Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-341

3bl. országos ülés 1903 november 20-án, pénteken. 205 T. képviselőház ! Hogy mennyi interpelláczió várja a választ és hogy micsoda sok olyan do­logról van itt szó, a mely aktuális volna ma is, vagy már idejét is multa, annak demonstrálására voltam bátor at. ház türelmét annyira igénybe­venni, hogy a t. képviselő urak is láthassák, hogy ezt felolvasni is sok, a napirenden minden­nap feltüntetni is sok, az országnak is sok a költségek tekintetében, mert ha a miniszter urak mindig válaszolnának az interpeJlácziókra, nem kellene ezt mindennap kinyomatni és ezzel a papiros- és nyomdaköltséget szaporítani. A 4. szám alatt még április hó 28-án elő­terjesztettem egy interpellácziót a kereskelem­ügyi miniszter úrhoz a magyar államvasuti al­kalmazottak illetményéinek szabályozása tárgyá­ban. Én főképen azért vagyok bátor megsür­getni az interpellácziókra adandó válaszokat, mert szeretném, ha különösen erre az interpel­láczióra választ kapnék, és pedig annál is inkább, mert a miniszter ur mondott ugyan programm­beszédet Szatmárott, de ha jól emlékszem, erről a kérdésről nem szólott, valamint nem szólott a t. miniszterelnök ur sem, ámbár ugy a törvény­hatósági, mint az állami tisztviselők fizetésren­dezéséről megemlékezett. Pedig 35.000 jó ma­gyar és igen nehéz munkát teljesítő ember jö­vőjéről van sző, a kik már régóta megtett Ígé­retek beváltását várják és sürgetik. Epén azért én a kereskedelemügyi .miniszter úrhoz fordulok, hogy legyen szíves erre az interpelláczióra a választ megadni és az államvasuti alkalmazot­takat illetményeik szabályozása tárgyában fel­világosítani. Megjegyzem, hogy ezen sürgetésem daczára sem élek rekriminácziőval a kereskede­lemügyi miniszter ur elődjével szemben, hiszen én magam is beleegyeztem annak idején, hogy néhány héttel később válaszoljon, mint a hogy én interpellácziómat előterjesztettem, és pedig azért, hogy ezen idő alatt a fizetésrendezés elő­készíthető legyen. Azóta azonban már hat hónap múlt el és ideje lehetett már a minisztériumnak a fizetésrendezés elkészítésére, ugy hogy most azt már talán nyilvánosságra lehetne hozni. Azért kérem az elnök urat. a kinek a ház­szabályok értelmében minden hó 1.-én át keli tennie a miniszter urakhoz a választ váró inter­pelláeziók jegyzékét, hogy meg méitóztatotte e ezt tenni és ha nem, ugy kérem, méltóztassék a t. miniszter urakhoz a jegyzéket áttenni és őket a házszabályok értelmében mielőbbi válasz­adásra felhívni. Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur felszó­lalása folytán tudomására kell hoznom a ház­nak, hogy az elnökség részéről a múltban is, a legutóbbi időben is megtörtént az, hogy az in­terpellácziók közöltettek a miniszter urakkal és időszakonkint a választ nem nyert interpellá­cziók megsürgettettek. (Helyeslés.) Tehát következik? Endrey Gyula jegyző: Gabányi Miklós! Gabányi Miklós : T. képviselőház ! Leírhatat­lan a politikai helyzet Magyarországon már régi idő óta, de különösen most, mióta gróf Tisza István ur a miniszterelnök. Rövid miniszter­elnökösködése alatt az üléseket már meghosszab­bíttatta ; délután 3 óráig tart az ülés, pedig ezzel semmit sem ér el. Hibát követett el már akkor, a mikor elfogadta a miniszterelnökséget. A kilenczes kigondoló bizottságnak tagja volt és hozzájárult annak egyhangú határozatához, a mely jóformán semmit sem ad a nemzetnek, de daczára ennek fölment Bécsbe, abból is sokat kihagyott, föl akarja végkép adni a magyar vezényleti nyelvei és azt felségjoggá akarja tenni. Miniszterelnökké lett, programmját beterjesz­tette, de ez a programm olyan volt, a melyet lehetetlen elfogadni és azt sem hagyta tárgyal­tatni, hanem a múltkori éjjeli ülésen erőszako­san levette a napirendről. És mit terjesztett be ? Azért mondom el, hogy lássák, mennyire foná­kul, visszafelé mennek a dolgok Magyarországon. A helyett, hogy, ha már ezt levette a napirend­ről, beterjesztette volna az indemnitási törvény­javaslatot és azt tárgyaltatta volna, nem azt tette, hanem igenis követeli az ujonezok meg­ajánlását. Pedig már mégis csak először pénz kell. Először költségvetése kell, hogy legyen, csak azután követelhet ujonezot és követelheti a sorozást. ISÍekünk ezt a törvényjavaslatot meg­szavazni semmi szín alatt nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most nem mi obstruálnnk, a nemzet obstruál; a nemzet kér minket arra, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) hogy ennek a kormánynak semmi szín alatt semmit se adjunk meg. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) S egy évig miért obstruáltunk volna, ha most az ujonezokat megszavaznék ? Pénze is van, azt mondja a miniszterelnök ur, mert hazafiatlan emberek adót úgyis fizetnek, csak a hazafias, becsületes magyar emberek nem fizetnek adót. (Derültség.) Tehát ha az ujonezo­kat megszavazzuk, egyenesen elvágjuk magunk alatt a fát. Azért legyen meggyőződve a minisz­terelnök ur, az egész kormány és a kormány­párt, hogy hiába hosszabbították meg az ülése­ket, arra nincs kádenczia, hogy az ujonezokat megszavazzuk, mert akkor valóságos öngyilkos­ságot követnének el az összes ellenzéki pártok, Hiszen, hogy egyebet ne említsek, ime, itt van­nak most azok az iratok, a melyekben kérik, követelik tőlünk, hogy a harezot semmi szín alatt abba ne hagyjuk. Mindjárt magam is fel­olvasok egy ilyen levelet, a melyet tegnapelőtt kaptam Zsibóról. (Halljuk! Halljuk !) Ezekkel, a miket esetleg felolvasok, csak azt akarom be­bizonyítani, hogy hiszen mi ellentétbe helyezke­dünk az egész nemzettel akkor, ha most az ujonezokat megszavazzuk és leszerelünk, akkor eladjuk jóformán hazánkat. Ez a levél így szól (ol­vassa): »T. képviselő ur! Hálás köszönetünket és elismerésünket nyilvánítjuk azon nemes magatar­tásáért, a melyet képviselő ur a magyar nyelvet

Next

/
Thumbnails
Contents