Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-340

182 3í0. országos ülés 1903 november 19-én, csütörtökön. a bal- és a szélsőbaloldalon.) akarják és biztosítják. Ha önök ezt megteszik, akkor áldásos nyugalom fog ez ország népére szállni, önöké lesz a dicsőség, mi önök előtt meg fogunk hajolni és üdvözölni fogjuk önöket e tényükért, (Ugy van! balfelöl.) mert nekünk is legfőbb vágyunk, hogy ez a 120 éves és most is folyó küzdelem végre-valahára befejeztessék. Önöktől függ, hogy jönnek-e segélyünkre? Ha nem jönnek, akkor nem tehetünk egyebet, mint ismételni az ismeretes felkiáltást: »Itt állunk, másképen nem cselekedhetünk!« (Ugy van! a bal- é« a szélsobalóldalon.) Önöknek unott viselkedése, hallgatása miránk hatással nem lehet. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Mi e tekintetben azt valljuk, a mit az a hittérítő mondott, a midőn egy szigeten a térítéshez fogott és társa látván a hallgatóknak nemcsak unott arczkifejezését, hanem még boszankodását is, figyelmeztette, hogy itt czélhoz aligha fognak jutni, a mire a hittérítő azt mondta, hogy ha a vizcsepp folytonos hullásának van annyi ereje, hogy sziklákat repeszt, Isten igéjének is lesz annyi hatalma, hogy a vad koponyákon léket üt és azokon keresztül a szivekhez furakodik. Teljesítem én is tehát azon kötelességemet, hogy e nagy pernek egyes részleteit feltárva, igyekezzem azon, hogy meggyőzzem a t. túloldaliakat, álláspontomat pedig igazoljam az ország előtt, mert e nagy perben végtére is az ország lesz a döntő bíró. Kötelességünk tehát mindannyiunknak feltárni nézeteinket és azokat megindokolni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Emiitettem, hogy 120 éves már e per: emiitettem, hogy nem uj jogokért indított küzdelem ez, hanem egy régi sérelem megszüntetésére irányzott törekvés, tehát nem uj jogok szerzéséről, hanem régi jogok visszaszerzéséről van itt szó. 1780-ban történt a magyar nyelv konfiskálása és a német nyelv beiktatása Magyarországon ép ugy, mint Ausztria minden területén. József császár alatt vette kezdetét ez a küzdelem, a mely még ma sem végződött be és a melyet nekünk is meg kell küzdenünk ép ugy, a mint megküzdötték elődeink 120 esztendőn át. Ismeretes a történelemből, hogy József császár elkábult XIV. Lajos franczia királynak : »az állam én vagyok« eszméjétől. Ő azt még fiatal korában tudta, hogy reá kerül a trónöröklés. Álmodozott ily eszmékről, a mint ezt már egyszer a házban említettem. Meg is írta titkos jegyzetekben, a melyek ott őriztetnek a császári levéltárban »Almodozások« czim alatt, a melyekben ő lerajzolta magának, hogy ha ő trónra jut, milyen eszmékkel fog uralkodni. Bekövetkezett trónra jutása és eszméit egész terjedelmükben kívánta érvényesíteni. Eszméje volt, hogy a Habsburgok jogara alatt egy nagy birodalmat alkosson. Eszméi körébe még a németországi részeket is befoglalta, de ezek az ő hatáskörén kivül állván, megelégedett azokkal a tartományokkal, a melyek örökösödés és egyéb czimeken a Habsburgház uralkodása alatt voltak. Hozzáfűzte Magyarországot, a melyet az 1723-iki örökösödési törvény alapján öröklött. Ö ugy gondolkodott, hogy azzal ő feltétlenül rendelkezhetik; holott az örökösödési törvény világosan szól, hogy az még jogot nem ad, ha nincs megkoronázva. Az örökösödési törvénynek szoros záradéka, hogy a kin az uralkodási sor rajta van, az magát meg is koronáztassa az alkotmányt biztosító eskü és hitlevél mellett. József császár túltette ezen magát; mert ő nagy birodalmat akart, nem alkotmányosat és mint emiitettem, a XIV. Lajos eszméjéhez képest: »az állam én vagyok«, a Habsburgok részére ugyanezt akarta megteremteni. Egységes közigazgatás, egységes császári rendeletek az egész területen és ezt érvényesítette Magyarországon is. Alkotmányosan megkoronázva nem lévén, Magyarország kivül esett az alkotmányos kormányzáson és abszolút uralommal és hatalommal hoztak rendeleteket és hajtották azokat végre. Ekkor történt a német nyelvnek hivatalos nyelvvé dekretálása ebben az országban és tartott ez az uralkodás nem egészen 10 esztendeig. Mert az események hatalmasabbak voltak, mint azok az eszmék, melyeket József császár kitűzött maga elé. Az események az »álmokat« elsöpörték. Bekövetkeztek a rossz esztendők. Az osztrák hadsereg az egyik csatát a másik után vesztette. A törökök fényes diadalokat arattak. És már akkor a franczia forradalom lángja átcsapott Belgiumba, a mely akkor szintén örökös tartománya volt a Habsburgoknak. Belgiumban forradalom ütött ki és Belgium kiszakította magát az osztrák uralom alól. A magyarok a passzív rezisztenczia várába vonultak vissza. Nézték és várták, miként fog József császár sorsa a körülmények folytán alakulni. Csodálatos békével tűrték Magyarországon azt az állapotot, mintha jós erő lett volna bennük, hogy csak várjanak türelemmel, el fog jönni a megváltás ideje. Ez 1789-ben meg is érkezett. Nagyon érdekes események történtek ekkor egymásután. 1789 október 24-én József császár még a következő rendeletet küldte Magyarországba, a hol az adó- és ujonczmegtagadás általában gyakorlatban volt: »A hadsereget a hadjárat befejezésekor oly módon helyezzék el az országban, már t. i. Magyarországon, hogy a kirótt adó exekuczióval minden megyében mindenkitől behajtassék. Ha pedig egyik-másik helyen ellenállnának, a katonaság, tekintet nélkül a személyekre, respektáltassa magát és használja a kezében lévő hatalmat.« így szólt még az 1789 október 24-én megérkezett császári parancs. Néhány nappal utóbb azonban már bekövetkezett a változás. Október 28-án ugyanis József császár már arra a gondolatra jött, hogy végre is a kibékítés terére kell lépnie és a főrendeket egy kongregáczióra