Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-339

339. országos ülés 1903 noevmber 18-án, szerdán. 149 T. ház! A bíráló-bizottságba megválasztott képviselők közül Justh Gyula képviselő ur fogja letenni a házszabályokban előirt esküt. Nyegre László jegyző (olvassa az eskümintát; Justh Gyula leteszi az esküt.) Elnök: Az eskü letétetvén, erről az illető biráló bizottság elnöke jegyzőkönyvi kivonatban értesíttetni fog. T. ház! Mielőtt a napirend során lévő tárgyakra áttérnénk, tudomására hozom a t. háznak, hogy napirend előtti felszólalásra kértek és kaptak engedélyt Nessi Pál, Lovászy Márton, Ugron Gábor és báró Feilitzsch Arthur képviselők. Elsőnek Nessi Pál képviselő urat illeti a szó. Nessi Pá!: T. képviselőház! Az osztrák Reichsrath tegnapi ülésében Körber osztrák miniszterelnök ur ismét egy kirohanást intézett közjogunk, alkotmányunk és törvényeink szelleme ellen, (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldahn.) és ugy látszik folytatni akarja azon rendszeres támadásokat, a melyek abban állanak, hogy magának beavatkozási jogot vindikál azon jogok magyarázásába, melyeket a magyar nemzet a magyar királyra ruházott és a melyekhez Körber urnak semmi, de épen semmi köze nincsen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahläalon.) Miután ugy tudom, hogy ezen kérdéshez még több képviselőtársam kivan szólani, én megelégszem ezúttal azzal, hogy ezen kérdést exponáljam és különösen Körber urnak csak azon kijelentésével foglalkozzam, melyben azt mondotta, hogy a múltkori beszédében foglaltak közül pedig semmit, de semmit vissza nem fog vonni. Méltóztatnak emlékezni arra, nem rég ideje, hogy a t. ház akkor pártom nagynevű vezérének, Kossuth Ferencznek felszólalása folytán, a ki ezen kérdést a ház elé hozta, a legnagyobb felháborodással tárgyalta Körber ur ezen kirohanását. És ennek következménye volt az, hogy a képviselőház Héderváry Károly miniszterelnök urnak nyilatkozatát, melyet kielégítőnek nem tartott azért, mert Körber ur támadásait egyenesen vissza nem utasította, napirendre tűzte ki és ezen szavazás folytán Héderváry Károly miniszterelnök ur lemondását beadta. Ugyanakkor volt az, hogy Kubinyi Géza igen t. képviselőtársam azon kijelentést tette ebben a házban : olyan kormányt, a mely Körber ezen támadását visszautasítani nem fogja, én és elvtársaim támogatni nem fogunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) íme tehát itt van az a perez, itt van a pillanat, midőn Kubinyi Géza t. képviselőtársam és azok, a kik vele hasonlóan gondolkoznak, kijelentésük konzekvencziáit levonják és vagy visszautasítják Körber ur támadását, vagy pedig kijelentik, hogy akkor könnyelműen nyilatkoztak, nem gondolták meg azt. a mit mondottak . . . B. Kaas Ivor: Körber-huszárok lettek! (Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Nessi Pál . . . és felfogásuk rövid néhány hét alatt annyira megváltozott, hogy ma már ők is igaznak tartják, a mit Körber ur a Reichsrathban hirdetett. Miről van itt szó? Arról, hogy Körber miniszterelnök ur közvetlenül a chlopy-i hadiparancs után, mely a mi nemzeti voltunkat, állami önállóságunkat tagadásba vette, szükségesnek tartotta, hogy a Reichsrathban felszólaljon és mindenben megerősítse, mint saját álláspontját azt, a mi a chlopy-i hadiparancsban bennünket annyira felháborított, sőt ezen kijelentésének fontosságát még tetézte azzal, hogy császári meghatalmazásra hivatkozott. Nem szólok arról, hogy Körber miniszterelnök urnak mint Ausztria legmagasabb közjogi méltósága viselőjének kellene legalább annyi tájékozottsággal birnia a magyar közjogról, — hogy beszédében rólunk konzekventer mint a birodalom másik feléről ne beszéljen; — hogy tudnia kellene, hogy mi nem vagyunk egy birodalomnak sem egyik, sem másik fele, hanem önálló, független magyar királyság, ezúttal csak arra akarok rámutatni, hogy Körber ur fentartotta mindazon állításait, melyeket a múlt alkalommal tett. Melyek voltak ezek az állitások? Azt mondotta Körber doktor ur a múltkor, hogy a kiegyezésről szóló magyar törvény 11. szakasza szerint minden, a mi a hadsereg egységes vezénylete, vezérlete és belszervezetére vonatkozik, kizárólag fenn van tartva ő Felsége a legfelsőbb hadúr intézkedésének. Ezt a kifejezését most enyhíteni iparkodik, annyiban, a mennyiben konstatálni kívánja azt, hogy ezen szó: »kizárólag«, a magyar törvényben nem foglaltatik. Ebben tehát eltér a magyar törvény az osztrák törvénytől. Utánam szóló igen t. képviselőtársaim majd rá fognak mutatni arra a másik igen nagyfontosságú különbségre, a melyről most dr. Körber ur jónak látta nem szólani, t. L, hogy a magyar törvényben alkotmányos fejedelmi jogról van szó és a magyar törvénynek minden intézkedése azon az egy szón alapszik, hogy.' »alkotmányos« (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezután Körber doktor ur jónak látta a mi nemzeti törekvésünket, azon törekvésünket, a mely nem czéloz egyebet, mint azt, hogy az 1867-iki, a király által szentesitett törvény egyszer már végrehajtassák, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) abba nemzeti tartalom öntessék, annak a törvénynek szószerinti szövege is a nemzeti éle.tbe átmenjen; jónak látta, hogy ezen szándékunkat, ezen törekvésünket denuncziálja, azt mondván, hogy ez a mi törekvésünk a király fejedelmi joga korlátozásának szándékát foglalja magában, s azonkívül a közös hadsereg egységességének, az osztrák-magyar monarchia hatalmának és tekintélyének mélyen való megingatására fog vezetni. T. képviselőház! Nem szükséges itt a ma-