Képviselőházi napló, 1901. XIX. kötet • 1903. november 12–november 28.

Ülésnapok - 1901-337

337. országos ülés 1903 arról, hogy ezek a hároméves katonák, ezen preczedens nélküli eset bekövetkezése alkalmával, jogos felháborodásukban akárhány helyen megtagadták a szolgálatot, sőt tüntetésre ragadtatták magukat. Mi, a kik tele keserűséggel néztük ezeket az állapotokat, mi, a kik mindent elkövettünk, hogy ezeken a szegény embereken segítsünk, összetett kézzel voltunk kénytelenek nézni azok kinos vergődését és nem tudtunk rajtok segiteni. Tudom, hogy az a katonai fegyelem súlyos megsértése, ha a katona fellázad felebbvalója ellen, ha megtagadja a szolgálatot; de gondolkozzunk mint emberek, mert emberileg nagyon érthető, hogy az a katona, a ki már fél év óta számlálja a napokat, hogy mikor kerül haza, a ki már vágyódik szüleit, testvéreit, rokonságát és talán mátkáját is látni, akkor, midőn az a kegyetlen parancs megjelent, elkeseredésében széttörte a fegyelem bilincseit, mert az érzés, a sziv erősebb volt benne, mint az ész parancsa és elkövetett olyan cselekményeket, a melyekért a katonai büntető-törvénykönyv oly súlyos büntetéssel sújtja. Tudom, hogy súlyos fegyelemsértés ez, a mi a semmiféle törvényes szankczióval el nem látott katonai büntető-törvénykönyv szerint súlyos büntetést von maga után; azonban mégis kétségtelen, hogy ha ezen büntetéseknek mennyiségét és azoknak nagyságát nézzük, hogy most kivételesen sokkal erősebben, sokkal súlyosabban büntették ezeket a katonákat azért, hogy példát statuáljanak és elijeszszék a többieket, a kikben hasonló érzések támadtak volna fel. (TJgy van! a szélsöhaloldálon.) Kecskeméti Ferencz: A miniszter urakat kellett volna büntetni a törvénytelenségért, őket kellett volna kikötni! Nessi Pál: Én tehát azt hiszem, hogy teljesen jogosult és indokolt, ha e padokról azon kérelem hangzik fel a miniszter úrhoz, hogy igyekezzék odahatni, hogy ezen katonáknak büntetése, a kik igazán csak szivük túltelt mértékénél fogva ragadtatták el magukat ilyen tettekre, ha eltörölni nem volna lehetséges, legalább mérsékeltessék és ez által sorsuk elviselhetőbbé tétessék. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, t. miniszter ur, ez olyan kérelem, a mely, habár ezen oldalról hangzik is el, pártkorlátokat nem ismer, s a melyhez az egész ház hozzájárulhat, hiszen nem lehet, hogy bárki is azt kívánja, hogy azon katonák még sokáig szenvedjenek a börtön sötétségében és ott átkozzák azokat, a kik ilyen helyzetbe sodorták őket, a kik ezt a helyzetet felidézték és a kik ilyen súlyosan elitélték őket. (TJgy van! a szélsöoaloldalon.) Ezzel röviden végezvén a három évet kiszolgált katonák ügyével, áttérek a miniszterelnök ur programmbeszédében foglaltakra, s ezzel kapcsolatban a szabadelvű párt által kiKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIX. KÖTET. november lti-án, hétfőn. 97 küldött kilenczes bizottság programmjára. (Halljuk ! Halljuk.') Kubik Béla: Meg kell egyszer mosni a kilenczeket! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: A ki figyelemmel kísérte ezt a nagy nemzeti mozgalmat; a ki látta azt, hogy ezen mozgalom, a mely mint egy kis hólabda indult meg, mikép lett nagy lavinává, pusztítva és rontva maga előtt; a ki látta azt, hogy az egész nemzet hosszas dermedtségéből és aléltságából miként ébredt fel; a ki látta azt, hogy még a szabadelvű pártiak szeméről is lehullott a hályog . . . Hentaller Lajos: Fátyolt borítottak rá! Nessi Pál: ... és fellelkesülve a nemzeti mozgalom mellé állottak; a ki látta azt a sok százak küldöttségét, melyek eljöttek ide, hogy a törvényhozás kapuját megdöngessék; a ki látta azt az óriási lelkesedést, a mely a nemzeti nyelv, a nemzeti zászló és a nemzeti jelvények mellett az egész országban megnyilvánult, s olvasta a szabadelvű pártnak ismeretes programmját, lehetetlen, hogy el ne keseredjék a miatt, hogy ilyen erővel, ilyen lelkesedéssel ilyen nyomorult és szomorú eredményt tudtak csak elérni. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Midőn ezt a mérleget felállítom, lehetetlen, hogy rá ne mutassak ennek okára is. (Halljuk! Halljuk!) Ennek oka pedig nem egyéb, mint az, hogy a szabadelvű párti t. képviselőtársaim nem tettek eleget kötelességüknek akkor, mikor annak ideje itt volt, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) mert méltóztassék elhinni, ha az a szabadelvű párt akkor, mint egy ember, a nemzeti követelések mellé áll és ha ezen nemzeti követelések a ház egyhangú határozataként kerülnek a Felség elé: alkotmányos királyunktól nem tételezhető fel, hogy e határozatnak ellenmondott volna. (TJgy van! a baloldalon.) Kecskeméti Ferencz: Várta is az egész ország! Nessi Páll: Bennünket hiába ijesztgetnek mumusokkal, hiába ijesztgetnek bekövetkezhető bonyodalmakkal, hiába idézik fel véres harezok emlékét: mi felülni nem fogunk, mert jól tudjuk, hogy alkotmányos államban a nemzet akaratának teljesülnie kell. (Helyeslés a baloldalon.) Mire való akkor az alkotmány, mire való az egész parlamentáris rendszer, ha a népnek, a nemzetnek kifejezett akarata teljesedésbe menni nem tud? Mi, a kik idejöttünk, nem ismerünk egyéb kötelességet, mint azt, hogy ennek a nemzetnek igaz akaratát, vágyait, óhajait és törekvéseit itten kifejezésre juttassuk, s a kormány által megvalósittassuk. (TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha a kormány ezen nemzeti akaratot megvalósítani nem akarja, vagy nem tudja, egy kötelessége van, s ez az, hogy hajoljon meg a nemzet előtt; ha pedig ezt nem teszi, távozzék arról a helyről, a melylyel járó kötelességeknek eleget tenni nem képes. (Felkiáltások a balol13