg 52 ember. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldalon. Felkiáltások: a szelsobaloldalon: Látszik, hogy szakember! Derültség jobb/elől.) Hogyne, ugy tudom, mint a Miatyánkot! A Burgthorwachehoz a várta alig van egypár száz lépésnyire és mégis egy szubaltern tisztet, egy tiszthelyettest és valami 40 embert küldenek oda. Szóval mindezeket redukálni lehet. Ugy, hogy ha hazaeresztenék is a kiszolgált katonákat, semmiféle fennakadás nem történnék. Én tehát csak arra kérem a t. honvédelmi miniszter urat, legyen kegyes egészen egyenes és őszinte választ adni arra, hogy mi az oka annak, hogy ezek a katonák továbbra is visszatartattak, mert a mint kifejtettem, hogyha az ujonczok be is vonultak volna, és a háromévesek hazabocsáttattak volna, újévig az ujonczok ugy sem tettek volna szolgálatot, hanem csak az egyéves és kétéves katonák. A visszatartásnak tehát semmi értelme sem volt. A t. honvédelmi miniszter ur, a mikor itt első programmbeszédét elmondotta, reánk azt a benyomást tette, hogy benne a legjobb érzelmű magyar honvédelmi minisztert nyertük. Adja az Isten, hogy ugy legyen. És épen azért, mert reményünk és bizalmunk továbbra is a honvédelmi miniszter úrban összpontosul, elvárom, hogy egész őszintén lesz kegyes válaszát ezekre a kérdésekre megadni. (Helyeslés a szélsobaloldahn.) No de most megint tovább olvasok, (Derültség a szelsobaloldalon) mert meg akarom győzni a t. túloldalt, hogy nem szabad leszerelni azzal a kormánynyal szemben, a mely nem hozza, a nemzeti nyelvet (Olvassa): »6927. ikt. sz.: Komárom vármegye közönsége. Mélyen tisztelt képviselőház! Budapest, Arad, Szatmár-Németi és Debreczen sz, kir, városoknak a katonai javaslatok elvetése iránt a mélyen tisztelt képviselőházhoz intézett feliratait mai napon tartott közgyűlésünkben tárgyalás alá vettük. Teljesen átéreztük nevezett törvényhatóságoknak a szóban forgó javaslatok elleni feljajdulásának jogosultságát. Soha sem riadt vissza a nemzet az áldozatoktól, a mikor a haza veszélyben forgott s az áldozatokra valóban szükség volt. Nem látjuk át, mi teszi indokolttá azt, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok közt hivatásától annyi munkáskéz elvonassék s azok eltartására a nemzetre ujabb teher háruljon. Midőn a nemzet szellemi és anyagi fejlődésének érdekében számos kérdés megoldásra vár, a melyeknek a hadügyi kormány által már eddig is követelt áldozatok miatt háttérbe kellett szorulniok, — méltán tölthet el bennünket aggodalommal az, hogy az országtól ily czimen ujabb áldozatokat kérnek. Előlnevezett, törvényhatóságok felirataihoz teljes mértékben hozzájárulva, részünkről is kérjük a mélyen tiszteit képviselőházat, hogy tekintetbe véve hazánk társadalmi, anyagi és nemzetgazdasági viszonyait, sem a póttartalékosok behívásáról, sem az ujonczjutalék felemeléséről szóló kormányjavaslatokat, a melyeket súlyosaknak s a jelen viszonyok között feleslegeseknek is tartunk, elfogadni ne méltóztassék. Komárom vármegye törvényhatósági bizottságának 1902. évi deczember hó 22-én tartott közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében Ghyczy Dénes s. k., alispán.« íme tehát, Komárom vármegye is csatlakozik a többiekhez, hogy semmit sem szavazni meg annak a kormánynak, sem indemnityt, sem ujonczot, a mely nem hajtatja végre az 1867. évi XII. törvényczikket. Azután itt van egy másik. (Olvassa.) »6.806. ikt. sz.: Bánffy-Hunyad nagyközség, Magyar-Gryerő-Monostor, Középlak és Nagy-Almás községek j>olgárai. Tisztelt képviselőház! Mi a h.-hunyadi politikai kerület egyes községeinek választó- és adófizető polgárai, a jelen kéréshez csatolt aláírási iveken látható nevünk igazolásával azért folyamodunk az országgyűléshez épen ugy, mint az ország több más lakosai is teszik azt sok ezrekre menő nagy számban, hogy a most tanácskozás alatt levő katonai javaslatok sorsára némi befolyást gyakorolhassunk a tekintetben, a mely tekintet, vezérli állandóau nekünk magyar embereknek gondolkodás-módunkat. Mi ugy tudjuk az őseinkről ránk maradt történeti írásokból, hogy a magyar nemzetnek nemcsak önálló magyar hadserege volt örökké, hanem maga a magyar, hazája féltett érdekeinek megvédése szempontjából minden magyar egyszersmind katona is volt s ezen magyar hadsereget vezették legjobbjaink, leghősiesebb magyar férfiaink, vezették és vezényelték magyar nyelven, a magyar trikolor, a magyar nemzeti zászló alatt., így volt ez a magyar nemzeti királyok, az Árpádok idejében, igy volt a vegyes királyok, sőt a Habsburgok alatt is jó ideig. Midőn azonban a XVHI-ik század első felében sikerült az osztrák háznak s a török kiűzésével és az erdélyi fejedelemség különállá-