Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-338

338. országos ülés 1903 november 17-én, kedden. 123 Míg az egyik nemzet siratni kénytelen tespedő múltját, addig,a másik folytonos munkában előrehalad, hogy szebb és jobb jövőt teremtsen magának, Hát azért éltünk volna mi ezer évig és azért küzdöttünk volna az ozmán hatalom ellen és védtük hatalmas karjainkkal az egész kereszténységet, hogy most kitöröljenek bennünket az élő nemzetek sorából? Hiszen ha mi nem védtük volna az osztrákokat hatalmas karjainkkal, védelmünk nélkül a vándor ma ép ugy hiába keresné Bécsnek tornyait és királyi palotáját, mint keresi ma hiába Budavárában Mátyásnak, az igazságosnak termeit, Mi védtük meg az ozmán hatalom elnyomása ellen Ausztriát, és el lehet rá mondani azt, a mit Miklós czár mondott, hogy a magyar segitség, Szobieszki karja és ő nélküle ma az osztrák hatalom teljesen tönkrement volna, és hogy ő és Szobieszki volt a világon a két legnagyobb bolond, a kik ezt az amúgy is bekövetkezendő felbomlását Ausztriának egy időre megakasztották. Azért léptünk volna be nagy vér- és anyagi áldozatok árán a nagy és szabad nemzetek családjába, hogy osztrák jármot akaszszunk ismét a nyakunkba? Mig mi küzdöttünk, szomszéd elnyomóink vagyonban, műveltségben és mindenben gyarapodtak a mi rovásunkra. (Igaz! Ugy van! balféllil.) A mohácsi vész után megkezdődött nemzeti elnyomatásunk korszaka, attól kezdve a mai napig a magyar nemzet hétszer volt kénytelen kardot rántani nyelvének, szabadságának és alkotmányának megvédelmezésére. Most is az ellen küzdünk, hogy országunk ne legyen Ausztriának gyarmata, hogy az osztrák hatalom ne rugdoshasson bennünket folyton jüszkos, sáros csizmájával. Mig ezen harczokban az igaz magyarság számbelileg megfogyva, de meg nem törve küzdött, addig elnyomóink a magyar földből vagyont szereztek maguknak. Az eddig legutolsó önvédelmi harczunk után azt hittük, hogy nemzetünk az önkényuralom letűntével visszanyeri alkotmányát és függetlenségét, azonban az elmúlt 37 év óta, a mióta Magyarország visszanyerte nem ugyan önállóságát és függetlenségét, hanem csak alkotmányos életét, folytonos küzdelmek daczára, nem birtuk állami önállóságunkat és függetlenségünket egy lépéssel sem előbbre vinni, mert nemzeti felbuzdulásunkat elnyomta a mindennel megalkuvó 67 es alap opportunizmus politikája. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi ez ellen a rendszer ellen küzdünk, ez ellen a rendszer ellen síkraszállunk és hivják azt a kormányt Bánffynak, Szélinek, Khuennek vagy Tiszának, legyen az katholikus, református, mohamedánus vagy zsidó, mi a rendszer ellen küzdünk. Hiába törekszik a túloldal és sajtója közibénk a vallási kérdést bedobni, tudva azt, hogy semmi sem szül az országban oly nagy elkeseredést, mint a vallási harcz. Ezt akarjuk mi kiküszöbölni, mert mi vallás- és személyválogatás nélkül, nem Tisza István személye ellen, hanem annak a bécsi hatalomnak rendszere ellen küzdünk, melyet gróf Tisza István ur képvisel. Midőn az ország szerte felbuzduló nemzeti közvéleménynek és jogoknak ereje, mint a zúgva rohanó árvíz tör előre és oly tiszta és igaz, mint az anyai hű kebel aggodalma, akkor nem obstrukczió ez a mi küzdelmünk, hanem a nemzet férfias, jogos, elszánt ellenállási küzdelme. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mai kormánypárt, mely minden miniszterelnök háta mögött ül és bármiféle politikája is legyen, támogatja, szabadelvű jelszó alatt alakult meg. Egyes nemzetek lehetnek szabadelvűek, kell is, hogy azok legyenek, azonban ma már egész Európában a mérsékelt pártok bukása befejezett tény, ennek tanúsága alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, tehát a magyar nemzetnek is radikális politikát kell követnie. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mutatkozott nálunk is jele annak, hogy ezen rendszernél a pártfegyelem megbomlóban van és megbomlóban is volt; de midőn egy férfiú jött önök közé és elmondta azt a programmot, a melyben magyar nemzeti vívmányokból alig van valami, jogfeladásból azonban igen sok, a túloldal ismét mögéje ült és tapsaival és szavazataival támogatja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Nem csoda az, ha abban a politikai pártban, a melyben sem eszme, sem bátorság nincsen, csak egyéni hozzátartozás és pártfegyelem, ennek a pártfegyelemnek és pártegységnek veti a t. túloldal magát alája a nemzeti jogos követelések ellenében, (igaz! Ugy van! a széls'.baloldalon.) Kormányaink, a helyett, hogy nagyobb szabású nemzeti politika eszméjére alapították volna programmjukat és most a közvéleménynek ezen országszerte való megnyilatkozását felhasználták volna a magyar nemzet jogainak elismerésére, 37 év óta tespedésben tartják az országot a nélkül, hogy maguknak egyetlen érdemet szereztek volna a nemzet előtt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Eddig minisztereink, illetve minisztériumaink nem a magyar nemzetnek, hanem csak a 67-es kiegyezésnek minisztériumai voltak. Hiszen teljesen példátlan dolog az a politikai helyzet, a melybe Magyarország 1867 óta jutott. Parlamenti fegyvereink tökéletlensége folytán közjogi függetlenségünket, az ors,ág függetlenségét nem vívhattuk ki és sok egyéb nemzeti dolgot, a melyet az osztrák politika ellen kellett volna csinálnunk, a többség, a mely mindig Bécsnek utasítása szerint járt el, sohasem engedett érvényre juttatni. Ha a nemzet és a korona jogainak érintkezésében alkotmányrendszerünket nézzük, ugy az egyenlőség helyett, a mely a magyar nemzet és a magyar király törvényadta hatalma között kellene, hogy fennálljon, a királyi hatalom túltengését látjuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 16*