Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-341
208 3kl. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. kell: karunk, vérünk, és életünk a hazáé, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) A magyarok királyának pedig azt izenjük, hogy: Szicziliának egy bölcs királya szerint a fejedelmek legjobb tanácsadói a halottak. Nekünk is vannak ilyen fátyollal eltakart szent halottjaink. A mi szenvedéseink vérkönyüje azon törvény pecsétje, melynek végrehajtásáért küzd a magyar nemzet ma. Értsd meg, oh király, hogy a nemzet addig csak nyugodtan, türelmesen kér, mig mint bősz oczeánban, háborgó hullámot nem ver fel a múlt égő emlékezete és a jelen keserű haragja. Azután kicsi egy ember engedményezése a háborgó tengernek, mely fölött, mint egykoron, ugy ma is, az Ur lelke lebeg! Hajtsd alá előtte a föld poráig homlokod, oh fejedelem, ne várd be, mig megdördülnek a nép ajkán a Szentírás szavai: »Magamra öltöm a haragot, mintegy palástot; mert nem békét jöttem én hirdetni, hanem harczot és halált!« A Clevelandon 1903, október 25-én tartott népgyülésből. Elnök: Pál Imre s. k., a gróf Batthyányegylet elnöke, A többiek nevét nem olvasom fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg ez is!) T. képviselőház! Most ebből már láthatjuk, hogy az a másfél milliónyi magyar, akik a messze távolban Amerikába azért vándoroltak ki, azért vettek vándorbotot a kezükbe, mert itt megélni képesek nem voltak, mennyire sóvárognak édes hazájuk, Magyarország boldogságáért, felvirágozásáért, szabadságáért és függetlenségéért, hogy készek esetleg, ha a szükség magával hozza, haza jönni és segítségünkre lenni. Hogyan lehetséges tehát, hogy itt benn az országban vannak olyan jobbmódu emberek, a kik azt mondják, hogy nem baj az, mindegy az, ha a vezényszó német is, hogy adjuk meg ő Felségének és mondjunk le, mint a hogy gróf Tisza István teszi, a magyar vezényszóról és tegyük azt felségjoggá. Azt mondja továbbá, hogy, a mikor akarjuk, a magyar országgyűlés, a képviselőház és a főrendiház a király beleegyezésével ezt megváltoztathatja. Ha most azt mondja ő Felsége a chlopy-i hadiparancsban, hogy : soha, soha. soha! Ha ezt most felségjognak mondjuk ki, akkor a Felség sohasem fog beleegyezni abba, hogy ezt megváltoztassuk, sőt Ferencz Ferdinándnak és többi utódainak is Örökségül fogjuk meghagyni, hogy ezt meg ne változtassák és ilyf ormán örökre mondtunk le jogunkról. Ezért, és nem az ujonczok miatt, hanem a vezényleti nyelv miatt küzdünk mi, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ezért nem adunk most ujonczokat, ezért nem engedünk semmi szin alatt, még ha Tisza István, a mikor Bécsből hazajön, haragosabb lesz is. Ezért vándorolt fel ide a szegény nép nyáron éhen-szomjan. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Azért hozom ezt fel, mert voltak képviselőtársaim között többen, a kik azt mondták, hogy miképen győzitek költséggel ezt a rengeteg népet? Csúfságunkra mondták ezt, mintha mi, szegény függetlenségi párti képviselők költségeket adhatnánk annak a rengeteg népnek! Pedig felhozhatom például az alsó-dabasi kerület népét. Nem szégyenlem ezt elmondani. Engem küldtek oda ki a népgyűlésre. Jöttek onnan 1040-en. A mikor a pályaudvaron fogadtam őket és felvonultak, azt mondtam az elnöknek, hogy miért nem értesítettek, hogy legalább gondoskodtunk volna valami helyről, a hol megebédelhetnek, mert a Gambrinuszban pl. 55 krajczárért adtak ebédet, valami pörköltet és fél liter bort. (Derültség.) Az ő költségükön lett volna persze az ebéd, de az elnök azt mondta, hogy: Uram nincs itt az 1040 ember közt ötven, a kinek egy forintja volna a zsebében. Van, a ki hozott egy kis kenyeret a zsebében, azt majd megrágja valahol, aztán délután két órakor visszamegyünk. Mi csak azért jöttünk, hogy nagyobb nyomatékot adjunk az urak küzdelmének. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mi 20—25-en talán megeszünk valahol egy kis porcziót, de azt sem kivánjuk az uraktól, hogy hozzánk fáradjanak. A többi küldöttség is éhen-szomjan járt itt és mi nem. segítettük őket. Nem jókedvükből jöttek ezek, hanem tüntettek a kormányok ellen, a melyek az ország kiszipolyozására és koldussá tételére mindenfélét elkövetnek. Bebizonyítom, t. ház, hogy mi nem szavazhatjuk meg az ujonczlétszámot, de egyebet sem ennek a kormánynak, vagy más kormánynak, mert mi nem személyek ellen küzdünk. A ki meghozza a nemzeti jogok, a nemzeti követelések teljesítését, annak mindjárt megszavazunk mindent. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Később, talán délután lesz szerencsém kifejteni (Nagy derültség.) egy megoldást. (Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) Ismétlem, azért jöttek fel ezek a küldöttségek, hogy a katonai törvényjavaslatokat meg ne szavazzuk, hanem hogy azok vétessenek le a napirendről, mert 80 ezer katonát és több mint 200 millió korona költséget követeltek három évre. Azt már nem mondta meg báró Fejérváry, hogy csakugyan 200 millióba fog-e ez kerülni, hanem azt mondta, hogy nem tudja, mi lesz a költség; lehet tehát, hogy több is lett volna. Ezért jöttek hát föl a küldöttségek, meg azért, hogy magyar vezényleti nyelv legyen. Jöttek ezek a nemzeti szinti zászlóért, a magyar tisztek érdekében, egyszóval az 1867: XII. i.-cz. végrehajtásáért. Feliratokat is küldtek, vagy hoztak 49 városból. Nessi Pál: Melyek azok ? Gabányi Miklós: Az nincs meg. Endrey Gyula: Kár! Gabányi Miklós: Majd meglesz azután. Negyvenhét vármegye és^2994 község küldött tiltakozó iratokat, (Élénk helyeslés a
