Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

november 17-én, kedden. 140 338. országos ülés 1903 Mert daczára annak, hogy a királyi kinevezés akként szól: » Magyar miniszterelnökömmé« és »magyar miniszteremmé« kinevezem, engedje meg a t. kormány azt, hogy kis mértékben valljuk mi is a magunkénak a kormányt, mert hiszen, hogyha érezzük a kormány intézkedéseinek súlyát és érzi azt a nemzet összes polgársága, akkor engedtessék, hogy szabad legyen remélnünk azt, hogy talán már egyszer az a fogás is érvényesül a kormány kebelében, hogy talán a nemzetnek minisztériumaként fogja magát tekinteni és nemcsak a hatalom érdekét, hanem a nemzet érdekét is fogja szolgálni. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Akkor pedig t. miniszterelnök ur nagyon természetes, hogy az előbbi kijelentése kapcsán meg kellett volna mondania azt, hogy a magyar nemzetnek a magyar nyelvhez való örök, elévülhetetlen, soha el nem idegeníthető és el nem kobozható jogai érintetlenül maradnak és ezeknek a közös hadsereg magyar részében való gyakorlati érvényesítésére vonatkozólag ezúttal a harcz felfüggesztetik és áttétetik — mint a miniszterelnök ur maga is kijelentette — azon időre, a midőn a véderőtörvényjavaslat ide be fog terjesztetni. Mert abban az esetben, ha a miniszterelnök ur és a kormány olyan kijelentéseket tesz, hogy a jogfentartás megtörtént és csak a gyakorlati megoldás nyer időhaladékot, talán sikerült volna megtalálni azt az utat és módot, a melynek alapján a- kibontakozást természetesen elérni lehet. Hiszen bizonyára még több feltételek is kapcsoltattak volna ezekhez t. képviselőtársaim részéről, bizonyára bizonyos kérdések kapcsoltattak volna hozzá a kormány és a t. tiiloldalon ülő képviselők részéről is, de azt gondolom, hogyha a t. kormány ezen kijelentéseket ugy, a mint hazafiúi kötelessége lett volna, itt a házban megteszi, lett volna ut és mód az érintkezésre oly irányban, hogy a békés kibontakozás lehetőségét biztosítsa, a mely az országnak, a nemzetnek nagy érdekeit szolgálta volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) T. ház! Eljutottam beszédem befejező részéhez; (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon és jobb felül. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) mielőtt azonban befejezném beszédemet, engedje meg a t. ház, hogy a t. szabadelvű párt és a kormány katonai programmjára vonatkozólag egy rövidke megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) T. ház! Először is azt gondolom, hogy meglepett mindenkit, de meglepte magát a szabadelvű pártot is az, hogy 36 esztendő után kellett annak tudatára ébrednie, hogy neki, mint politikai tényezőnek, tulajdonképen mije hiányzik. Csodálatos, hogy a t. többség 36 esztendő alatt nem vette észre azt, hogy Magyarország legkényesebb, legfontosabb, legnagyobb horderejű kérdésében ... (Mozgás jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon. Elnök csenget.) Pozsgay Miklós: Nagyon fontos ám ez a kormánypártra nézve! Lovászy Márton: Nem érdekli a saját programmja! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pozsgay Miklós: 36 esztendeig nem volt programmjuk; most mi megtaláljuk, és még sem hallgatják meg! (Zaj. Ralijuk! Halljuk!) Holló Lajos: Halljuk elölről, mert ezt a részét nem hallottuk ! Babó Mihály: Mondom, t. ház, igazán meglepő, s azt hiszem, hogy a t. többség maga is csodálkozott azon, hogy 36 esztendő után kellett felsőbb figyelmeztetésre rájönnie arra, hogy hiszen ő neki a katonai kérdésekben tulaj donképen még álláspontja sincs, (Ugy van! a szélsobalóldalon,) mert hiszen eddig nem volt egyéb az álláspontja, mint az, hogy meg kell adnia, be kell szolgáltatnia minden esztendőben a megállapított ujonczlétszámot, hogy az ujonczok kellő időben előállíttassanak. (Mozgás a szélsobalóldalon.) De ez, t. képviselőtársaim ott a túloldalon, talán csak nem volt programra ? Hiszen ez a dolog természetében fekszik; ez a véderőrendszer olyan kikerülhetetlen következménye, a melyet csakugyan teljesiteni kell, és teljesíteni kellett és teljesítésének addig, a mig reménysége volt a nemzetnek arra, hogy törvénybiztositotta jogai a katonai élet terén megvalósíttatnak, senki útját nem állta még az ellenzék részéről sem. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hiszen csak akkor történt ellentállás, mikor a kormány egy olyan javaslattal állt elő, a mely az eddigi létszám emelését kívánta. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Lovászy Márton: Tehát a konfliktust ők idézték elő. Babó Mihály: Tehát nem az ellenzék állott elő az eddigi rendszer és gyakorlat megváltoztatását kívánva; korántsem, hanem igenis állást foglalt egy olyan kormányjavaslat ellen, a mely a terheknek fokozását czélozta, a mely azok imminens emelkedését vonta maga után, ugy emberben, mint pénzben, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) sőt azt hiszem, hogy még lóban is, a mit a t. hadügyi kormány, ugy látszik, értékesebbnek tart az embernél. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobalóldalon. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Igazán bámulatos, hogy a t. többség ezt a kérdést ez ideig nem tette megfontolás tárgyává, és különösen bámulatos ez akkor, ha figyelembe veszszük, hogy tudta és tudnia kellett, miszerint a véderő-revizió kérdése napirendre kell, hogy kerüljön a legrövidebb idő alatt, és tudta, tudnia kellett azt is, hogy ha 1889-ben az akkori véderőtörvényjavaslat tárgyalása alkalmával már bizonyos kérdések előre vetették árnyékukat, akkor itt erős összeütközés lesz a nemzeti jogok és a hatalom érdekei között. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nos hát, ha az oi szag sorsának intézésére hivatottnak és jogosítottnak tekintette magát a t. többség, akkor egyéni felfogásom szerint meg kellett volna, hogy állapítsa a maga programmját, önakaratát