Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

337. országos ülés 1903 nyer.« A »Wiener Allgeroeine Zeitung« arra emlékeztet, hogy a király Stranszky képviselő­nek azt mondta: »Hadseregemen nem tűrök változtatást!« A »Neue Ereié Presse«, az osz­trák kormánynak és Körber urnak félhivatalos lapja a hadiparancsban legfontosabb politikai kijelentését látja a koronának, a melyet a ma­gyar válság kezdete óta tett. »A császár állás­pontját a hadsereget illetőleg táplált nemzeti követelésekkel szemben tisztán körvonalozó mani­fesztum a magyar ellenzéknek és ezentúl az összes többi pártoknak szól, a melyek a had­sereg egységes épületét nemzetiségi emeltyűk alkalmazása által megrendíteni törekesznek.« A »Frerndenblatt« végül, a külügyminiszter fél­hivatalos lapja, azt irja : »Mély megrendüléssel fog­ják a birodalom népei ezeket a szavakat tudomásul venni.« Tessék figyelni, a birodalom népei! »Mély megindulással és egyértelmű helyesléssel, mert sulyos és aggasztó gondoktól könnyebbül meg mindazoknak a szive, a kik eddig a hadsereg egységét, a monarchia dicsőségét és nagyhatalmi állását féltve, panaszkodtak. A császári hadi­parancs ezt az intézményt, mely a birodalom­nak minden zavarban és veszedelemben szilárd támaszát képezte és a jövőben is képezni fogja, véglegesen biztosítja. A legfelsőbb badur adja tudtára csapatainak, hogy a hadsereg egy és szervezete egységes marad. Az állam legfőbb instancziája szólalt meg, az az instanczia, a mely magasan áll az összes pártok felett és a mely magát a birodalmat inkarnálja. A mai Daptól fogva a birodalom legvitálisabb érdekeire nézve nincs többé kishitűség és a jövőbeli po­litikai fejlődést illetőleg a birodalom mindkét fele részére állandó előfeltételeket és megváltoz­tathatatlan állapotot teremtett.* Nos, t. képviselőház, a kinek még kételye volt eddig, annak ezen nyilatkozatok után többé kétsége nem lehet. (Igaz 1 Ugy van! a szélsőbal­oldalon,) Ezekből világos, hogy a chlopyi hadi­parancs és önöknek ezen hadiparancsot teljesen fedő programmnyilatkozata tisztán az össz­birodalom eszméjét, az egységes birodalmat, az egységes hadseregnek az eszméjét szolgálja. Nem tudom, hogy ki volt a hadiparancs­nak tollbamondója, de kétségtelen dolog az, hogy akárki volt, egy nagy bűnt követett el akkor, midőn hozzájárult ahhoz, hogy szembe­helyezkedjék az alkotmányos király az alkot­mányos nemzettel, és midőn ezen parancs szö­vegébe oly kifejezéseket helyezett, a melyek egyenesen törvénykönyvünkbe ütköznek, melyek­nek ott gyökerük nincs, s melyek a törvény­könyvben elfoglalt álláspont határozott megta­gadását képezik: »Közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem ez erős hatalma.« Egy mondatban hány alkotmányba ütköző do­log! Hol van megírva, honnan tűnik ki tör­vényeinkből, hogy egységes a hadsereg? Sehol és soha. Ez az, a miért küzdöttünk mindig és küzdöttek 1867-ben az önök elődei is, mert november 16-án, hétfőn. 107 nem engedték, hogy törvénybe vétesBék ez a kifejezés »egységes hadsereg«, hanem az, hogy magyar hadsereg, mint az egész hadsereg ki­egészítő része, s ennek belszervezete, vezérlete és vezénylete legyen egységes, s mint ilyen az alkotmányos fejedelmi jogok közé felvétessék. Ugyanabban a mondatban azt is mondja: »hadseregem«. A magyar alkotmány szerint a hadsereg nem a király hadserege, hanem a nem­zet hadserege. (Igaz! Ugg van! a szélsö­lialoldalon.) A király a hadsereg fővezére és mint ilyennek vannak neki törvényben meg­adott, a nemzet által reá átruházott alkotmá­nyos királyi jogai. Kétségtelen alkotmányjogi tétel, hogy midőn kivételes jogokról van szó, ennek magyarázata mindig megszorító értelem­ben veendő, de önök a helyett, hogy ezen ki­váltságos jogot megszoritóan magyaráznák, olyat is magyaráznak bele, a mi abban nincs és nem volt soha. A mint az imént mondottam, azt az óriási reszenzust, elkeseredést, melyet a hadiparancs Magyarországon okozott, és melynek tünetei voltak a Struchly és Eoruaanek tiszt urak fel­lépései, reparálni akarták, hogy lelkiismeretes­ségüket kimutassák és ez, ugy látszik, sikerült is. Mivel nyugtatták meg önöket? Azzal, hogy ugyanazt, a mit e hadiparancs alkotmányellene­sen a hadsereg fővezére utján enuncziált, ugyan­azt majdnem szórói-szóra ismételte alkotmányos formában az alkotmányos király leirata saját miniszterelnökéhez. Kétségtelen dolog az, hogy a Héderváryhoz intézett királyi leirat egészen azt az álláspontot fedi, a mely a chlopy-i hadi­parancsban kifejezésre jutott. Az első és főkelléke minden olyan nyilat­kozatnak, trónbeszédnek, vagy feliratnak, mely arról az utolérhetetlen magasságban lévő szék­ről elhangzik, mely székhez a pártliullámoknak csapódniuk nem szabad, mely szék mindenkor, minden viszonyok közt tisztán, érintetlenül kell, hogy megőriztessék mindenki által, ki e nem­zethez és annak jövőjéhez ragaszkodik, az, hogy sohase mondjon mást, mint törvényest, mint alkotmányost és soha mást ne hangoztasson, mint olyat, a mi igaz is. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Ha a/.t a leiratot nézzük, a mely gróf Khuen-Héderváry Károly volt miniszterelnökhöz intéztetett, azt látjuk, hogy ebben olyan foglal­tatik, a mi, — fáj kimondanom, de ugy van, — nem igaz. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalolclalon.) Azt mondja ugyanis (Olvassa): »A mint min­denkor szigorúan őrködtem affclett, hogy az ezen . törvény alapján elvállalt kötelezettségek minden oldalról becsületesen és lelkiismeretesen teljesít­tessenek. . .« (Zaj és derültség a szélsöbalolclalon.) Barta Ödön : Minden más oldalról! Nessi Pál: »...ezenképen el vagyok hatá­rozva az engem megillető jogokat is csorbítat­lanul fentartani és utódaimra érintetlenül átszár­maztatni*. 14*

Next

/
Thumbnails
Contents