Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

337. országos ülés 1903 mindennap kénytelen lévén foglalkozni, ezek révén a magyar nyelvet is ugy elsajátítaná, hogy az iskola végeztével azt teljesen birja. Épen ez a pont az, mely bennünket ismét megdöbbentett, mert itt láttuk az összbirodalom eszméjét újból feltámadni és itt láttuk a mindent elnyelő hadsereg prepotencziáját érvényesülni akkor, midőn a miniszter ur még ezen kívánságokhoz sem járult teljesen hozzá, hanem kikötötte, hogy a programmból két pont töröltessék. (Zaj) Kubik Béla: Halljuk kérem! Hangosan ne diskuráljunk! (Zaj.) Nessi Pál: Az egyik, a mely azt czélozta, hogy magyar oktatók csak magyar honosságú tisztek lehetnek, a másik az, hogy bizonyos átmeneti idő után a magyar tisztek kinevezésénél a magyar nyelv tudása kötelező előfeltétel legyen. Hát mire való akkor ez a komédia ? Mondják meg őszintén, hogy nem akarják bevinni a magyar nyelvet a közös hadseregbe, de ne kerteljenek, ne komédiázzanak, mert ez a két pont egyedül az, a mely garancziát tudna nyújtani arra, hogy az önök elhatározása komoly. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Ha önök ezt eltörölték, sőt feltűnően kihegyezték, hogy ezen két pontba nem mennek bele, ha azt mondják, hogy nem tűrik azt, hogy a magyar fiukat magyar honosságú magyar tisztek tanítsák, és ha azt mondják, hogy még a magyar fiuknál sem kötelező a tiszti kinevezéseknél mint előfeltétel az, hogy a magyar nyelvet birják, akkor az önök programmja nem egyéb, mint humbug, azt komolyan venni nem lehet és nem szabad, mert ezáltal a kivitelnél megmutatják önök, hogy nem akarják ezt komolyan végrehajtani. Ha már programmot állítunk fel, ha már akaratunkat pontokba szedjük, gondoskodjunk ezen programm végrehajtásáról, mert végrehajtás nélkül a legszebb programm sem ér semmit. Hogyan lehetne inkább gondoskodni arról, mint ha a jövőben felállítjuk azt a tételt? Hogyha pedig ez a programm megvalósittatik, akkor annak előreláthatóan bekövetkező fejleményéhez képest a tiszti kinevezésnél legyen előfeltétel az, hogy a ki ilyen iskolát végezve, tehát egyes tantárgyakat magyar nyelven tanulva kapta meg a tiszti képesítését, annál a magyar nyelv tudása előfeltétele legyen a tiszti kinevezésnek. A másik pedig az, hogy a mi fiainkat ne idegen zsoldosok, hanem a mi saját honosságú, nemzetünkhöz ragaszkodó, annak faji sajátságaival áthatott, annak érzését magukban hordozó tanítók tanítsák. Hiszen épen az a tény, a mire az előbb rámutattam, hogy midőn a tisztek áthelyezésének kérdése felmerült, tömegesen kértek osztrák honosságot, mutatja, hogy milyen szomorú eredményt értünk el és milyen szomorú következménye volt annak, hogy eddig tűrtük azt az állapotot, hogy a tiszti iskolákban kizárólag a közös hadügyminiszter rendelkezik. Nagy vívmányul tüntetik fel azt, hogy a Magyax-országon elhelyezett csapatok valamenynovember 16-án, hétfőn, 101 nyien már most magyarul fognak levelezni a magyar hatóságokkal. Hiszen csak rajtunk múlt, csak a magyar hatóságok hanyagsága, indolenczíája volt az oka annak, hogy eddig nem igy volt, mert ha a magyar hatóságok szigorúan szem előtt tartották volna ezt, és minden hozzájuk érkező nem magyar nyelvű levelet visszautasítottak volna, már rég megszűnt volna ez az állapot, mert rá lettek volna kényszerítve katona uraimék, hogy a magyar hatóságokkal magyarul levelezzenek. A következő pontban ismét egy roppant nagy ürt találok a programmban, mert midőn a kétéves szolgálatról, a békelétszám törvényhozási ujabb megállapításáról és a póttartalékosok kontingentálásárói beszél, ezt a véderőtörvény revíziójára hagyja. Tudjuk azt, hogy a véderó'ről szóló 1889: VI. töríényczikknek hatálya 1899-ben letelt, mert csak tiz évre alkottatott. 1899-ben, 1900-ban, 1901-ben és 1902ben provizórius intézkedések tétettek és a provizórium külön törvényekben lett lefektetve. A viszonyok, melyek a provizóriumot szükségessé tették, az előadó urnak ebben az esztendőben a véderőtörvény tárgyában beadott jelentése értelmében ma is fennállanak és semmi kilátás sincs arra, hogy megváltozzanak, mert ezen provizórius intézkedéseket nem a mi viszonyaink, hanem az Ausztriában fenforgó viszonyok tették szükségessé. Münnich Aurél előadó: Nem a törvényre van provizórium, csak az ujonczlétszámra. Nessi Pál: Az ujonczlétszám megállapítására. Münnich Aurél előadó: Az nagy különbség ! Nessi Pál: Az ujonczlétszám megállapítását nem lehetett organikus törvényben, a véderőtörvényben kimondani, mert Ausztriában nem volt kilátás arra, hogy a véderő törvényt keresztül lehessen forszírozni. Münnich Aurél előadó: A véderőtörvény nincs tiz évre hozva. Nessi Pál: Az 1889 : VI. törvényczikk . . . Münnich Aurél előadó: Nincs, csak az ujonczlétszám meghatározása. Nincsenek tájékozva. Nessi Pál: B tekintetben az előadói jelentés szűkszavúságára utalok, mely ha kellőleg tájékoztatna bennünket, alaposabban szólhatnánk a tárgyhoz. Münnich Aurél előadó: Ez nem az előadó kötelessége; ezt a törvény mondja. Nessi Pál: Kétségtelen dolog, hogy az ujonczlétszám. a véderőtörvényben tiz évre lett megállapítva. Münnich Aurél előadó: Az igaz. Nessi Pál: Erről beszéltem. Münnich Aurél előadó: Nem ezt mondta, hanem mást. (Felkiáltások balfelöl: Halljuk a szónolcot!) Nessi Pál: Kérem, nekem ez élvezetes, tisztázzuk a kérdéseket. Az kétségtelen, hogy