Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-340
340. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. 187 hogy: inter arma silent jura, (Ugy van! a balés a szélsőbal-oldalon.) Fájdalom, hogy a rendek lojalitása abban megnyugodott, hogy midőn az uralkodóház annyi bajokkal küzd és midőn az uralkodóháznak tartományai veszélyben Tannak, mentsük meg előbb azt, majd azután beszélünk a nemzeti kívánságokról. Díszesen felöltözve magyar ruhába jelent meg Ferenca a rendek között és magyar nyelven hívta fel a rendek figyelmét arra, hogy családját mily veszély fenyegeti, József nádor pedig akként kiáltott fel: Az én ereimben is Árpád vére foly és nem fogjuk elhagyni uralkodónkat. (Mozgás balfelöl.) Efféle lojalitás! tüntetések között mindig meghozták a rendek az áldozatot. Jött is utána mindig elismerő királyi leirat, a melyben kifejeztetett, hogy a nemzet méltó az ő dicső múltjához és a nemzet jogai és kívánságai, mihelyt ezek a háborúk és bajok lecsillapulnak, atyailag fognak ő Felsége által méltatásba vétetni és teljesíttetni. Csak 1807-ben törtónt meg az először, hogy a midőn a rendek nem elégedtek meg az ígéretekkel, hanem a jogokból követelték, hogy bizonyos rész teljesíttessék, akkor történt, hogy midőn a magyar nyelvre nézve a rendek újra elhatározták azt, a mit az 1790/91: XVI. t.-cz. ugy is kötelezővé tett, — akkor ő Felségének egy rendelete érkezett, a mely szintén köztudomású, itt a házban is idézték. T. i. hogy ő Felsége a vezényletet, vezérletet fejedelmi jogai közé tartozónak tartja, azt őseitől örökölte és azokat nem hajlandó feladni. Már egy előbbi beszédemben megvilágítottam, hogy őseitől ilyen jogot Ferencz 1807ben nem is örökölhetett. Először is a XVI- és XVII. századból kimutattam, hogy a magyar hadseregben vezényleti nyelv a német nyelv soha nem volt; József császárnak a német nyelvet dekretáló rendelete eltörölteti teljesen, az 1790—91-iki törvény pedig kimondotta, hogy idegen nyelv ne hozassák be a közügyek intézésébe. Ennélfogva az ősökre való hivatkozás inkább lapsus lingvae lehetett, a mi főleg ma sürün történik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mondom tehát, igy volt ez 1807-ben. De a rendek e felett nagyon könnyen tértek, ha nem is napirendre, de úgyszólván egy lojális rendreutasitás terére. Kimondták, hogy ez nem felségjog. Ugron Gábor: Igazuk volt! Szederkényi Nándor: Rátérek arra, hogy az akkori viszonyok között (Zaj. Elnök csenget.) az ezredek helyzete és álláspontja milyen volt és mi volt az tulajdonképen, a mire ugy Ferencz, mint később a királyok az ő felségjogi jogczimüket alapították és a minek alapján a nyelv meghatározását mintegy maguknak követelték. (Malijuk! Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Még a franczia Bercsényihuszárokat is magyarul kommandirozták, még Francziaországban is! Szederkényi Nándor: Mielőtt azonban erre rátérnék, minthogy ezzel kissé hosszasabban fogok foglalkozni, és már nem birom tovább, tiz percznyi szünetet kérek. Einök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Elénk éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon?) (Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Fejtegetéseimet az 1807-iki országgyűlés eseményeinek elmondásánál hagytam el. A midőn legelsősorban hangzott fel, hogy a király a sereg vezérleti ós vezényleti jogát felségjog czimén Önmagának követeli, ismétlem, hogy a nemzet ezt lojálisán visszautasította. (Zaj. Elnök csenget.) Mielőtt tovább mennék, meg akarom ragadni az alkalmat, hogy a felségjogra vonatkozólag a magam nézeteit elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) A magyar törvények, a magyar alkotmány értelmében tulajdonképen felségjog, azaz inperium, a mely a törvényhozás hatáskörén kivül áll, nem létezik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ki az ellenkezőt állítja, arra azt mondom, hogy a magyar alkotmányt sem kívülről, sem belülről nem ismeri. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem fogom idézni Verbőczyt, meg a többi törvénymagyarázót. (Halljuk! Halljuk!) Most, az ujabbi időben érdekes viták folytak e felett, folyt a vita itt a képviselőházban is, mert hiszen a hosszú százados perben ez a kérdé3 újra, meg újra felmerült, felmerült az 1889-iki véderővitánál is, felmerült most is, felmerült a szabadelvű pártkörben is és mondhatom, hogy a szabadelvű kör a miniszterelnöknek a kezdeményezésére ezt a kérdést a legszerencsétlenebbül oldotta meg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felségjog tehát nincsen a magyar törvények értelmében, Méltóztassék megnézni, ha már valami, hát csak felségjog a királynak a magán és belső élete, az ő házassági élete, ez már a királynak, hogy ugy fejezzem ki, mintegy veleszületett atyai felségjoga. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mi történt 1439-ben, a midőn a meghozatott a XII. t.-cz., a mely szerint a királyné nem kénye-ked\ére hozathatja az ő kabinetjébe a kiszolgálókat, hanem azt az országgyűlés ellenőrzi. Az 1439: XX. t.-cz. azt mondja, hogy a király leányai csak a nemzet hozzájárulásával mehetnek férjhez. A mi pedig a hadsereget illeti, ugy arra nézve, a régi magyar törvények értelmében a királynak nem jogai, de kötelességei voltak. A királynak az volt az első kötelessége, hogy az ország védelméről gondoskodjék; a királyi birtokok jövedelmét, a harminczad jövedelmét az ország védelmére kiállítandó bandériumokra, a seregre, vagy később az ezredek ellátására tartozott fordítani. Az 1222-iki törvény körül24*
