Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

84 319. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. Akkor elmentem Olay Lajos t. képviselőtársamhoz abban a minutumban, és neki a dolgot bejelentettem. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Azután elmondtam az esetet Jagasics hadbiztos százados urnak, a ki családom ismerőse, és nálunk volt, továbbá sógoromnak, Dolinay pénzügyi segédtitkárnak; kértem őket, hogy maradjanak nálam hatig, az illető akkor eljön. A mikor eljött, ők a másik szobában voltak. Eljött az illető és átadott — félhat lévén — két pesti hazai takarékpénztári könyvecskét. Mindegyiken ez a név volt: Bittér Imre. Az egyik száma 42848 E. 2.; betétetett rá június 18-án négyezer korona. A másodikra, a mely szintén Bittér Imre nevére szólt, és a melynek száma 39560 F. 2. volt, márczius 2-án kilenczezer korona tétetett be. Megkérdeztem az illetőt, hogy miért ad nekem 13 ezer koronás könyvecskéket? Azt felelte, mert a takarékpénztár be van zárva, most nem nyithatják ki, majd holnap, vagyis ma reggel, pénzre kicserélik. Már ma akarják biztosítani, hogy nem beszélek; azért adja a könyvet. Ma reggel megállapodásunk szerint eljött és el is hozta a pénzt. Találkoztunk az Udvarikávéházban, mielőtt a házba jöttem volna. Átadott 10.000 koronát. Én átadtam a váltót, a melynek balsarkán húztam egy vonalat. Behajtottam és átadtam a 2000 koronáról szóló váltót. Ez a provízió fejében volt; igy volt, ha megtartom adott szavamat, a váltót visszakapom, ha nem, beperli. Ez történt, egyéb semmi. Csupán egy levelet kellett átadnom, egy egész indifferens levelet, a melylyel igazolja, hogy nálam járt. A következőket diktálta. Saját kézírása is itt van, mert ez is egyik igazolásául szolgálhat jóhiszeműségemnek. »Sajnos, de arról kell téged értesítenem, hogy holnaputánra tervezett találkozásunk elmarad, mert én elutazom. Te tudod legjobban, hogy én mit és mennyit dolgoztam az egész obstrukczió alatt; de mindennek van határa, még az én lelki és testi erőmnek is. Ezek most feltétlenül megkövetelik a pihenést, és én most elutazom. Azt Isten és ember előtt elmondhatom, hogy én eleget vettem ki osztályrészül a harczból.« Molnár Jenő: Ez a nyugta! Pap Zoltán: Azt mondtam, ilyet nem írok, de igenis volt politikai pártállásom első fázisának megfelelőleg, ugy a mint itt a házban múlt hétfőn elmondottam, a következőket írtam: (Halljuk: Halljuk!) »Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy neked olyan czikket bocsássak rendelkezésedre, mely az obstrukcziót szankczionálja. Ha figyelemmel kisérted volna parlamenti működésemet, tudhatnád, hogy én az u. n. béke-párthoz tartozom és állásfoglalásom a Kossuth Ferencz vezéremével egyezik. Nem tudnám tehát megokolni az obstrukcziót. Igen megtisztelő reám nézve a holnaputáni kirándulásra való meghívásod, de ott azért nem vehetek részt, mert elutazom,« Ennek a levélnek ellenében kaptam az egész pénzt. Az illető ember pedig a következő kijelentést tette: (Halljuk! Halljuk!) Ezt a pénzt előlegnek tekintsem, később ha kell még pénz, lesz még. (Nagy mozgás.) Barabás Béla: Kíváncsi vagyok, hogy én mennyit kapok ? Pap Zoltán: Kérdezte, hogy mit kívánok, mert ő közvetlenül érintkezésben van azzal, a ki ma Magyarországon <% legfőbb hatalmat gyakorolja. (Mozgás.) Az az ur, a ki a pénzt adja, kegyelmes ur, de hogy kicsoda, azt ma meg nem nevezheti, egyáltalán nem is nevezheti meg, mert ez nemcsak diskréczió dolga, de a fejével játszik. Ez az ember, (Halljuk! Halljuk!) a kit sajnálattal nevezek meg, mert jobb sorsra érdemes. Dienes Márton volt képviselő. (Nagy mozgás.) ~ Olay Lajos: Tudják már? Gajáry Géza: Mi közünk hozzá ? Molnár Jenő : Majd megmondja ő! Rákosi Viktor: Ki kell deríteni, honnan vette a pénzt! (Nagy mozgás. Nyugtalanság.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek. (Felkiáltások: Halljuk Hock Jánost! Halljuk Lovászyt!) T. ház! Ebben a kérdés ben elsősorban kötelességem kijelenteni, hogy a ház asztalára deponált 10.000 K-t le fogom tétetni a ház pénztárába. (Helyeslés.) Azonkívül a házszabályok 189. §-a értelmében, ha mentelmi jog megsértése az elnöknek tudomására jut, egyszerűen kötelessége az elnöknek az ügyet közvetlenül a mentelmi bizottsághoz utasítani. (Altalános helyeslés.) A magam részéről, miután a mentelmi jog megsértésének tekintem az ügyet, melyet Pap Zoltán képviselő ur felhozott, egyszerűen a mentelmi bizottsághoz teszem át. (Helyeslés jobbfelöl,.) Polónyi képviselő ur személyes kérdésben kért szót, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk Lovászyt!) Olay Lajos: A házszabályokhoz kérek szót! Elnök : Először jönnek a személyes kérdések. (Zaj.) Fáy István: Gyalázatos-gazság! Polónyi Géza: T. képviselőház! Az ülés felfüggesztése előtt Gajáry Géza képviselő ur magából kikelve — és ezt eDyhitő körülményül szándékozom betudni — Gajáry Géza: Nem kell nekem öntől enyhítő körülmény! Polónyi Géza: . . . azt kiáltotta: ezt Polónyi csinálta! T. képviselőház! Ugyebár itt egy megvesztegetési eset tárgyaltatott ? Én nem képzelhetek valakire diffamálóbb, becsületbevágóbb és alávalóbb dolgot, mintha a képviselőházban valaki ilyennel gyanusittatik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bégi tagja vagyok a magyar parla-