Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

110 337. országos ülés 1903 november 16-án, hétfőn. Nessi Pál: Én azt állítottam, hogy ez teljesen felesleges, olyan fegyverfogás, a melynek semmi czélja nincs, az embereket kifárasztja és e mellett mégis lehetetlen, hogy oly módon hajtassák végre, hogy egy hajszálnyi különbség se legyen, hanem a fegyverek mind egy vonalban álljanak. Az a kapitány majd megevett dühében, hogy miképen merek én ilyen kérdésekkel előhozakodni, miképen merek a hadsereg szelleme ellen annyira véteni, hogy azt, a mi a reglementben meg van irva, kritizálni merészelem, mert az oly fontos dolog, hogy a nélkül a hadsereg fegyelmét nem is lehet fentartani. És mi történt? Mikor Örkényből visszatértem, két hétre rá rendelet jelent meg, a mely ezt a fegyverfogást eltörölte. Ebből látszik,*hogy mennyire elfogultak ezek az emberek, hogy mennyire nem jó, nem a hadsereg lelkesedését előmozdító szellemmel, hanem ilyen kicsinyes, gyerekes drillrendszerrel vannak telítve. Ilyen hadseregre bízni gyermekeinket, igazán meggondolandó dolog. Thaly Kálmán: Hát még hozzá a szép titulusok: Ochs! Kossuth-Hund! Nessi Pál : . . . nem is szólva arról, a mit Thaly Kálmán képviselőtársam az imént felemlített és a mit én, mint szem- és fültanu megállapíthatok, mert tanúságot tehetek róla, hogy a közös hadseregben az olyan kifejezések, mint »Kossuth-Huncl«, »Kossuth-betyár«, napirenden vannak. Hogy ez mit jelent, azt hiszem, ezt a t. miniszter urnak, a ki forró hazaszeretetről heszélt, magyaráznom nem szükséges. Ez, t. ház, azt jelenti, hogy ezekből a magyar emberekből ki akarják irtani a legértékesebbet: a kegyeletet,(Ugy van! a szélsobaloldalon), mert az a magyar ember, a ki hazájának nagyjai iránt kegyelettel nem viseltetik, igazán nem érdemli meg azt a nevet, a melyet visel, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Én egy nem kisebb tekintélyre, mint Napóleonra hivatkozom, a ki azt mondotta, hogy háborúban a siker felett kétharmad részben mindig az erkölcsi rugók határoznak. Ezen erkölcsi rugókat kell tehát mindenesetre emelni és ezt legjobban lehet elérni az által, ha minél nagyobb súlyt helyezünk arra, hogy a hadseregben a nemzeti szellem fejlesztessék. (TJijy van! a szélsobaloldalon.) Csak a nemzeti szellemnek fejlesztésével, annak szaturálásáva! lehet a hadsereget harczképessé és a mi ennél sokkal fontosabb, győzelemre képessé tenni, mert igen jól jegyezte meg Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, az 1889-iki véderővitábun, (Egy hang a szélsobaloldalon: Az májrégen volt') hogy nagy különbség van a harczképesség és a győzelemre való képesség között. Harczképes az a hadsereg, a mely jó fegyverekkel teljesen felszerelve, egészséges anyaggal vonul ki. Ez azonban még nem győzelemre képes. Bármennyire legyen is harczképes a közös hadsereg, én azt állítom és ha kell, bizonyítom, hogy ez a hadsereg ma itten harczképes, de nem győzelemre képes. Rigó Ferencz: Vak parádé! Nessi Pál: Azt kívánják önök tőlünk ma, hogy szavazzuk meg az ujonezmennyiséget. De hogy szavazzuk azt meg nyugodt lelkiismerettel annak a hadseregnek, a mely kiöli gyermekeinkből a nemzeti szellemet, a mely kiöli belőlük mindazt, a mit a családi tűzhelyen és az iskolákban nagy nehezen beléjük csöpögtettünk! Az a gyermek nemzeti érzéssel szaturálva, duzzadó erővel vonul be a hadsereg körébe és ott megtagadják mindazt, a mit eddig szentnek tartott, a mihez eddig kegyelettel ragaszkodott. Ilyen hadseregre bizni a mi gyermekeinket nekünk nem szabad. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Véghetetlen keserűség és szomorúság fog el minket akkor, ha elgondoljuk, hogy ennek a nagy hadseregnek ma egyetlenegy olyan ismert vezéralakja sincs, a kire nyugodtan bizhatjuk a döntés pillanatában gyermekeink életét. Nincs egyetlenegy olyan hadvezérünk, a kire nyugodtan tekinthetünk fel, ha elkövetkezik az a nagy pillanat, a mikor a hadsereg rendeltetéséhez képest fegyvert fogni lesz kénytelen, hogy megvédje ez országot és e nemzetet és a ki képes a hadsereget vezetni és győzelemre vinni. Endrey Gyula: Ott van Csalányi Szegeden! Rigó Ferencz: Ez a szegedi hires generális! Nessi Pál: Ha valahol a világon, ugy ebben a hadseregben tenyészik a protekeziónak dudvája. Ezt innen mindenekelőtt ki kell irtani. Nem szabad itten született generálisnak lenni, hanem viselje azon méltóságot az, a ki erre érdemeket szerzett, a ki erre hivatást tanúsított. Thaly Kálmán: Az ötödik hadtest parancsnoka például! Endrey Gyula: Csak a főherezeg-generálisokon tessék végigtekinteni! Honnét vették azok a hadi tudományukat? Nessi Pál: Minthogy már bővebben foglalkoztam ezen dolgokkal, a t. ház engedelmével egy más kérdést fogok felvetni és ez a kérdés a tartósan szabadságolt katonák és a tartalékban levő tisztek ügye. Tapasztaljuk ugyanis, hogy a tartósan szabadságolt katonák, valamint a tartalékban levő tisztek a hadsereg részéről tovább nem tűrhető folytonos szekatúráknak vannak kitéve. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha felvetünk egy ilyen kérdést, kötelességünk elsősorban megvizsgálni az e kérdésre vonatkozó törvényes rendelkezéseket. Erre vonatkozólag az 1867 : XII. tcz. 14. §-a azt mondja (olvassa): »A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei felett, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni.« Az 1868 : XL. t.-cz. 54. §-a pedig a következőként intézkedik (olvassa): »A szabadságosok szabadságuk ideje alatt, a tettleg szolgálatban nem álló tartalékosok és honvédek tisztjei és a legén) ség minden polgári viszonyaira nézve, ugy-