Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

114 337. országos ülés 1903 annyiból, hogy az országnak gazdaközönsége és érdekeltsége oly bizonytalanságban van, hogy ennek felderitése minden perczben szükséges. Az ülés folyama alatt is sürgöny érkezett hozzám többektől, hogy tudjam meg, milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben a kormány. Én ezért a sürgősséget, miután bejelentettem, indokoltnak vélem fenn is tartani; de miután nem látom be a t, miniszterelnök ur argumentálásából, hogy miért ne lehetne beszédemet holnap elmondani, miután a ház szombaton megengedte, hogy ma elmondjam: én ragaszkodom ahhoz, méltóztassék, a mint azt más alkalommal is tette a ház, ez alkalommal is megengedni, hogy interpellácziómat holnap mondhassam el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék a háznak e tekintetben határozni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőtársam tévedésben van; szombaton nem határozott a ház a tekintetben, hogy interpelláczióját mikor tegye meg. Szombaton elmaradt az interpelláczió megtétele, és ma határozott a ház, illetőleg ma jelentette be az elnök ur, hogy mint sürgős interpelláczióra az engedélyt megadta ; és ha ma nem teszi meg interpelláczióját, ismét holnap fog a ház határozni a tekintetben, hogy erre az engedélyt megadja-e vagy sem; én előre jelzem, hogy holnap a mellett leszek, hogy ne adja meg az engedélyt, mert vagy sürgős a dolog, vagy nem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha sürgős, tessék ma megtenni . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Nagyon jól van. Csak szoktasson bennünket! Minél élesebbre csinálja csak a kérdéseket! Ott leszünk. (Zw) és felkiáltások a jobboldalon: Mi is.') Gr. Tisza István miniszterelnök: Vagy sürgős az ügy, vagy nem. Ha sürgős, mindnyájunktól elvárhatja az ország sürgős^ érdeke, hogy félórával tovább itt maradjunk. (Elérik helyeslés a jobboldalon. Zaj a, szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Ne mondd el!) Molnár Ákos: T. ház! Nekem ebben az a felfogásom, ha egyszer sürgősnek jeleztem az interpellácziót és a ház nem helyezkedik velem szemben, arra a méltányos álláspontra, a melyre másokkal szemben helyezkedett, nekem csak egy kötelességem van: interpellácziőm elmondása. (Helyeslés a jobboldalon. Rigó Ferencz közbeszól.) Drakulics Pál: Künn jobb fütyülni, mint idebenn. Nem vagyunk kíváncsiak fütyülésére! Rigó Ferencz: Mi tetszik? Drakulics Pál: Azt mondtam, menjen ki fütyülni. Jobb künn fütyülni, mint idebenn. (Zaj.) Rigó Ferencz: Ön már egyszer magáról a bírálatot onnan elmondta, nekem ahhoz semmi hozzátenni valóm nincs. (Derültség.) Molnár Ákos: T. ház! Az egész ország borgazda-közönsége és borkereskedelme nyugalmát megzavarta az a kezdetben csak az osztrák sajtóban, majd pedig helyi lapjainkban is megjelenő híresztelés, mely a felmondás folytán folyó november 16-án, hétfőn. évi deczember 31-dikén lejáró olasz kereskedelmi szerződés körül és annak meghosszabbítása tárgyában napvilágot látott. Mielőtt rátérnék röviden, — mert nem szándékozom jelenleg tárgyalni ezen szerződésnek legsúlyosabb részét, a ránk átokként nehezedő olasz borvámklauzula kérdését, — szükségesnek tartom rámutatni, hogy Olaszországgal meghosszabbitandó vagy megújítandó kereskedelmi szerződésünk kérdése nemcsak Magyarország borgazda-közönségét, hanem általában minden magyar embert aggodalomba ejt, mert ezáltal nemcsak borgazdaságunk kérdése van tángálva, hanem egyedüli tételes törvényünknek, önálló gazdasági berendezésünk biztositékának, az 1899: XXX. t.-czikknek egyenes fenyegetése rejlik ebben. Ha a sajtóban megjelent közlemények igazak, — már pedig a folyton pozitivebb formában megjelenő híresztelések szerint igazaknak kell, hogy vegyük azokat, — akkor azt látjuk, hogy a magyar kormány az olasz kereskedelmi szerződés tárgyában eddig is elfoglalt vagy elfoglalandó álláspontjával az 1899: XXX. t.-cz. megváltoztatását akarja. Ez a törvény ugyanis világosan rendeli, hogy kereskedelmi szerződések feletti tárgyalások sem kezdhetők meg addig, míg az uj autonóm vámtarifa megállapítva nincs. A viszonosság megsértését látom tehát abban, hogy ha bármelyik kormány részéről a tárgyalások megkezdetnek a külfölddel. Elismerem, hogy szerződések nélkül nem élhetünk, elismerem azt is, hogy gazdasági életünk, fejlődésünk szükségessé teszik, hogy alapos és a jelen esetben talán hosszabb időt is igénybevevő tárgyalásokba bocsátkozunk Olaszországgal; elismerem azt is, hogy politikai szükséglet kívánja, hogy a velünk politikai szerződéses viszonyban álló államokkal kereskedelmi szerződéseinket is rendezzük és közgazdasági viszonyunkat konszolidáljuk; de a jelen esetben semmi olyan kényszerítő okot nem látok, mely az olasz kereskedelmi szerződések körüli tárgyalások megindítását oly nagyon sürgetné, hogy ez által az 1899 : XXX, törvényezikk megsértessék. Olyan hírek keringenek ugyanis a lapokban, hogy a kormány szándékozik felhatalmazást kérni a képviselőháztól arra, hogy Olaszországgal provizóriusan állapodhasson meg az uj vámtarifa elkészültéig, illetőleg az uj szerződés megköthetéséig; ha pedig a kormány a felhatalmazást a képviselőháztól meg nem kapná, abban az esetben utasítani fogja a külügyminisztert, hogy saját felelőségre kösse meg Olaszországgal a szerződést, vagy pedig visszavonja a kereskedelmi szerződésnek már megtörtént felmondását és ez által újra a régi szerződést kívánja hatályában fentartani. Ezek a híresztelések jogosan és méltán háboríthatták fel Magyarország borgazdaközönségét, ugy termelőit, mint kereskedőit. Ez, mig egyrészt — mint említem — határozottan beleI ütköznék az 1899 : XXX. törvényezikkbe, más-