Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

112 337. országos ütés 1903 november 16-án, hétfőn. talmazása érdekében adtak a kezébe, hogy azt az ország védelmére használja fel, önkényesen a saját parancsainak végrehajtására használta fel, szemben a hatóság parancsával. Kubik Béla: Erre nincs szava a honvédelmi miniszter urnak? (Zaj balfelöl.) Pedig ez nagyon érdekes és nagyon szükséges volna rendezni, hogy mit csinál az az osztrák szoldateszka. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Attól minden kitelik a világon. Belelövet az még az anyjába is! (Folytontartó nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem Kubik képviselő urat, ne tessék folyton közbeszólani. Kubik Béla: De meg van vastagodva a bőr azoknak az arezán. (Elénk ellenmondásotc és felkiáltások a jobboldalon : Rendre! Rendre! Gyalázat!) Elnök: Kubik képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendrentasitom. (Helyeslés jobbfelöl.) Rigó Ferencz: Éljen Kubik! (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) t Nessi Pál: Én ebben a kérdésben két nagy sérelmet látok. Kubik Béla: Kendreutasitanak azért, mert a miniszterelnök urnak tetszik felinteni. (Nagy zaj bal felöl. Élénk ellenmondások jobb felöl. Felkiáltások : Rendre! Rendre!) Rigó Ferencz: Nem vagyunk Chlopyban. (Nagy zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Méltóztassanak figyelemmel és csendben meghallgatni az elnököt. (Halljuk ! Halljuk !) Kubik Béla képviselő ur azt mondta, hogy a rendreutasitás azért történt, mert a miniszterelnök ur ide felintett. Én ezzel szemben kijelentem a t. képviselőháznak, hogy semmiféle intést sem láttam, hogy semmiféle intést a ház egy oldaláról sem fogadok el, mert saját elhatározásomból, a házszabályok rendelkezéseinek megfelelőleg, teljesitem kötelességemet, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Akkor, a midőn Kubik Béla képviselő ur ilyen kifejezést használt, a mely a házszabályokba ütközik, kötelességem volt őt rendreutasitani. (Elénk helyeslés jobbfelöl) Pozsgay Miklós: A miniszterelnök is jelentse ki, hogy nem kacsintott. (Zaj.) Kubik Béla: Láttam, hogy addig, a mig a miniszterelnök ur nem intett, addig nem történt semmi. (Folytontartó nagy zaj balfelöl.) Különben már hozzá vagyunk szokva mindenhez, még fogunk különbeket is látni. Elnök: Kérem Kubik Béla képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni Nessi Pál: Én azt hiszem, hogy a t. elnök urnak teljesen korrekt nyilatkozata után a kérdés felett napirendre térhetünk. Visszatérve az általam ismertetett szegedi esethez, a katonaság ténykedésében két nagy hibát látok. Az egyik az, hogy a koszorút, a mely nem az övé volt, onnan elvette, tehát egy idegen ingó dologhoz nyúlt. A másik az, hogy ezt oly módon tette, hogy fegyveres erőt alkalmazott és fegyveres erőszakkal távolította el onnan. (Nagy zaj. Felkiállások a szélsöbaloldalon: Szép hadizsákmány! Ezért adjuk a pénzt a katonaságra!) Hát akkor holnap, ha a katonaság kívánni fogja, hogy Budapest főváros engedjen át egy területet és ez nem engedi, majd kirukkol egy zászlóalj és birtokba veszi; vagy lehet, hogy holnapután valamely más kívánsága van és akkor oda fogja vezetni a hadsereget azért, hogy az ő akaratát érvényesítse. Ily körülmények között megszűnik a jogállapot, megszűnik a béke és a rend és az országban senkisem hajthatja le fejét nyugodtan. (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Ugy van! A katonaság miatt! Szép dolog! Nessi Pál: Azt hiszem, nincs senki az országban, nincs senki e házban, még a túloldalon sem, a ki a katonaságnak ezt a fellépését helyeselné és a legnagyobb mértékben el ne ítélné. Sajnos, orvosolni már nem lehet, csak megtorolni. Azért az országnak minden polgára várja azt, hogy az uj kormányzat kormányra lépését azzal fogja megkezdeni, hogy ezen mulasztásokat és bűnöket, a melyeket az országban elkövettek, a legnagyobb erélylyel meg fogja torolni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mint méltóztatnak látni, ennek az erőszakos fellépésnek meg volt a jó gyümölcse. Azért mondom ezt, mert minél nagyobb az erőszak, annál nagyobb a reakczió és ebben az országban mindig arra volt szükség, hogy erőszakot kövessenek el, mert e nemzetben csak akkor tudott feltámadni a nemzeti érzület, ha erőszakkal támadták meg nemzeti jogait. Ezért azt hiszem, hogy akkor, midőn azt látjuk, hogy ez a hadsereg ilyen szellemmel van szaturálva; midőn azt látjuk, hogy ez a hadsereg a helyett, hogy a polgárok nyugalmát, békéjét megőrizné, még maga provokálja és maga hívja ki a felháborodást, nem szükséges a szegedi esetre, vagy a Struchli- és Pormanek-ügyre hivatkoznom. Mi tehát nyugodt lélekkel az ujonczlétszámot megszavazni nem vagyunk képesek, és nemcsak hogy azt meg nem szavazzuk, hanem még keresztül sem bocsátjuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Midőn látjuk, hogy a t. túloldal nemcsak hogy nem keresi a kibontakozás útjait, hanem ezen utakat még elzárni igyekszik ; midőn látjuk, hogy a t. túloldal a nemzeti jogok védelmére nem csak hogy nem siet, hanem ellenkezőleg a nemzetet megtámadok mellé áll: akkor kötelességünkké válik, minden erőnkkel és tehetségünkkel oda törekedni, hogy ezen kormányzatnak a kormányzás lehetőségét megakadályozzuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen azért, mert ilyen szándék és czél vezérel bennünket; mert szükségesnek tartjuk azt, hogy végre ezen kérdések egyszer e házban tisztába hozassanak,