Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

126 338. országos ülés 1903 november ti-én, kedden. Nézzük tehát, hogy állt 1867 előtt a katonai ügyek terén a nemzet törvénybiztositotta joga ? Nem akarok a részletekre kiterjeszkedni, csak három törvényre fogok hivatkozni a múltból, a mikor még nem volt behozva az állandó katonaság, a mikor tehát a királynak is szabadabb keze volt a katonai ügyek terén, mert hisz 6 is tarthatott katonaságot. Ebben a korban is a nemzet a maga jogait teljes mértékben gyakorolta. Itt van mindjárt az 1598 : XVI. törvényczikk. Ez megengedi, hogy (olvassa): »0 Felsége a megajánlott adóból ujabban fogadhasson lovas és gyalogos katonákat, kapitányokat ós egyéb hadi tiszteket, de azok magyarok legyenek.« Ha tehát csakugyan a fejedelemnek fentartott szuverén jog volt a katonai ügyekben való rendelkezés, el lehet-e képzelni akkor, hogy a király szentesítéssel lásson el egy olyan törvényt, a mely neki megengedi, hogy katonaságot gyűjtsön, hogy katonaságot alkalmazzon, a midőn a törvényhozás, a mely ezt az ő hozzájárulásával és szentesítésével megengedi, egyenesen hozzáteszi azt a feltételt, hogy ezeknek azonban mind magyar tisztek vezetése alatt kell állniok. Azután következik az 1599 : XIX. tör vényezikk, a mely azt mondja, hogy (olvassa): »A magyar katonaság az ország szokása elleni esküre ne kényszeríttessék, mert a magyar katonának régi jogai vannak, melyeknél fogva csak magyar kapitányoktól függ.« T. képviselőház, vájjon akkor, a midőn a törvény kimondja, hogy a magyar alkotmánynyal és a nemzet szokásaival ellenkező esküre a katonák ne kényszeríttessenek, lehet-e azt állítani és azt vitatni ma, a midőn pedig mindenütt a nemzeti irány do minál nemcsak egész Európában, hanem az egész világon, hogy a magyar katonaság legyen egyedül az a föld kerekségén, a mely a nemzeti gondolkozással és felfogással szemben a nemzeti jogokkal homlokegyenest ellenkező esküre kényszeríttetik és szorittatik ? Ott van továbbá az 1825: XXIV. törvényczikk, a mely azt mondja, hogy (olvassa!: »A külkatonaságot a jelen idők veszélyes voltánál fogva nem lehet ugyan még kivonni a végvidékekről, de mihelyt megtörténhetik, tüstént vitessenek ki, addig is azonban a magyar katonák magyar kapitányok és magyar törvények alatt állanak és a nádortól függnek.* Tehát még ezen idegen zsoldos katonákra vonatkozólag is, a kik a Végvidéken voltak elhelyezve és a kik csakugyan a császártól függtek, világosan kimondja a törvény, hogy ezek a magyar törvények alatt állanak mindaddig, mig azok kivonása meg nem történhetik. Már most, t. képviselőház, önként felmerül az a kérdés, hogy ezen törvényes rendelkezések, a melyek az 1867-iki kiegyezés megalkotóinak szeme előtt lebegtek, — mert hiszen Deák Ferencz is folytonosan azokra hivatkozott 1861-tői 1867-ig tartó működésének ideje alatt — meg vannak-e ezek óva a nemzet számára? Gondolom, méltóztatnak, bár sajnálattal elismerni, hogy bizony ezen rendelkezések teljesen mellőzve vannak a hadügyek terén. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Midőn az 1715 : VIII. törvényczikkel behozatott az állandó hadsereg, akkor a katonai ügyekre is kiterjedt^ attól fogva a magyar törvényhozás jogköre. Én nem akarok a törvények tartalmából szószerinti idézeteket elősorolni, hanem egyszerűen utalok a vonatkozó törvényekre, mert fel kell tételeznem azt, hogy a t. túloldal, a mely tüskön-bokron keresztül követi a kormányt és a mely égre-földre esküdözik, hogy a 67-iki törvények azon tartalma által a nemzet jogai meg vannak óva és törvénybiztositotta jogai érintetlenül maradtak, bizonyára vette és veszi magának azon fáradságot, hogy az országos törvénytárban mindazon törvényeket, a melyekre hivatkozni fogok, legalább is elolvasta. A vonatkozó törvények a következők: az 1791 : XIX., az 1796:11., az 1802:1., az 1807 : L,az 1823/4 : VL,az 1825 : III.,az 1830 : VII., az 1840 : II. és az 1848 : XXII. törvényczikkek. Sőt van egy fontos törvényünk, az 1536 : IX. t-cz., a mely azután a későbbi törvények által kiegészítéseket is nyert, s a melyben még az is ki volt és ki van mondva, hogy a háború és békekötés joga is az országgyűlés beleegyezésével gyakorolható. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mint ez kitűnik az 1536 : I., az 1608. évi koronázás előtti II., az 1622 : II., az 1659 : L, az 1791 : IV és az 1791 : XLI. törvényczikkekből. Mit bizonyítanak ezek? Azt bizonyítják, hogy Magyarországon a katonai ügyek terén császári vagy királyi egyoldalú hatalmak soha sem érvényesülhettek, hanem érvényesülnie kellett a törvény értelmében egyedül a nemzeti akaratnak mindaddig, a mig ez a szerencsétlen 67-iki kiegyezés mindezen törvények alkalmazását és végrehajtását lehetetlenné nem tette az által, hogy ilyen irányban Bécsből jövő parancsoknak és utasításoknak nyitott tért. A küzdelem ujabban a nyelv kérdése körül forgott és a körül forog ez idő szerint is. A t. túloldal, a mely 36 esztendőn át katonai programm nélkül élt, — mert hiszen csak a közelmúltban látta szükségesnek katonai programmját megállapítani és kifejezésre juttatni, — kénytelen elismerni azt, hogy a vezérleti és vezényleti nyelv nincs átruházva a királyra, és mégis ennek megvalósítását ez idő szerint lehetetlenségnek tartja. Miután azonban vannak a t. túloldalon olyanok, a kik azt vitatják, hogy a nyelv joga az 1867 :XII. t.-cz. 11. §-ában átruháztatott a Felségre, én nagyon röviden csak egy pár körülményre kivom fel szives figyelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen azt szokták mondani a túloldalon ülő t. képviselőtársaink, hogy mit okoskodunk mi, a kik már meglehetős távol