Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

337. országos ülés 1903 november 16-án, hétfőn. 117 relme orvosoltassék, tehát nem akként, hogy az egész szerződéses állapot újonnan rendeztessék, hanem, hogy a kiindulópontot a ma érvényben álló szerződés képezné, azzal a módosítással, melyre az ország fontos érdekének feltétlenül szüksége van. (Helyeslés a jobboldalon.) A kormány tudatában van annak a ténynek, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. értelmében ez az eljárás is nehézségbe ütközik. Ezen nehézségen a képviselőház, illetőleg az országgyűlés bölcsesége segítheti túl a kormányt és az ország érdekeit. Ugy hiszem, hogy a kormány a legrövidebb idő alatt javaslatot fog beadni, a melyben felhatalmazást kér ezen rövid időre szóló meghosszabbítás iránt a tárgyalások megindítására. Magáról az előterjesztésnek tartalmáról, a dolog részleteiről további felvilágosítást az ügy mai stádiumában nem adhatok, de gondolom, hogy a legrövidebb idő alatt konkrét alakban a ház előtt fog feküdni a kérdés, és én nagyon remélem, hogy az országgyűlés nem fogja megtagadni a kormánytól az eszközöket arra, hogy ezen fontos kérdésben az ország nagy gazdasági érdekeinek megóvása körül kellő hatálylyal és eredménynyel járhasson el, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem ezen válaszomat csak mint előzetes választ tekinteni; majd annak idején a végleges válasz megadása alkalmával fogom annak tudomásul vételét kérni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár Ákos: A miniszterelnök urnak most elhangzott válasza, megvallom őszintén, mély sajnálatomra engem nem elégített ki; nem is fogja ez kielégíteni Magyarország borgazdaközönségét sem. Igaz, hogy ez, a mint az igen t. miniszterelnök ur felállította, nagyon kényes kérdés, talán ez az egy kérdés a legkényesebb összes szerződéses viszonyaink között, azonban én azt vártam volna a t. miniszterelnök úrtól, hogy ő mint igazán nagy közgazdásznak ismert férfiú, mérlegelni fogja azokat az esélyeket, a melyek előállanak abból, hogyha az 1899 évi XXX. t.-czikket megváltoztatjuk, vagy pedig abból az esetből hogyha az olaszokkal ma, mint a hogy említette, vámháboruba keveredünk. A mi Olaszországnak a miniszterelnök ur által hivatkozott igen szépen meginduló kereskedelme* illeti, igen helyes, az ő kereskedelme nagyon szépen indult meg velünk szemben,mert mi az ő boraiknak, a melyekre nekik szükségük nem volt, a melyeket ők nem tudtak hova tenni, levezető csatornát nyitottunk Magyarországba, (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) levezető csatornát nyitottunk pedig saját bortermelésünk kárára, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) de mi, t. ház, Olaszországba csak olyan árukat vittünk ki, a melyekre Olaszországnak minden körülmények közt szüksége volt. Itt kell a kereskedelmi mérlegnek helyes felállítását megfogni. A mi olasz kivitelünk egyébre nem szorul, mint a ló- és fakivitelünkre, már pedig, t. ház, (Felkiáltások jobbfelöl: Ez elég!) ez mindenesetre elég, de a mennyire én ismerem a viszonyokat és a mennyire én igyekeztem azokba épen az olasz borvám-klauzula miatt belebocsátkozni, én azt tapasztaltam és ugy vagyok informálva, — nem tudom, hogy helyesen-e, de azt hiszem igen — hogy erre még a vámháboru esetén is reflektálni fognak az olaszok és nekünk tehát, hacsak ez a kérdés fontos, nem pedig talán még politikai összeköttetésünk is, akkor én gazdaságilag nem félek az olasz vámháborutól, a mely különben is csak rövid ideig tartó és csak időleges lehet, mert remélem, hogy egyszer már a miniszterelnök ur is a napirendi indítványát talán ugy fogja helyesen megváltoztatni, hogy ezt az autonóm vámtarifát vegyük elő és én igenis egyedül abban látom a kibontakozást, hogyha szerződéseinket meg akarjuk kötni, hogy ne veszítsük el azt a réven, mit megnyerünk a vámon, akkor ennek csak egyetlen egy módja van: vegyük elő az autonóm vámtarifa tárgyalását. Különben is Széll Kálmán miniszterelnök ur azt hirdette, — s azt hiszem ebben is szolidaris a t. miniszterelnök ur elődjével — hogy szükség esetén három hét alatt megcsinálja a külön, önálló magyar vámtarifát. Ezt szeretném én látni, t. ház, és addig, mig a háznak tárgyalási napirendjén ezt nem látom, addig a miniszterelnök ur válaszát, ha általánosságban is, tudomásul nem vehetem, és az ellene folyó küzdelmet fel nem hagyom. Ha pedig ezen szerződés meghosszabbítása iránt tétetik javaslat, — habár klauzula nélkül is, a mire én mindig törekedtem gazdaságilag, — és ha a miniszterelnök ur ennél a ház bölcseségére hivatkozott: azt hiszem, én hivatkozhatom a ház minden tagjának hazafiságára, hogy ezt a kérdést akként fogja fel, hogy a mi egyedüli garancziánk most az ] 899 : XXX. törvényczikk és így a miniszterelnök ur által említett javaslatot rendkívüli eszközökkel is meg kell akadályoznunk. Én igenis azok között leszek, a kik ezt megakadályozzák, mert t. báz, elsőrangú nemzetgazdasági kérdésnek tartom azt, hogy Magyarország gazdaságilag is önálló, független és Bzabad legyen. Ezért nem veszem tudomásul a miniszter ur előzetes válaszát sem. {Helyeslés a baloldalon,.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Csak egy dolgot, t. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én nem akarok most annak a kérdésnek a vitatásába belemenni, hogy az 1899 : XXX. t.-czikknek az autonóm vámtarifára vonatkozó ezen dispozicziója mennyiben képezi a magyar érdekeknek garancziáját ma már, — annak idején egy nagyon fontos garanczia rejlett benne abban az irányban, hogy az autonóm vámtarifa létrejövetelét előmozdítsa. De, mondom, ebbe nem akarok most belemenni, ez nagyon messze vezetne. Csakis azon tényt kívánom konstatálni, hogy itt semmi esetre sem arról lesz szó, hogy