Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.
Ülésnapok - 1901-337
337. országos ülés 1903 november 16-án, hétfőn. 99 államiságunk sehol ki nem domborodik, sehol kifejezésre nem jut. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Épen tegnap kaptam müncheni főkonzulátusunktól egy levelet, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) a melyhez én magyarul irtana, mert máskép nem is Írhattam, lévén Magyarországnak is konzulátusa, és kaptam rá egy sült német levelet és a borítékon egy nagy kétfejű sast az osztrák császári koronával. Kubik Béla: Nézzük csak, hiszen ez nagyon érdekes! (Zaj balfelöl.) Nessi Pál: Ha a t. képviselőház kívánja, bármikor leteszem a ház asztalára. Akkor, a midőn igybánnak velünk, akkor, a midőn államiságunkat mindenütt elkonfiskalják, azért, hogy a külfölddel szemben az összbirodalmat, a birodalmi egységet hirdethessék, akkor nekünk fokozott éberséggel kell ügyelnünk arra, hogy semmiféle uj intézmény ne létesíttessék, a melylyel a mi államiságunk önállósága és függetlensége elhomályosítható vagy pláne eltemethető legyen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak második programmpontja a katonai büntető eljárás reformja. (Halljuk! Halljuk!) TJgy tudom, hogy a honvédelmi miniszter ur most tábornoki rangban van, de meg vagyok róla győződve, hogy még hadnagy sem volt, midőn ezen büntető eljárás reformjáról itt a képviselőházban már beszéltek. Megboldogult igazságügyminiszterünk, Horváth Boldizsár már 1867/8-ban czélul tűzte ki és programmjába vette a katonai büntető igazságszolgáltatás reformját, még pedig nemcsak a büntető perrendtartásét, hanem az anyagi büntető törvényét is és ime most 36 év múlva ott vagyunk, a hol akkor voltunk és a t. honvédelmi miniszter ur még csak az időpontot sem tudná megmondani nekem ; hogy mikor fogja azt a ház elé terjeszthetni. Én ezt a kérdést már többször bátor voltam itt a házban szóvá tenni és báró Fejérváry Géza volt honvédelmi miniszter ur nekem egyszer már pozitív időhöz kötött Ígéretet is tett. Azonban ez az idő is elmúlott, az ígéret elhangzott és az még mai napig sincs teljesítve. Ha a t. honvédelmi miniszter ur ezzel a kérdéssel foglalkozni fog, látni fogja, hogy az előadóknak már egész légiója meghalt azóta . . . (Egy hang: A mostani is köhög már. Zaj. Elnök csenget.) Én azt kívánom, hogy épen ezen előadó ur legyen ennek a kérdésnek az előadója, mert így reményünk lesz arra, hogy minél hamarább látni fogjuk ezt a javaslatot. Münnich Aurél előadó: Köszönöm a bizalmat. Nessi Pál: Midőn a katonai programm azt mondja, hogy a szóbeliségre és nyilvánosságra alapított eljárásnál a magyar állam nyelve lesz érvényesitendő, erről azonban majd akkor fogunk beszélni, ha az a javaslat ide a ház elé kerül, ezzel a magyar nyelv a katonai büntető perrendtartásnál nagyon hosszú időre el van temetve, mert azt a javaslatot mi egyhamar nem fogjuk látni. Ugron Gábor: 1869-ben gyors beterjesztést Ígértek. Nessi Pál: Ennek a programmnak a harmadik pontja azt mondja, hogy a szolgálati kötelezettség teljesítése körüli törvényes kedvezmények a honvédelmi miniszterre bízatnak. Hát ez is uj vívmány, ez is valami uj dolog? Nem egy régi törvénytelen állapotnak megváltoztatása-e ez? TJgy akarják ezt nekünk feltálalni, mint valami nagy dolgot akkor, mikor az a dolog természetéből folyik és ennek már régen igy kellett volna lenni. Ez is csak épen olyan, mint midőn a következő pontban azt mondja a programm, hogy a magyar honosságú tisztek pedig a magyar csapatokhoz fognak áthelyeztetni. Hiszen az Isten szerelmeért, már 1868 augusztus 6-ikán jelent meg az a császári kézirat, a mely ezt elrendelte. Akkor, a midőn ez a hadsereg a császári kéziratnak ilyen fontosságot tulajdonit és ennek tartalma által még sem érzi magát kötelezve 35 éven keresztül, hogy azt megvalósítsa, akkor azt követelni, hogy mi az ilyen ígéretnek higyjünk, józan észszel nem lehet, (ügy van! a szélsobaloldalon.) A törvények végrehajtása a kormányzat kötelessége. Ha a kormányzat ezen kötelességót elmulasztotta és ezt mostan teljesíteni akarja, ám tegye; de ezzel mint vívmánynyal ne álljanak elő, mert ezt mint vívmányt el nem fogadhatjuk. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) A következő pont, a mire az imént rámutattam, a magyar tisztek visszahelyezése, a miről azonban tudjuk, hogy tömegesen jelentkeztek a magyar honosságú tisztek Ausztriában az osztrák állampolgárságot követelve csak azért, hogy visszahelyezhetők ne legyenek. Ez mutatja legjobban azt a szellemet, hogy niiképen nevelik ott a magyar tiszteket; ez mutatja, hogy azok a tisztek, kilépvén a magyar család szentélyéből, az osztrák nevelő iskolákban elvesztették faji jellegüket, elvesztették hazájukhoz való ragaszkodásukat, elvesztették nemzetükhöz való érzésüket, elvesztették nemzeti öntudatukat és egyszerű osztrák zsoldosokká váltak. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Nem lehet a kérdés felett egyszerűen napirendre térni! Az az ember, a ki nyomorult anyagi előnyökért hazáját megtagadja, hazáját elhagyja, nem érdemli meg, hogy tisztelettel emlékezzünk meg róla. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mivel indokolják ezt ? Azzal, hogy ott vannak olyan garnizonok, a hol kényelmesebb és kellemesebb az élet, a hol kellemesebbek a társadalmi viszonyok és hogy ott nem kell kis községekbe menni, mint Magyarországon. Hát ok ez arra, hogy megtagadjam családomat, hazámat, nemzetemet ? Én nem sajnálom ezeket az embereket, mert ők nem méltók arra, hogy magyarok legyenek. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Legyenek ők csak osztrákok, ha Ausztriában jól érzik magukat. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Nekünk olyan emberre, a ki nem akar magyar 13*
